PEST, NOV. 24.
PEST, NOV. 24.
A Közlöny nov. 21-ki és Kossuth Hirlapja nov. 22-ki számában különös örömmel olvasandja minden hazafi, a honvédelmi bizottmány azon nemes elhatározását, melly szerint a haza védelmében tetemesben megsebesűlt, megcsonkúlt és tovább harczi szolgálatra vagy egyéb polgári hivatalra képtelen vitézek számára Budapesten olly intézet alapíttassék, mellyben azok, minden élelmi gondtól ment becsületes ellátást kapjanak, és nem, mint eddig szokásban volt, nyomorúságosan tengődjenek. –
Egy illy intézet méltányosságáról minden ember tökéletesen meg van győződve, és ezen olly fájdalmas úton szerzett érdemeket tisztelő gondoskodása a hazának minden dicséreten felűl van; csak az ohajtható, hogy a honv. bizottmány e philanthropicus szelleme sohase távozzék ezen intézettől, hogy kiki át legyen hatva általa, ki e tárgyban működendik, és ez intézet ügyeit most és jövőben kezelendi, hogy igy teljes mértékben élvezhessék azon szellem jótéteményeit, kik a hazáért szivök vérét ontották, vagy testök épségét feláldozták.
Hogy azon nemes szándék annál biztosabban, és korunk igényeihez képest, czélszerűbben eléressék, bátor vagyok az intézet felállítása tekintetében azon szerény indítványt tenni: hogy ezen intézet ne létesíttessék épen Budapesten, hanem valahol künn, a tartományban.
Hogy a köz- és jótékony intézetek mindig csak a nagy városokban állíttattak fel, az eddig is hiba volt, de ezután még nagyobb hibává válik, mert, ha mindent kellene is centralisálni, az emésztést, a tökét, az alapítványokat centralisálni káros, és általán ma már minden közgazdászati, politicai, philanthropiai és erkölcsi tekintetek azt követelik, hogy ezek, mennyire csak czéljaikkal nem ellenkezik, kisebb városokban, sőt falukban és nálunk pusztákon is, mellyek erre alkalmasok, állíttassanak fel.
Ez első pillanatra paradoxonnak látszhatik, de azonnal igazságnak fog tetszeni, ha megfontoljuk közgazdászilag: mennyire olcsóbb az intézet kiállítása, annak átalakúlása,* kezelése és fentartása, ha nem építtetik Budapesten, hol már maga a telek, melly másutt sokkal nagyobb és czélszerűbb alakban csekélységbe vagy épen semmibe sem kerűl, tetemes összeget nyel el; hol az építési anyag, a napszám, a fuvarozás legdrágább; hol egyszerű czélszerűséggel be nem érjük, hanem roppant „Invaliden-Palais”t költséges pompával állítunk ki; hol az igazgató és kezelő személyzet a drága városi élet igényeihez képest tetemesb járandósággal ellátandó; hol magok az ápolandók kitartására, még a legszükségesebb élelmi szerekre szorítkozva is, az országnak roppant költségeket okoz, melly ápolandók a nagy városban csak henyélő emésztők, mig azokat falun vagy pusztán, legalább az intézet számára, hasznos termesztökké lehetne tenni; mert nagyon kevés, vagy nincs is olly béna vagy csonkúlt rokkant, ki valamelly kis kerti vagy házi munkát, saját egészségének legnagyobb javára, nem vihetne végbe.
Bécsben az uj tébolyda felállítása 2 milliónyi költséget okozand.
Politicai tekintetben még fontosabb okok vínak a városon kivűli falállítás mellett; mert a gazdagabb városok most már magokra hagyva is feltartózhatlanúl terjednek és gyarapúlnak, ugy hogy nem kivánatos azokat még mesterséges útakon is szerfelett nagyobbítani, és a provinciát mindazon előnyöktől ezáltal megfosztani, mellyek a vagyonosodást, kényelmet és civilisatiót különben olly hathatósan terjesztenék.
Milly hathatósan eszközlik illyen középületek a városok terjedését: azt Pesten leginkább láthatni. Még az üllőutczai laktanya ki sincs építve, és már is körűle a háztelkek tetemes értékre rúgtak; és hol még hét esztendő előtt egy ronda viskót húszszor is kellett árvereztetni, míg vevőre akadt, ott most a legnehezebb körülmények közt is csínos házak emelkednek, az utczák rendeztetnek, tisztúlnak, köveztetnek, és a müveltebb rendű lakosok a nép alsóbb rétegei közé vegyűlnek, mi civilisatiói tekintetben csak üdvösen hatand.
Világosb tény ennél még az „új épűlet” vidéke, melly egy homokbuczkás czudar területből hallatlan értékre szökkent fel, és most a főváros legfényesebb részévé alakúl.
Köztudomású dolog továbbá, hogy, mikor az itteni ugynevezett Károly-laktanya felépűlt, mögötte a mostani Orczyház táján egy nagy mocsár vala, mellyen a pesti polgárok még vadréczékre vadásztak; és ott hemzseg most a tömött terézvárosi lakosság.
Ezen tény civilisatori hatályosságát a közadóra, vagyonosodásra és művelődésre tehát nálunk kiváltképen használni kell, hol még annyira kevés a város és ritka a helység, hogy pl. Csongrádban, Békesben öt mértföldre alig esik egy; és azért minden olly köz- vagy jótékony intézet olly helyre volna állítandó, hol politicai, közgazdászati, rendőri, kereskedelmi vagy földmivelési okok egy helység vagy város keletkezését kivánatossá teszik, mert illyen idővel bizonyosan épűl körüle, és pedig annál szaporábban, minél czélszerűbben, folyók vagy utak mellett lesz választva a hely, mellynek természetes tulajdonságai is többé kevésbbé a gyarmatosítást elősegítik.
A philanthropicus tekintetek pedig egytől egyig azt javasolják, hogy ne nagy városban épüljenek az illyen ápoldák, mellyek többnyire orvosokkal, gyógyszertárral, alapítványokkal vannak összekötve, és mellyeket országunkban szerte terjeszteni kötelesség. De magokra a városokra nézve szinte tanácsos, mert itt minden közremunkál, hogy az emberek összecsoportozása a fölöttök levő légkört az alattok levő kútvizet mindinkább elrontsa, úgy, hogy nemcsak az ápolandók; hanom még inkább az egészségesek java követeli: nehogy a nagy városokban amúgy is tisztátalan levegő ezer meg ezer betegek és nyomorékok által, kik hely szűke miatt, veszélyes miasmaticus focusokra szoríttatnak össze, még inkább a nagy épületek cloacái által, mellyek másutt szinte haszonvehetők, szerfelett rontassék és ez által a nagy halandóság okai még folyvást szaporodjanak.
Bécsben a vagyonos lakosok közt minden 22-ik hal meg átmérőleg, Austriában általán csak minden 37-ik, Stajerországban minden 38-ik, Garinthiában csak minden 42-ik, Dalmatiában minden 45-ik. Még iszonyatosb az arány a betegek közt, mert, daczára a segítség minden nemei és a legkitünőbb orvosok minden elméleti és gyakorlati ügyességének, a kórházakban minden hetedik hal meg, mig a provinciákban, hol az orvosi segítség bizonyára nem kinálkozik olly mértékben, általán csak minden 11-ik hal el, Galliciában minden 13-ik, felső Austriában minden 25-ik. Nevezetesen a bécsi katonai kórodában minden 18-ik hal el, Csehországban minden 38-ik, Styriában minden 48-ik, Galliciában minden 62-ik, Tyrolban minden 90-ik.
Erkölcsi tekintetben is figyelmet érdemel, hogy az illyen ápolandó a városban sok csábításnak van kitéve, azért többnyire iszákos, már kényszerűlt henyelésénél fogva is; elégedetlen, hogy még több mindenütt kinálkozó élvezettől el van zárva, minthogy mindazokra a mégis csak mindig krajczárokban nyujtható nyugdíj nem elégséges.
Az illyen intézet fentartása pedig nevezetes különbséget tesz, ha nagy várósban vagy ezen kivűl van. Bécsben a betegek ápolása, 1842-iki hivatalos adatok nyomán, kerűlt fejenként 156 ftba, Tyrolban csak 130, Galliciában csak 118 ftba. A bécsi katonai kórodában tesz a fejenkénti átmérőleges költség 131 ft, felső Austriában csak 101, Galliciában 82 ftot. Egy lelencz Bécsben okoz 33 pftnyi költséget, felső Austriában csak 29, Styriában 15 ftnyit, jóllehet itt is többnyire a fővárosban van az intézet, mi egyátalában nem szükséges, mert a tudományos intézetek számára lesz mindig egy kórház, minden községben, hol az evés, ivás fütés, csak maga a szalma is nem olly drága, mint a városokban; hol egy öl fa 30–50 ft, mig az péld. Budától 3 órányira csak 12–20 ft és ugyanazon arány vagy még sokkal nagyobb, a hús és egyebeknél tapasztalható.
De legnyomatékosabb ok az, hogy, ha ezen intézetek a nagy városokban összecsoportoztatnak, a henyélő emésztők száma a városokban tetemes összegre rúg. Igy hivatalos adatok szerint, 1842-ben, Bécsben 93,306 személy ápoltatott, vagy közköltségen, élt a nyilvános intézetekben, mi természetesen az életet ott általánosan megdrágítja, és kiknek fele bizonyosan falu helyen egy gazdasággal ellátott intézetben dolgozhatott és bizonyosan az intézet számára burgonyát, répát, zöldséget, gyümölcsöt, tejet, szalmát stb. termeszthettek volna, mi által még saját egészségének is a szabadbani mozgás által használ, és a közköltségek egy tetemes része megkiméltetik, ezen kivűl pedig egy ronda helység vagy bitang földterület vétetik mívelődés alá és megnyeretik az adófundusnak, miről egy másik czikkben részletesen. – V.
