Nagybánya, oct. 29-én.
Nagybánya, oct. 29-én.
Nagynyiresen a lázongó román ajkúak, több ezeren egybegyűlve tábori misét hallgattak,* melly ajkalommal városunkból egy küldöttség küldetett hozzájok, hogy a nyugtalan kedélyűeket lecsillapítván, a tévútra vezetteket igazság ösvényére térítsék. A küldöttség Nagynyiresre érvén, a főbanditának Timbulnak mibenjárását előadá, mire következő pontokból álló választ nyerének: 1-ör hogy egy pár nap előtt a bányi határon felakasztott 3 bujtogatót azon urak, a kik az érintetteket felakasztatták, saját költségükön hat oláh pap kiséretében temetessék el, és hátra maradt árváik és özvegyeikről a város gondoskodjék; 2-or hogy azon embereknek, a kik mint bujtogatók léptek fel, amnestia adassék; 3-or hogy ujonczokat adni és katonáskodni ne kényszeríttessenek; 4-er hogy a kővárvidéki határon több ezerekből álló fegyveres nemzetőrök távolíttassanak el; 5-ör hogy a hadi készületek rögtön szüntettessenek meg; 6-or hogy az eddigi hadi készületeket illető költség őreájok, mint bűnösökre, ne rovassék; 7-er hogy a börtönben tartott bujtogatók vagy rögtön lakoljanak tettükért, vagy mint ártatlanok szabadon bocsáttassanak. Ha ezen pontokat a város az illető helyen kieszközlendi, ők, úgymond, készek minden követelésektől elállva tűzhelyeikre vissza menni. Oct. 30. valami öt tagból álló küldöttség a lázongók részéről déltájban érkezett városunkba épen azon perczben, midőn több szerekből álló szathmármegyei, kaszákkal, vasvillákkal és puskákkal ellátott nemzetőrök vonulának e nagypiaczra, onnan további parancsot veendők. – A küldöttség először a szathmári kormánybiztost keresvén fel, de annál kihallgatást nem nyervén, mivel az rablókkal alkudozásba bocsátkozni nem akart* a polgármesterhez mentek, de onnan is rövideden, mint érdemlették, elutasítattak. Szerintök a román ajkúak azt kívánják, hogy az eddigi tisztek tétessenek le hivatalaikból, és közőlök neveztessenek ki mások s midőn felszólíttattak, hogy sorolnák el azokat, kik a kormányra akarnak lépni, alig tudtak hatot nevezni, azok is tudomány nélküliek, ki inas, ki kocsis, alig két három iskolát végzett egyén. Hir szerint a rabló csoport Munkácsról ki, a várból eltávozott, miután a környékben lakó és Popovics megyés püspök által felvilágosított oroszokat fellázítani nem tudák. Midőn a tisztek által bujtogattattak, hogy a magyaroknak ne higyenek, a ministeriumnak ne engedelmeskedjenek, erre a parasztok azt felelék: hogy őket senki nem bántja, s igy ők sem bántandanak senkit. Mire a lázítók lesütött fővel gyalázattal elfordultak a néptől. – Jelenleg a munkácsi várban négy ágyú, és több százakból álló nemzetőrök csata-készen állanak. Midőn e sorokat irom. Szaszar oláh helységből jött küldöttség városunkba fehér zászlóval a hadi parancsnoknak hódolatát jelenteni. – Erdősi Pál.
A közellevő magyar helységekből a kálvinistákat oda hurczolják, és kényszerítik keresztet vetve és térden állva imádkozni.
Azt mondá nekik, hogy ha egy nap alatt meg nem adják magukat golyókkal fogja őket szétoszlani.
