Belső-Szolnokból. Dézs, oct. 30.
Belső-Szolnokból. Dézs, oct. 30.
Tegnap bizottmányi ülésünk volt. Puchner irata olvastatott, mellyben jelenti: hogy Erdély ezennel katonai kormány alá jutott, s minden megyei és országos intézkedések megszűnnek. Az irat kifütyöltetett, s a pesti honvédelmi bizottmány megkéretett, hogy Puchner mint honáruló törvényen kivűlinek nyílvánittassék.
Környékünkben az oláhfalvak fegyverbiró lakosai mind Urbánhoz takarodtak. Elerőszakolták a magyar falvak lakóit is, jelesen Váralja és Dézsből is, ki nem megy, annak háza felgyujtatni igértetett. Magával mindeniknek pénzt is kellett vinni, melly Urbánnak, az oláh nemzet szabadítójának adandó.
Megyénkből a birtokos nemesek részint hozzánk, részint Kolozsvárra költöztek. Felszámíthatatlan a kár, mit Magyarország az oláh rablás miatt szenvedett, s leirhatatlan a fájdalom s a nemzetiség sértett önérzete, mit egyes honfitársaink kinzása, rabságra hurczolása s meggyilkoltatása miatt mindnyájan érzünk.
Most azonban a székely atyafiak megindultak s ugyancsak számoltatják az elbizakodott lázadókat. „Nagyapáinknak már volt bajok velök – ugy mondnak ők – de roszúl teljesíték kötelességöket, mi azon leszünk, hogy unokáínknak több bajt ne csináljunk.” Rég csendesség lehetett volna hazánkban, de az aristocratiai szerencsétlen érdekek elzsibbasztották az ügyet. Most már ők is ébrednek, miután megcsípte a lúg nyakukat.
Épen ma estvére várunk városunkba 4 ezer székelyt Rég hirdettük mindenfelé, hogy Dézs környékén kell egyik főtábornak lenni, mert itt van a darázsfészek. Ha a naszódi és orláti oláhezred megtöretik, a többi ellenség ügybe sem veendő. – R. l.
