Csáktornya, nov. 10.
Csáktornya, nov. 10.
Napi és hadi parancskivonat. A 8-ki fáradságteli hadjárás ismét uj tanuságot adott a parancsom alatt álló seregnek vitészségéről és lankadást nem ismerő jelleméről. E hadjárás megerősítendi a haza előtt ama jó hírt, mellyet seregünk már előbb három izben megérdemlett. Elismerést és köszönetet mondok Gáspár őrnagy urnak, mint az első dandár parancsnokának, és Gál alezredes, táborkari főtisztnek; de különösen ki kell emelnem Szekulits örnagyot és a parancsa alatt álló Zrinyi-zászlóaljnak szinte bámulásig terjedő harczias bátorságát, melly még a bérczeken álló ellenségi ágyúk tüzelésétől sem rettenve meg, azokat szuronyt szegezve űzé el erős állásukból stb. Meghagyatik Szekulits őrnagy úrnak, hogy a magokat főleg kitüntetett egyének neveit minél elébb bemutassa stb. Perczel Móricz.
Azért közlöm e kivonatot, nehogy valaki a következőkben azt mondaná: Zrinyi zászlóalji segédtiszt, kötelessége a lehetőleg dicsérni a vitézeket.
Az oct. 18-ki, domborui dicsőséges csatázásunk óta Csáktornyán pihente fáradalmait 4 harczszomjas zászlóalj, több ezernyi egymást váltogató nemzetőr, a Miklós-, Sándor- és Radeczky-huszárok szép mennyisége. Megkisértetett ez idő alatt Burics general felkérésére a békes egyezés vagy értekezés, de minden nyom nélkül. Biztos tudósítás szerint, Fridauból, Varasdról a császári seregek, Légrádról a dühöngő illyr csorda 9-kén akarta a támadást megpróbálni, s ezt kelle megelőznünk, közőlök egyiket legalább egy időre megtörve, s választottuk a legerősbet.
F. hó 8-ra virradóra, – éjfélt 12 órakor megindulva – 6 óra tájban Polstraun túl Fridau előtt köszöntöttek a császári vadászok és János dragonyosok lövésekkel, s részünkről, a Zrínyi zászlóalj képezvén az előcsapatot, felállíttattak jobbra balra az őrszemek előre törtetve, s csakhamar hozták mindegyik részből a foglyokat, a vitéz huszárok segítségével, és dragonyos lovakat. Majd két állásukból őket kiűzve Fridau előtt, a rájok nézve kellemes és nyereséges lombor téren, kisértették még meg, ágyúkat szegezve, gyalogságot felállítva, lovasságot tartalékúl használva, az ellentállást; de a Zrinyi zászlóalj egészen balra húzódva, a Hunyadi jobb oldalon foglalva helyet, a Szabolcsi megoszolva, a két sereg gyámolítására felállítva, s a zalai hátul az ágyúk fedezésére használtatva, a lovasság pedig, a hegy völgy miatt csak kissé haladhatva előre középen, megkezdődött a diadalmas csata, mellyben a Zrinyiekre volt leginkább mind az ágyúzás – granátokat és kartácsokat szórva – mind a gyalogság lövöldözése irányozva, s mi szuronyt szegezve rohantuk meg az ellenséges tábort és dicsőségesen megszalasztva, a várost, néhány ablakbóli lövöldözés közben elfoglaltuk. Ezután még a város tulsó végére vonultunk, hol az ellenség Gross-Sonntag felé roppant meredekségekre vonulva állapodott meg s ágyúink a város szélső házánál felállítattak s egy óráig tartó tüzelés után dél tájban, roppant esőben, visszafelé indultunk s 18 órai munkánk után ismét csáktornyai szállásunkba jutottunk.
Az ellenség előnye volt a szerencsés fekvésű hely, tájismeret, vadászok, s agyakorlott katonák, mienk a váratlan meglepés, a harczszomjas és határozott ifjúság és vezéreink.
Az ellenség vesztesége 50–60 halott, 5 dragonyos ló, mienk egy halott, és 11 kisebb nagyobb mértékben sebesült, de fájdalommal kell melítenem két sebesűlt Hunyadi-vitézt, kiket társai 517egy darabig elhozván, nehézségök miatt martalékúl hagyták az ellenségnek, holott kocsi volt elég rendelve számukra.
E nap dicsősége a fenirt vezérőrnagyoké és a Zrinyi-zászlóaljé. Szekulics István őrnagy méltán megérdemli a haza figyelmét. A foglyok közől rögtön ajánlkoztak az olaszok és néhány vadász magyar szolgálaiba s bevétettek, egy fridaui vitéz elbocsáttatott, 21 pedig Pest felé indíttatik. Háromnapi folytonos esőzés reményljük hogy ad nyugalmat, mert csak bizonyos veszedelemre jőnének elleneink: azonban ha nekik úgy tetszik, szivesen elfogadjuk. – Parragh Gábor, zászlóalji segéd tiszt.
