Pápán nov. 10.
Pápán nov. 10.
Igen jól volt minap mondva e lapokban, miként a szabad sajtót s jelesen a napi sajtót becsülnünk, tisztelnünk s okosan használnunk kell. Hiszen maga az istentelen camarilla elismeri a journalisticának roppant hatalmát, s azt átkozott ármányai végbevitelére – majd megvesztegetés, majd hamisítás által – használni erőködik.
De a sajtó tiszteletével szükségképen az is jár, hogy el ne feledjük, mikép annak ellenőrködése alatt minden polgár s igy minden tisztviselő is áll; és senki sem biztosíthatja magát az iránt, hogy a sajtó szava rá soha se irányoztassék. A sajtó szólhat mindenről s mindenkiről. Ha valótlant közöl, íme! nyitva van a czáfolat útja; ha fulánkai személyeket méltatlanúl megsértenek, ott van a bíróság a sebek meggyógyítására.
Mind ez olly világos, hogy annak megbizonyítására minden fejtegetés nélkül csak a józan észre hivatkozom. De ennél fogva megfoghatatlan, hogy némelly urak, gyanítván, miszerint a K. Hirl. 89-ik számában lenyomtatott pápai levél egy izraelita által küldetett be, ezt az izraelitát, mint hallom, üldözőbe venni szándékoznak. Én pedig, nem törhetvén, hogy általam valaki, bár keresztény, bár zsidó legyen, a legkisebb kellemetlenségnek kitétessék, felszólítom a t. szerkesztőséget, hogy bizonyítsa, miként az említett czikk, mellynek irója én vagyok, nem zsidó tollból vevé eredetét.* De mihelyt meg lesz mutatva a törvény, melyhez képest az érintett levelezési czikk írója bűnösnek tartandó, tüstént magamat meg fogom nevezni, hogy az érdemlett büntetés alá bocsáttathassam. Mig azonban ez nem történik, az urak kiváncsiak maradhatnak a levelező nevére nézve, de nemzsidó létemről tökéletesen meggyőződve legyenek. E hosszú, de szükséges bevezetés után még némelly ujdonságokkal is szolgálhatok.
Ezzel bizonyítjuk, s egyszersmind Löv Lipót rabbi polgártársnak hozzánk intézett kérelmét szívesen teljesítjük. – A szerk.
Mult héten uniót ünnepeltünk: a nemzeti és polgári casinók unióját, melly lelkes főispánunk indítványára s közbejárására szerencsésen végbe ment. Volt ugyan egy pater professor, ki e korszerű intézkedés ellen heves szenvedélylyel harczolni jónak tartotta; nem birt azonban annyi befolyással, minővel birt hajdani druszája Isidorus pelusiensis.
De mind efféle Isidorusok daczára a nép felvilágosúltsága halad. Ki megyénk előbbi politicai irányát ismeri, nem kevéssé fog csodálkozni a vélemények e tetemes, sőt gyökeres fordúlatán. De hiába! korunk a következőségre szoríttatik. A királyok nimbusa eltünt. A király név megfosztatott hajdani varázserejétől. Makacsságuk által a népeket harczmezőre kiszólítván, a monarchák csak erőszakkal állhatnak fen. Ingadoznak a vén Európa trónjai; de a zsarnokság nem olly könnyen adja magát, s az ingadozó trónoknak még vannak zsoldosaik, kiket meg kell semmisítenünk Hadúr áldozatára. – K. D.
