A KÖZLÖNY UTÁN.
A KÖZLÖNY UTÁN.
Az országos honvédelmi bizottmányhoz gr. Batthyány Kázmér Eszékről éjjel nov. 9-ikéről következő tudósítást küldött: A Fridrich nevű gőzös egy vontató hajóval, melly ezelőtt hoszabb ideig Eszéken fogva tartatott, ma délután négy óra tájban nagy becsű szerekkel megrakottan, miután a drávapart az ellenségtől, melly 3 ágyúval tartotta e vonalt megszállva, kitakaríttatott, elindult.
A gőzös útját netaláni megrohanás ellen fedezte gróf Schmidegg Károly honvéd kapitány, az ágyútelepek mellett szolgáló szekerezési lovasokkal, nagyobb részt fogoly Hardegg vasasokkal, ki is e kiküldetésben derekasan járt el.
Az ellenség a Dráva partjairól fő erejével 3 ágyúival, csupán közeledésünk hirére már elszéledvén főfészkébe Vukovárra, csak mintegy 40 főre terjedő őrséget hagyott hátra. Ezeket Schmidegg helyükön találta; mire lovas seregéhez, melly 10–12 emberből (egy huszáron kivűl csupa Hardegg-vasasokból) állt, azon kérdést intézte: akarnak-e s mernek-e az ellenségbe bevágni? ezek igennel felelvén, noha vezérükkel együtt csak ötnek volt kardja, a péterváradi graentzereknek, nekik ugrattak, kik egy pár ártalmatlan lövés után, noha mind szuronyos puskával volt ellátva, sietve megfutottak, sikerűlt azonban a 40 közűl 27-et elfogni, s lefegyverezni, s őket a túlpartról oda érkezett kopácsi nemzetőrökkel az eszéki várba kisértetni.
Erre a gőzös a biztos járásról aviziroztatván, távozott.
Ezen nagyszerű szállitmányhoz nagyszerű készűletek is tétettek a várban, de szükség nem volt rá, mert az ellenség futott, de ezen sajnálatra vigasztalást hozhat azon mesés tünemény, hogy nehány fegyvertelen Hardegg kürazirokkal 27 graentzert elfogathattunk.
– Bém tábornok emlékirata. Pesteni gyilkos megtámadtatásom egy ifjú lengyel által, ép azon pillanatban, midőn eljövék, hogy a nemes magyar nemzetnek szolgálataim felajánlanám, részemről lelkiismeretes felvilágosítást kiván.
De hogy e tény megértessék, kénytelen vagyok igen messzire visszamenni.
Midőn 1815-ben a bécsi congressusban az europai hatalmak a régi Lengyelhon egy részéből egy királyságot alkottak és azt az orosz császársághoz csatolták, a lengyel ármáda, mellynél 1809 óta szolgáltam, Constantin nagyherczeg parancsai alá jött.
Én egy voltam azok közől, kik minden erejükből taszíták el maguktól a muszka despotismust, és miután három izben a legkegyetlenebb börtönökbe vettettem, hogy életemet megmentsem, 1826-ban elhagyám a szolgálatot.
Midőn 1830-ban Gallicziában a revolutio kitört, Varsóban voltam, rögtön siettem oda, s minden harcz a hazavédők soraiban talált. Szerencsém volt – – – nál kilenczezer emberrel egy 24 ezer emberből álló orosz sereget megverni.
Isten megengedé, hogy tüzérségemmel Ostroskánál a lengyel hadsereget megmentsem, mi engem a tüzérség főparancsnokává emelt, s igy Varsót az egész orosz hadsereg ellen 2 napig védelmeztem.
Varsónak bevétele és – – – tábornoknak húszezer legjobb katonával Gallicziábai megszökése után azon szerencsében részesűltem, hogy a lengyel ármada főparancsnoksága nekem kináltatott. Azonban, fájdalom! a seregnél a demoralisatio olly fokra hágott, nem annyira a veszteség, mellyet szenvedtünk, mint az orosz kormány csalóka igézetei által, melly mindig ismételte, hogy ha feltétlenűl megadják magukat, Lengyelhonban minden a régi lábra állíttatik vissza: nem látván az ország megmentésére lehetőséget – azt el nem fogadám.
Generalissimusunk seregünk maradványaival ekkor a porosz határokon átindított: ott inditványozám barátim előtt, hogy Francziaországba vonúljunk régi csatabajtársainkhoz, s a czári amnestiát ne fogadjuk el.
A tisztek nagyobb része mellettem volt.
E példa többek által követtetett, és rövid időn 5000-en részint hadi tisztek, részint jó családok gyermekei Francziaországban valánk, a közvitézek Austria és Poroszország által Lengyelhonbai visszatérésre kényszeríttettek.
Alig érkezénk Francziahonba, hozzánk csatlakozának nehány lengyelek, kik az orosz kormány által meg levén véve, azon gyalázatos tervük volt: hogy a kivándorlottak közt zavarokat idézzenek elő, s igy kiállhatlanná s gyülöltekké legyenek azon országban, melly nekünk oltalmat és segedelmet nyujtott.
Az orosz agensek mint fellelkesűlt honfiak szerepeltek. Hogy Oroszországnak szolgálhassanak, elkezdék a lengyel emigratio legtekintélyesebb embereit honárulókká nyilvánítani, s bár első pillanatban e rút megtámadás nemhelyeslést idézett is elő, azonban jól ismerték a gyanúsítgatás moralis befolyását, s tudták, milly hatást szokott gyakorolni a legesztelenebb rágalom is, mi annál inkább előtört, mert legjobb embereink is végre visszavonúltak a politicai csatatérről, és az orosz agenseknek szabad játékot engedtek.
És ez volt azon pillanat, mellyben ezen emberek társaságot alakitának, mellynek titkos czélja a lengyelügy megsemmitése volt, de melly nyilván a népek boldogságán dolgozni látszatott.
Garovski, az árúló, ki azóta is volt Oroszországban, volt a társaság alapítója. Ő ezen vétkes társaságot „Lengyel democratiának” nevezé el. És ezen szent név alatt dolgoztak ők az orosz részre, midőn a tagokat mindenféle politicai vétségek elkövetésére izgatták.
A becsületes és valódi democraták fájlalták, hogy ezen elvetemedett emberek illy tisztelt nevet viseltek.
Én ezek közé tartozám, s mivel álarczukat lerántani igyekeztem, gyakorlott gonosztevők ravaszságával rohantak meg engem. (Folyt. köv.)
Rendeletek. 1. Minden magyar lovas és gyalog sorezredeknek tökéletes kiegészítése, s tartalék-zászlóaljaiknak is azonnali felállítása el levén rendelve, miszerint ezeknek kiállítása és felszerelése lehető leggyorsabban eszközöltethessék, ezennel meghagyatik minden lovas és gyalog sorezredi zászlóaljak parancsnokainak: hogy azon hivatalos tudósitásaikon kivűl, miket a hadügyministeriumhoz szokott katonai úton fel szoktak terjeszteni, egyszersmind az ország kormányzatával megbízott honv. b. alólirt elnökének azonnal és minden haladék nélkül feljelentést tegyenek, hogy a parancsnokságuk alá tartozó zászlóaljaknál, nemkülönben azok depóinál s tartalék-raktárainál minő és mennyi fegyverek, ruházati kellékek s fegyverzeti szerek és eszközök találtatnak; s hogyha e tekintetben az, a minek a zászlóaljak tartaték-táraiban s az ezredek depóinál rend- és szabályszerűleg meglenni kell, netalán hiányzanék, a hiányzó szerek hová lett fordításáról világos és pontos kimutatási jegyzéket adjanak.
Ezen rendeletnek mai naptól számított egy hét alatt mulaszthatlan teljesítése iránt minden sorezredbeli zászlóalj-parancsnokok személyesen felelősekké tétetnek. Kelt Budapesten, november 15-kén 1848. – A honvédelmi bizottmány elnöke Kossuth Lajos.
II. Utólagos jóváhagyás reményében kineveztetnek: Gáll László, Arad megyei s városi nemzetőrségi őrnagy, leköszönése következtében ugyanoda őrnagyúl: Murrmann Sámuel. A tiszáninneni koronai kerületbe őrvonali parancsnokúl és őrnagyúl áttétetik: Demtsa János. A honvédsereg 48. zászlóaljhoz őrnagyúl s parancsnokúl áttétetik: Palay István. A honvéd 13. zászlóaljhoz áttétetik őrnagyúl: Hász Károly. Mindezen kinevezések s előléptetések rang s illetményre nézve f. évi november 1-jétől számítandók. Mészáros Lázár, hadügyminister.
III. A honvédsereghez kineveztetnek: a 35. zászlóaljhoz századosúl: Kirneisz Ferencz. Főhadnagynak: Detimayer József. Hadnagyokúl: Tekesy Károly, Csajági László. A honvéd 23. zászlóaljhoz, Kossuth h. b. elnök ur előterjesztésére, főhadnagyokúl: Zsebházi, Kempelen, Mayer, Duschek, mind a négy ranggal Brogyáni előtt. Hadnagyokúl: Hász Imre, Lantay Iván, Egerváry Józs., Steybolt Károly, Horvát István, Egervári Frigyes, Nagy Ágoston, Szanther Ferencz, Zdravi Sándor, Hefner Jakab, Vakatzek Sándor, Tóth Lajos, Vajál László, Seinonyak János. Zászlóalji segédtisztnek: Ráth Károly. Főorvosnak főhadnagyi ranggal: Kolmhoffer orvos. A 49. zászlóaljhoz, melly Váczon szállásol századosokúl: Lázár Vilmos, Varga Ignácz, Lovassy István. Főhadnagyúl: Hencz Ignácz. Hadnagyúl: Kátsor András. Az 1. lovas honvéd ezredhez főhadnagyokúl: az ezredbeli alhadnagyok: Kempelen Károly, Vidlácsy Ernő, Mérey Kristóf, Doktorovics Károly, Balla Endre, Békefy Antal. Hadnagyokúl: Frankner, Béldy Lajos, Nagy Lajos, Pálffy Károly, Harsányi Bálint, Rónyai Zsigmond, Balogh J. A tábori karhoz századosúl: Németh Adolf. Komáromi összes várőrség főparancsnoksági segédtisztűl: Komáromi István, főhadnagyi ranggal, 16-dik octobertől számítandó rang s illetmenynyel. Egerváry őrnagy mellé segédtisztűl hadnagyi ranggal Róth Jakab. A honvéd tüzérséghez hadnagyokúl: Raaber József, Áron Keresztély, Gelber József, Derring Henrich. Előléptetik főhadnagyúl: Gerentsér Mihály. A honvédsereghez számfeletti századosúl Báró Majthényi Izidor. Mindezen kinevezések s előléptetések rang s illetményre nézve f. évi nov. hó 1-től számítandók. Mészáros Lázár, hadügyminister.
– A tábori orvosok fizetéseinek különbség nélkűl egyiránybani kiszolgáltatása igényeltetvén, határoztatott: hogy az egész tábori orvosi személyzetnek, valamint a kórházakban működő katona egyéneknek, betegápolóknak, és tábori gyógykovácsoknak havi járandóságaik, mai naptól fogva egy arányban fizettessenek ki; továbbá, a honvédek mellett működő tábori orvosoknak megengedtetik, hogy az eddig általok használt kalapot csákóval cserélhessék fel; végre, hogy aláírásaiknál a katonai czímet orvosi tulajdonságuk mellett neveik előtt kitehessék. Mészáros Lázár, hadügyminister.
– Hadügyministeriumi hirdetmény. A magyar lovassághoz alkalmas újonczok kiválasztása végett, következő szolgálatban álló és nyugalmazott tiszt urak jeleltetnek ki, u. m. 1. Pesten, Neuman, nyugalmazott százados, az itt öszpontosított újonczokból a 8-dik huszár ezred tartalék századához 400 egyént kiválaszt és Kecskemétre szállítand. Szabó, kilépett lovas hadnagy pedig ugyan itt a 3-ik huszárezred tartalék százada részére 400 újonczot kiválaszt és Czeglédre szállítand. 2. Egerben, az ott öszpontosított újonczokból, Dezsy császár huszárezredbeli hadnagy, ugyanezen huszárezred tartalékszázada részére 400 egyént kiválasztván, azokat Kecskemétre szállítandja. 3. Holdmező-Vásárhelyen, Szabó, nyugalmazott lovas százados, az ott összegyült újonczokból a 2-ik huszárezred tartalék százada részére 400 egyént kiválasztván, Békésre szállítand. 4. Sárospatakon, nyugalmazott lovas százados Laborszky ur, a 4-ik huszárezred tartalék századához 400 egyént az ott összegyűlt újonczokból kiválasztván, Nagyváradra szállítand. 5. Munkácson, Petrovics nyugalmazott lovas százados, az ott összegyűlt újonczokból 400 egyént a 6-dik huszárezred tartalék százada részére kiválasztand és Mezőkövesdre szállítand. 6. Nyiregyházán, Velbavszky nyúgalmazott lovas százados, a 9-ik huszárezredhez, az ott összegyült újonczokból 400 egyént kiválaszt, és Debreczenbe szállítand; végre 7. Kassán, az ott összegyült újonczokból Schrammel, nyúgalmazott százados a 10-dik huszárezred részére 400 egyént kiválasztván, Félegyházára szállítand. Melly rendeletem vételével, a kijelelt tiszturak a fent elősorolt helyekre azonnal elindúlván, valamint az ott helyben tartózkodók, minél előbb a reájok bízott lovassági újonczok kiválasztásához fogjanak; megjegyezvén egyszersmind, miszerint a választandó egyének ép s ízmos testalkatásúak és 5 láb 2 hüvelyktől 5 láb 5 hüvelykig haladható magasságúak legyenek. E foglalkozásuk folytában a megbított tiszt urak rendes napidíjai 2 pfttal megtoldatnak, a szükséges utazásuk közt pedig a kivántató előfogatok az országos pénztár költségére fognak kiadatni, mellyeknek pontos kiszolgáltatására az illető hatóságok ezennel megkéretnek. Kelt Budapesten nov. 14. 1848. A hadügyi minister úr megbizásából, Répásy tábornok.
– Tudomásúl. A megnyitandó egyetemi ideiglenes hadi tanfolyamhoz az országos haditanács által a következő tiszt urak, mint ideiglenes katonai tanárok rendeltettek: Szodtfrid Ferdinand őrnagy az utásztan: Hartman József százados a gyalogsági egyetemes szabályok (reglement) és Bognár György főhadnagy, az elemi tactica előadására. Nádosy Sándor ezredes.
