FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Pénteken este a radical kör, a lengyel szabadságharczosok tiszteletére lakomát rendezett. Ünnepet kell vala mondanom, mert a népek testvériségének volt ez, egyszerű bár, de annál magasztosabb ünnepe; mert e sors-üldözte két nemzetnek volt ez kézfogója, mellyen fogadást tettünk egymásnak: együtt vívni ki az elnyomott népszabadság győzelmét, vagy együtt vérzeni el a szent harcz mezején; csakhogy, ha ennek kellend megtörténni: „exoriatur tandem nostris ex ossibus ultor” miként Jelskowszki, a lengyel democrata egylet elnöke, egyik szép toastjában mondá. Kedélyeink hangulata, a zene, lengyel vendégeink, s átalában minden de minden olly komoly színezetű volt, minő illett azon keserű tudathoz, hogy e két nép fiai most sírjok szélén ölelkeznek egymással. Csak Gaal József elmés pohárköszöntései ráztak föl ollykor búskomolyságunkból, s indítottak jó ízű kaczagásra. Mert hiszen, hogy a toastoknak vége hossza nem volt, azt mondanom sem kell; ezek valódi fűszerei a magyar vendégségnek. Kozniczki ivott a m. szabadság győzelmeért. Vörösmarti egyik köszöntésében hasonlítá a lengyel nemzetet a gyöngyhez, mellyet a fájdalom vihara sodort föl a szláv népek tengeréből. Károlyi István nevelő, francziáúl köszönté lengyel testvérinket, kik az üdvözlést „vive la liberté” fölkiáltással fogadák. Erre megzendűlt a Marseillese, mellynek lelket rázó hangjai önkénytelenűl nyiták meg ajkainkat, s mindannyian éneklők a zenével: Allons enfants de la patrie! Gaal ivott a huszárok, Vörösmarti a gyalog katonaságért, mindketten az altábori hős Damjanicsért, ki, mint szinte a vitéz Lenkei, és több magyar tisztek, jelenlétökkel emelék az est érdekességét. A lakoma végén Visovszki, a lengyel legio vezére, Károlyi István által tolmácsoltatá, ügyünkért élni halni kész seregének elszántságát; hosszú életet kivánt Kossuthnak, kit „Magyarország megváltójának” nevezett; s meghítta a közönséget, hadi zászlójok fölszentelésénél megjelenni, melly ünnepély ma vasárnap, délelőtt 11 órakor fog a múzeumtéren végbe menni; tudatá egyszersmind velünk, mikép e lakoma búcsu lakománk volt, mert a jövő hétfőn távoznak tőlünk, az aradi vár ostromlására. Isten és a jó szerencse fegyvereikkel!
– A hadorvosi tanfolyam megnyitásának halasztgatásaért minap nyilvánított roszalásunkat illetőleg, Balassa egyetemi tanár urtól a következő felvilágosítást vettük. Hogy a nov. 1-re hirdetett tanfolyam a kitűzött napon meg nem kezdetett, annak oka nem a tanárok hanyagsága volt, mert a leczkék megnyitását a közoktatási ministerium halasztotta 15-kére, azon okból, hogy olly fiatalok is, kiket e hó elejére megjelenni még a táborozás nem engedett, nov. közepe felé, mint a téli szállásokra vonúlás gyanított idején, könyebben fognak e tanfolyamokban részt vehetni. Egyébiránt a tábori sebészet tanítása már 20-kán megkezdetett, s a 160-at eddig is meghaladó hallgatók sorába, naponkint újabbak iratják be magukat.
– Figyelmeztetjük olvasóinkat a dec. elejétől Ábrányi Emil szerkesztése alatt megjelenő politicai hírlapra. A szerkesztőt fölösleges ajánlanunk, ajánlotta ő magát e lapokban közlött czikkei által; mi ezúttal csak a közönségnek jó „Jővőt” s a Jövőnek jó közönséget akartunk kivánni.
– A szabolcsi önkénytesek, tegnap d.u., e lapok szerkesztőhivatali szállásának kapuja alatt kapták kenyeröket. Őrmesterök névszerint szólítá őket sorban maga elé, s egy jámbor fiú, nem értvén jól a nevét, hozzá ment midőn mást szólított. De kapott is ám őrmester úrtól prófont helyett ollyan pofont, hogy orrán száján bugyogott tőle a vér. A szegénynek védelmére egy idegen közbeszólt; mire a legénység el kezdett panaszkodni, minő czudar ember ez az ő tisztjök, ki alig csapta be maga után a kállai tömlöcz ajtaját s őrmester lett stb. stb.; őrmester úr pedig mindezeket egy szó ellenmondás nélkül halgatta, mi a legények igazságát bizonyítá. Az esemény nem valami nagy fontosságú, de sokat húzhat ki belőle, a ki a hegedűszót is megérti. – Szathmári K.
– Biztos kútfőből arról tudósíttatunk, hogy a pesti egyetem melletti ideiglenes hadi tanfolyamra nov. 24-dikéig összesen 365 növendékek közt szembetünő a héber vallásúak buzgósága, kik is, csaknem mindnyájan, a tüzérségre iratták be magokat. Ők mintegy ötödrészét képezik az összes hallgatóságnak. Az oktatás erélyesen foly – nem is várhattunk egyebet az ismeretes tanárok buzgóságától. Szünnap van ugyan, de nem a tanárok miatt, mint hibásan állíták hasábjaink, hanem a tanulók kedveért; hogy ezek rajz- és vívás tanúlásra nyerjenek több időt. De mit is mondánk: szűnnap volt, mert a csütörtök is oktatásra fordíttatik, hogy helyette a szombati délután az annyira szükséges vívtanra fordíttathassék. Ne ütközzék meg azon senki, hogy némi súlyt helyzünk a vívásban – mert főleg szuronyvívást értünk, minőt Chappon tanít. Végűl megjegyzendőnek tartjuk, hogy az elsőben beírt növendék egy nyugalmazott cath. lelkész, ki hazafiúságból a tüzérség közé állott be. Uraim, elismerést a deréknek!
