Szombathely, nov. 9-én.
Szombathely, nov. 9-én.
El merjük mondani, hogy Vasmegye értelmi többségének rendíthetlen hazafiúi szelleme miatt mindig azon megyék közé tartozott, mellyek jog s törvényes ösvény határi közt bárkivel szemközt állva a szabadságon esett sérvekért boszúért kiáltának. Vasmegye fiai voltak többek közt az elsők, kik egy évnegyednyi határidőre a Drávapartra vándoroltak; ottlétök bár sokba kerűlt, eredményét csak az elfogúltak fogják tagadni. Mert ezek s más hasonérzelműek környezetének tulajdoníthatni azt, hogy Jellachich, a bűnhalmozásban kifáradt szökevények főnöke, addig be nem tört szegény hazánkba, míg készületlenebbek valánk. Nem azt illeti egyedűl a dicsőség, ki a tüzet elnyomja, hanem mind azokat is, kik a védeszközök kiállításában vagy a lángok fölfogásában hősies elszántsággal fáradozának.
Szerintünk tehát, habár Vasmegye jelenleg a harcztéren nincs úgy képviselve, mint óhajtnók; azért mégis a hon szabadsága s függetlenségének megmentése körűli rendeletei nem hiányzanak. A honvéd-újonczok naponként szaporodnak; egy zászlóaljat itt helyben alakítandnak. Laktanyáúl most a lyceum szolgál. Eddigelé többnyire önkénytesek szállíttattak be; de már most, hol fogni nem sikerűle, a rendes huzáshoz folyamodtak. Igen kivánatos volna, ha minden illy gyűlhelyen egy pár tiszt eleve kijelöltetnék, kiknek feladatok lenne, az ifjakat legott rendbe szedni s a hadi ismeretek legszükségesbjeivel megismerkedtetni.
Városunkban a nemzetőrök száma a 400-at meghaladja, kik többnyire mind ellátvák szuronyos puskával. A lelkesedés átalános; kár, hogy a gyakorlat többször nem ismételtetik. – Középtanodánkban a leczkék holnap kezdetnek; az ifjuság gyéren gyülekszik – Gabona-, takarmány- és bortermésünk kielégítő. A burgonyavész eltünt. Téli gyümölcs semmi. Az egészség állapota kedvező. Holnap nagyszerű bizottmányi ülés leend, az eredményt közleni fogjuk.
A Vasmegyében october 12-kén történt csata előtti azon jelenetet nem tartjuk érdektelennek közrebocsátani, melly levelezőnk szerint, kizárólagos oka volt, hogy elleneink a csatát ki nem kerülheték, négy Miklós-huszár, (név szerint csak Vécsey István tizedes, Vas István és Szabó van megemlítve) a Vis és Salamonfa közti térségen puhatolásra levén kiküldve, elegendők voltak gátúl szolgálni arra, hogy az ellentábor reggeli 10 órára Kőszeg alá nem érkezhetett; 11 óra tájban azonban egy vezérkapitány lóháton, gyalog segédével átszökött, s legnagyobb csendességben bement Vis helységbe azon ravasz ürügy alatt, mintha sok lovai közől az inasa által vezetett kettőt nyugtatvány mellett a helybeli birónak akarná átadni, de midőn a templom mellé ért, honnét megelégedetten nézdegélt le a völgybe, kitudandó seregünk mennyiségét, kémlelésében akadályoztatott, mert a fenemlített négy huszár a fraterek után lest vetve, mihelyt olly pontra értek, honnét az ellentábor látásától mentve voltak, kapitány urat embereivel együtt lefegyverezték s Hegyfalu felé, hol még akkor Vidos serege tartózkodott, hurczolák. És ezen jelenetnek tulajdonítható leginkább, hogy közbejött katonaságunk ekkor az ördögnek megtestesült czimboráit szétverte. – S. V.
