Pest városa tisztviselőinek fölemelt fizetése s a tisztviselők szaporítása.
Pest városa tisztviselőinek fölemelt fizetése s a tisztviselők szaporítása.
Ezen s némelly más hírlapban kárhoztatólag emeltetett szó e hatósági tisztviselők fizetésének fölemelése ellen. – A köz- valamint a város kép- és tisztviselői érdeke igényli, hogy az olvasó közönség e tekintetben a valót ismerje.
Régibb s a tisztújítás alkalmával a városi ügyekben avatottabbak által nyilvánított vélemény volt, hogy a tisztviselők roszúl vannak fizetve.
Már a helytartó tanács idejében a választó polgárság hozzájárultával készítetett terv a fizetések javítása iránt; és bátran mondhatni, hogy a tisztviselő túlságos jövedelmet csak nem-becsületes úton s felek zsarolásával vont.
A közgyülés tisztújítás után elhatárzá a fizetések javítását s rendezését; s tervkészítéssel választmányt bízott meg.
A tisztviselő díja állott rendes fizetéséből s a törvényes tiszti díjakból.
Azon tisztviselők, kik gyökeresb reformot kivántak, a tiszti törvényes díjakat, mint visszaélések forrását, a tisztviselőknél tovább meg nem hagyatni óhajták; s elhatároztatott a díjszedő hivatal felállítása, hol jövendőre minden tiszti díjak a közpénztárba fizetendők. Ehhez kapcsolatban tehát a tisztviselőknek kárpótlást adni s a fizetéseket rendezni kellett. Az ügy hazánk s városunk súlyos körülményei miatt több hónapon át halogatva végre e hónap folytán számos közgyülésen tárgyaltatott. Az eredmény következő:
| A város tulajdonképi tisztviselőinek, a polgármestertől az utósó irnokig, – ide értve az orvosi személyzetet is, – 148 egyénnek eddigi rendes fizetése volt | 51,391 frt. |
| jelenleg ugyan ezek fizetése megállapíttatott | 99,450 ftban. |
| és igy ezen tisztviselők fizetése emeltetett | 48,059 fttal. |
A díjszedő hivatal, számítás alapjáúl véve a mult évi tiszti eljárásokat, miután azon oknál fogva, mert méltányos, hogy az, ki a tisztviselő munkáját igénybe veszi s használja, a tisztviselő fizetéséhez nagyobb mértékben járuljon, mint az, kinek arra kevesebb vagy épen semmi szüksége nincs; s azon oknál fogva is, hogy, ha egyik tiszti eljárásért tiszti díj fizettetik, méltányos, hogy a másikért is fizettessék, az eddigi díjak mérsékelt újakkal is szaporíttatván, övenként (ha az idők mostohasága miatt a hatósági ügyek forgalma a mult évinél kevesebb nem lesz) több, mint száz ezer frtot fognak behozni.
Az egyes tisztviselők fizetésének állítólagos javítása tehát ugy áll, hogy azzal azon tiszti díjak, mellyekben a tiztviselők eddig aránytalanúl részesültek, némellyeknél kárpótoltattak, némellyek a rendezéssel nyertek is, némellyek, kivált a főbb hivatalnokok közől, anyagilag vesztettek.
A tisztviselők szaporíttattak főleg következő okokból:
a.) Mert a számos évvel ezelőtt rendszeresített hivatalnokok elégtelensége a város növekedésével s az élénkebb forgalommal régóta érezhető volt; s e tekintetben már a választó polgárság hozzájárultával a helytartó tanács több év óta szorgalmaztatott.
b.) Mert az eddigi hiányos s tökéletlen rendszer javítása, a lassú igazság szolgáltatás gyorsítása s ehhez aránylag a tisztviselők szaporítása múlhatlanúl szükséges volt.
c.) Mert eddig tiszteletbeli hivatalnokok, azon biztos reménynyel, hogy egykor állandó kenyérhez jutnak, nagy számmal ingyen hivatalnokoskodtak; jövőre pedig az új választási rendszer e tekintetben biztosítékkal nem szolgálván, ingyen munka pedig senkitől nem igényeltethetvén, megszüntettek.
d.) Mert a város hatósága az 1848. évi törvények által a helybeli számos nemesek és honoratiorokra is kiterjesztetvén: teendői, valamint az ezek után befolyó adó által közjövedelmei szaporodtak.
Ezen felhivás közlésére szivesen kéretnek egyéb magyar hirlapok t. szerkesztői is; különösen a Királyhágón túl.
Ezen s több más tekintetekből a közgyülés 61 új tisztviselőnek szükségét ismerte el, s annyinak rendszeresítésében állapodott meg.
Később azonban, tekintve a jelen viszonyok mostohaságát, ez úttal csak 19-et rendszeresített, kiknek fizetése 14,250 ftra rúg. Ezenken kivűl van a szolga és városunkban tetemes számmal szükségelt közrendészeti (politialis) személyzet. Ennek fizetése – az eddigi 150 poroszló 50-el, 18 biztos 6-al sat. szaporíttatván, – az eddigi 36,596 ftról 73,068 ftra emelkedett.
Ezen száraz s a hatósági jegyzőkönyvekből igazolható adatok nyomán itélje meg az olvasó közönség azokat, mellyek e lap 104-ik számában, s a „Martius” czímű lapban e tárgyban mondattak.
Én ez úttal csak annyit jegyzek meg, hogy sajnos, midőn a sajtó a tárgyat nem ismerve, s hívatásával ellenkezőleg, ferde és félszeg előadásával a közönség véleményét tévútra akarja vezetni; sajnos, hogy azok, kiknek körükbe tartoznék, – nem használva fel Pest város közgyülésének azon figyelmét, miszerint a hírlapírók számára a tanácskozási teremben alkalmas helyről gondoskodott, – a hatóság jó szándékú s talán leggyakrabban helyes határozatait s intézkedéseit, a helyett, hogy a sajtó úján a tanácskozásokban kifejtett indokok ismertetésével gyámolítanák; a tudatlanság, szenvedély, önzés, vagy rosz akarat mozgalmainak fékezésében az értelmiségnek segédkezet nyujtanának, a város közügyeit figyelmökre kevéssé méltatják, vagy azoknak helytelen megrovásaikkal ártanak, s azzal a hatóságnak itt, és kivált jelenben annyira emelni szükséges tekintélyét csorbítják; s hivatalaikban lelkiismeretesen eljáró, s azt szívükön viselő tisztviselőket méltatlan bántalmakkal illetik, s különben is terhes állásukat súlyosbítják.* – Pest, 1848. oct. 30-kán. Horvát Károly, városi főjegyző.
Lapunk nem roszalá a tisztviselők fizetésének emelését, csak annyit mondott, hogy ezzel még várni lehetett volna. Egyébiránt ha az itt elmondottak mind igazak is – minthogy nincs is okunk ez adatok valóságán kétkedni – még akkor is lehetett fővárosi tudósítónknak tévednie, ha mindjárt használta volna is a közgyülésnek sajtó iránti intézkedéseit, mert valamit roszúl felfogni lehetséges még akkor is, ha az ember saját füleivel hallja, de a tévedést azonnal szándékos rosz akaratnak tulajdonítani, mint a fentebbi sorok mondani látszanak, nagy hiba. Mi ezen vádat lapunk részéről kereken visszautasitjuk, mert abból mit 104. számunk a fenforgó tárgyban monda, semmi ollyas szándék, „mintha a közönség véleményét tévútra akartuk volna vezetni” ki nem sül. A sajtó tévedéseit meg lehet és meg kell igazítani, de azt helyes ok nélkűl kihíni soha nem vezetett még czélhoz. – A szerk.
