FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Bocskai vaskarú hajdúi már szálingóznak fővárosunkba. Ha a huszárt, mentéjének lobogó ujjáról négykarúnak hiszi az ellenség: e fürtös gubájú szálas hajdúkat bizonyosan vad óriásoknak fogja tartani. Örül bennünk a lélek, midőn látjuk e romlatlan ős magyar fajt, magasra nyúlt deli, nagy vaskos termetével, aczél karjaival, s elszánt lelkesedésével, mellynek emelésére mondhatlanúl sokat tesz az, hogy e nemzet harczának igazságosságáról annyira meg vannak győződve, mikép a győzelemről már előre úgy beszélnek, mint egészen bizonyosról, s eszökbe sem jut arra gondolni, hogy még tán veszthetünk is. Ez emberek már nem is aprítni, mint a székelyek, hanem „megenni” készülnek az ellenséget. – Teljes szivünkből kivánunk hozzá jó gyomrot, mert a vadhús alkalmasint nehéz emésztetű lesz.
– Csak azért említjük, mert bizonyosan sokan vannak a tisztségért zörgetők számában, kik úgy gondolkoznak, mint ama fiatal ember, kit nyilvános helyen hallottunk szörnyűképen zúgolódni azért, hogy ő egyszerű folyamodására nem neveztetett ki hadnagynak, hanem oda utasították, hogy ajánltassa magát valakivel. Ha megmondjuk, mikép a panaszkodó még azt is fölhordta, hogy ő már a nemzetőröknél is altiszt volt, aztán – horrendum dictu! – kétszer volt tűzben is: elképzelheti az olvasó, miszerint a hallgatóság ügyéhez állott, s mindenünnen viszhangzott: ez a régi schlendrián; ez nepotismus, stb. Pedig a dolognak e rende igen természetes és helyes is. Ha valakinek már alkalma nyilt kimutatni bátorságát és vitézségét a táborozásban: úgy lehetetlen, hogy főtisztjének tudomása ne legyen érdemeiről; s ha van, bizonyosan azt is megteszi, hogy az illy derék vitézt, ide előléptetés végett ajánlja. S ennek igy kell lenni. Mert hiszen mi lenne belőlünk, ha mindegyik, ki már táborban volt, itt tisztséget követelne magának; az illetők pedig, minden további utánjárás nélkül, csapatonkint bújtatnák őket az aranyos montourba. Ekkor tán az egész magyar sereg csupán tisztekből fogna állani. Bár illy szigorral jártak volna el az illetők eddig is a tisztek kinevezésében, úgy bizonyosan nem kellene ollyakat hallanunk a táborból, minőkről Kossuth is értesítette hazajöttével az országgyűlést. Aztán ifjú urak! közvitéz szerepében is dicsőség a hazának szolgálni.
– Közelebbről jelentek meg: 1) Elméleti és gyakorlati rövid angol nyelvtan. Iskolák és magántanulók használatára. Irta Frereych Imre. – 2) A kormányrendszerről, szózat a néphez. Irta Kornis Károly, egyetemi jogtanár, (Kapható Emichnél, ára 12 kr. p.) Ebben, az alkotmányos fejedelmi kormányrendszer czélszerűtlensége mutogattatik, s h ogy a felelős miniszterium sem elég garantiája a népjogok sérthetetlenségének. Ezután elősorolja szerző azon tömérdek igaztalanságot, miket fejedelmeitől e nemzet szenvedett, s mutogatván a köztársasági kormányforma üdvös voltát, felszólítja a népet, hogy képviselői által ennek behozását eszközöltesse. – Szathmári K.
