AUSTRIA.
AUSTRIA.
Az osztrák alkotmányozó országgyülés 3. ülése Kremsirben. Szombaton, dec. 2., 2 órakor. Elnök Smolka. Ministerek: Cordon, Krausz, Stadion, Schwarzenberg, Thinnfeld.
Elnök. Ma reg. 8 órakor egy telegraphi sürgönyt kaptam hg. Schwarzenberg ministerelnöktől, melly szerint a ministeriumnak fontos közlendői vannak, tehát az elnököt felszólítja, hogy ülést hívjon össze. Fél 1 órakor új sürgönyt kaptam olly értelműt, hogy a ministerek 11 órakor indúltak el Olmützből. Közbejött körülmények miatti elkésésökért bocsánatot kérnek. Azonnal elő fogják a kamarának a közlendőket terjeszteni.
Ministereln. Schwarzenberg a szószékre lép, és jelenti, hogy ma egy világtörténeti jelentőségű tett történt. Erre fölolvassa a jegyzőkönyvet, melly szerint ő föls. Ferdinánd császár a hg. érseki palota koronázó teremében Ollmützben, a legfelsőbb császári család tagjainak, valamint hg. Windischgrätz tábornagy, és horvátországi bán b. Jellachich jelenlétében a ministeri tanácsot összehívta, s ott fels.neje és hg.Lobkovitz előlépte mellett megjelenvén, tudtul adta, hogy fontos okok által elhatároztatott, a koronát unokaöcscse Ferencz József részére letenni, miután ezt nagykorúnak nyilatkoztatta s Ferencz Károly fia részére a koronától elállott. A ministerelnök erre fölolvassa az okleveleket. Mire azok az illetők által aláírattak, a ministerium által ellenjegyeztettek, s Ferencz József osztrák császárnak kikiáltatott. (Hosszas vivatozás.)
Erre a ministerelnök fölolvassa a következő lemondási oklevelet:
Mi első Ferdinánd, isten kegyelméből austriai császár, Magyar és Csehország e néven ötödik királya stb. Midőn atyánk, boldogúlt első Ferencz császár kimúlta után, törvényes örökösödés utján a trónra léptünk, áthatva kötelességünk szentségétől és komolyságától, mindenek előtt istenhez fohászkodtunk segítségeért. A jogot védeni volt jelszava, Austria népeinek boldogságát előmozdítani, czélja uralkodásunknak.
Népeink szeretete és hálája dúsan jutalmazák uralkodásunk fáradalmait és gondjait, s a legközelebbi napokban is, midőn gonosztevő fondorkodásoknak sükerűlt, birodalmunk egy részében a törvényes rendet megháborítani s a polgárháborút meggyujtani, 604népeink számtalan többsége mégis megmaradt a fejedelem iránt tartozó hűségben. A birodalom minden részeiből jött bizonyítványokban részesűltünk kemény kisértetünk közben, mellyek megszomorodott szívünknek jól estek.
Azonban a történetek tolúlása, statusformáink nagy és terjedelmes átalakításának, félreösmerhetlen és elháríthatlan szüksége, mellyet mi ez évi martiusban előmozdítani és neki utat törni iparkodtunk, azon meggyőződést állapították meg bennünk, hogy ifjabb erők kívántatnak meg a nagy mű előmozdítására és sükeres teljesítéshez vezetésére:
Érett megfontolás után tehát, és áthatva e lépés parancsoló szükségétől, elhatároztuk magunkat ezennel az austriai császári trónról lemondani.
Főherczeg Ferencz Károly, a mi fönséges testvérünk és jogszerű követőnk az uralkodásban, ki mindig híven állt mellettünk és fáradozásainkban osztozott, kinyilatkoztatta és nyilatkoztatja ezennel jelen emlékirat közös aláírása által, hogy ő is, és pedig az utána a trónra hívott fia, föns. Ferencz József főherczeg részére az austriai császári koronáról lemond.
Midőn minden állodalmi hivatalnokokat esküjök alól fölmentünk, az új uralkodóhoz utasítjuk őket, ki iránt a tett eskü kötelességei ezentúl híven teljesítendők.
Vitéz seregünktől hálával búcsúzunk. Megemlékezve esküje szentségéről, védfal külellenség és belárulók ellen mindig, és soha inkább, mint a legújabb időkben, trónunk szilárd támaszai, a hűségnek, állhatatosságnak és halál megvetésének példányai, a szorongatott monarchia ótalma, a közös haza büszkesége és dísze volt. Hasonló szeretettel és odaengedéssel fog új császárja körűl is gyülekezni.
Midőn végre népeinket az irántunki kötelesség alól fölmentjük, s minden ide tartozó kötelességeket és jogokat ezennel ünnepélyesen és az egész világ színe előtt szeretett unokaöcsénkre, mint jogszerű örökösünkre, átruházunk, e népeket a isten kegyelmébe és különös ótalmába ajánljuk. Adja meg nekik ismét a mindenható a belbékét, térítse vissza az eltévedetteket a kötelességhez, az elámítottakat a megösmeréshez, nyissa meg újra a jólét kiapadt forrásait, és öntse ki áldását teljes mértékben országaink fölé, de világosítsa föl és erősítse egyszersmind követőnket, első Ferencz József császárt, hogy magas és nehéz föladatát saját becsületére, házunk dicsőségére és a reábízott népek üdvére teljesítse.
Kelt Ollmütz királyi fővárosunkban, dec. 2-kán 1848, uralkodásunk 14-dik évében. – Ferdinánd. Ferencz Károly, p, h. Schwarzenberg.
Egy második manifestumban I. Ferencz József trónralépését nyilvánítja, melly következőleg hangzik:
Mi első Ferencz József, isten kegyelméből austriai császár, Magyar és Csehországok királya stb. Fölséges nagybátyánk I. Magyar és Csehországokban e néven ötödik Ferdinand császár és királynak trónról lemondása és fönséges atyánk Ferencz Károly főherczegnek az örökösödéstől elállása által a pragmatica sanetio erejénél fogva hivatva, birodalmunk koronáit fejünkre tenni, birodalmunk minden népeinek ezennel ünnepélyesen nyilvánítjuk, I-ső Ferencz József név alatti trónra lépésünket.
Min meggyőződésünkből elösmerve a szabad és korszerű intézkedések szükségét és magas becsét, bizalommal lépünk a pályára, mellynek összes birodalmunk üdvhozó átalakításához és megifjításához kell bennünket vezetni.
A valódi szabadság, a birodalom minden népei egyenjogosítása és minden statuspolgárok törvény előtti egyenlősége, valamint a népképviselőknek a törvényhozásban részvéte alapján, újra fel fog kelni a haza régi nagyságában, de megifjodott erővel, mint egy rendíthetlen épület az idő viharaiban, mint tágas lak különféle nyelvű törzsök számára, mellyeket atyáink kormánypálczája alatt századok óta testvéri kötalék tart együtt.
Szilárdúl elhatározva, a korona fényét homálytalanúl, az összes birodalmat csonkítatlanúl föntartani, de készen jogainkat népeink képviselőivel megosztani, arra számolunk, hogy isten segítségével és a népekkel egyetértve, sikerülni fog, a birodalom minden országait és törzsökeit egy nagy statustestben egyesíteni.
Nehéz kisértetek függnek fölöttünk, a béke és rend a birodalom több részeiben megzavartatott. A birodalom egy részében még most is ég a polgárháború. Minden intézkedések megtétettek, hogy a törvény iránti tisztelet minden oldalról helyreállíttassék. A fölkelés lecsillapítása és a belbéke, a nagy alkotmánymű szerencsés sükerének első föltételei.
Ebben bizodalommal számolunk minden népeknek képviselőik általi okos és őszinte összemunkálására.
Számolunk a mindig hű földművelők egészséges eszére, kik a legújabb és törvényes határozatok által a jobbágyi viszonyok föloldása és a föld fölszabadítása iránt a statuspolgári jogok teljes élvezetébe léptek.
Számolunk hű statusszolgáinkra.
Dicső seregünk részéről a régóta próbált bátorság, hűség és kitartásnak örvendünk. Ez, valamint elődeinknek a trón oszlopa, a hazának és szabad intézményeknek tántoríthatatlan védje leend.
Minden alkalom, jutalmazni az érdemet, melly rangkülönbséget nem ösmer, kedves lesz előttünk.
Austria népei! Atyáink trónját komoly időben foglaljuk el. Nagyok a kötelességek, nagy a felelősség, mellyet a gondviselés reánk tett. Isten ótalma fog bennünket kisérni.
Kelt Olmütz királyi fővárosunkban, dec. 2. 1848. Ferencz József. p. h. Schwarzenberg.
Hasonló manifestum által üdvözöltetett az országgyülés, mellyben ő föls. azon akaratát fejezi ki, hogy az alkotmánymű mielőbb befejeztessék, s reményli, hogy Austria népeinek képviselői ebben erélyesen fognak öszszemunkálni (Tetszés).
Ezután olvastatott ő felségének kézirata a ministerelnökhez, melly által a ministerium hivatalában megerősíttetik.
Egy más kéziratban tudtúl adatik a ministerelnöknek, báró Kulmernek, a ministeri tanácsban üléssel és szavazattal, de tárcza nélküli ministerré kineveztetése; mindkettő nagy tetszéssel fogadtatott.
Elnök felszólítja a gyülést, hogy e nevezetes közleményeket Ferencz József császárt illető éljennel fogadja. (A kamara föláll, s hármas Lebehochot kurjant).
Neumann (szószékre lép). E pillanatban, midőn a magas ház olly magas és világtörténeti jelentőségű közleményt kap, közleményt, melly senkire sem téveszti el a házban megrázó hatását, első kötelességünknek tartom, az ő flsge által olly ünnepélyesen üdvözlött országgyülés kebeléből egy küldöttséget nevezni, hogy az ifju fejedelemnek a legmélyebb tiszteletet kijelentse, s egyszersmind Ferdinándnak a jószívűnek (gütigen), szabadságunk alkotójának, milliók háláját megvigye. Indítványozom tehát, hogy a magas ház egy küldöttséget nevezzen köréből, melly, ha lehetne, még ma, ha nem, minden esetre halnap Ollmützbe menjen.
Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik.
Brauner. Én azt indítványozom, hogy e küldöttséghez minden gouvernementből 3 tag neveztessék.
Mayer (a szószékről): a nagy percz bizonyosan mindenkit meghat a gyülekezetben, és pedig kettős tekintetből, egy részről Ferencz József császár ő flge trónra lépte főlötti öröm miatt, más részről a bánat érzete csatlakozván hozzá, hogy ő flsge Ferdinánd a jószivű, kinek a népszabadságokat köszönhetjük, magányéletbe vonúlni elhatározá.
Én tehát az előttem szólott indítványához még azon indítványt teszem, hogy a küldöttség egy üdvözlő feliratot vigyen I. Ferencz József császárhoz, de egyszersmind egy utósó köszönő föliratot volt jó fejedelmünkhez.
Számosan támogatják ez idítványt is. Elfogadtatik.
Elnök fölszólítja a gyűlést, nyilatkozzék, mikép alakúljon a küldöttség.
Egy követ: Menjünk oda mindnyájan.
De ez ellenmondásra találván, Brauner indítványa fogadtatik el.
Klaudy: Új császárunknak örvendő Hochot kiáltottunk.
De minden osztrák szíve dobog Ferdinánd császár nevének említésénél is; azért kiáltsunk (jubeln) neki is egy Hochot. (Élénk vivatozás).
Elnök kérdi, ki szerkeszsze a föliratot.
Brauner indítványozza, hogy az elnök 5 tagot nevezzen, kik azonnal fogjanak a szerkesztéshez.
Ez indítvány elfogadtatván, az elnök következőket jelöli ki: Meyer, Neumann, Schuselka, Brauner és Ziemialkovszki. Aztán fölszólítja a képviselőket, hogy a küldöttségnek gouvernementek szerinti választása végett 4 órakor öszszejőjenek, s kijelöli a különös választási helyeket.
Azon körűlmény, valljon az országgyűlés helybenhagyása alá bocsáttassék-e a fölirat? vitát idézett föl.
Strohmann véleménye szerint csak a küldöttség elé kellene terjeszteni; a fölirat csak érzésnyilatkozatot foglal magában, nem politicai elveket. Az országgyülés elé terjesztés csak a bizottmányt campromittálná, és a dolgot késleltetné.
Mayer. A fölírás czélja nem politicai. Vitatkozás a percz nagyszerűségét gyöngítené. Azonban mégis jobb vita alá, mint bizottmány elé terjeszteni.
Trojan. Ki az adresse-et átadja, ösmernie is kell.
Berkovski. Az adresse iránya nem politicai ugyan, de a kamara nyilatkozatának kell lennie, mivé csak úgy leend, ha a kamara elé terjesztetik; különben csak a küldöttség nyilatkozata, minek nem kell lennie.
Neumann. Úgy látszik, hogy az utóbbi szónok a föliratnak, és küldöttségnek alkotmányos jelentséget tulajdonít. Más azon fölirat, melly alkotmányos császárhoz intéztetik, midőn az az alkotmányra esküszik; más olly fölirat, melly a képviselők nyilatkozatakép tétetik. Ha a fejedelemnek, ki az országgyülést ünnepélyesen üdvözli, nem felelnénk, roszúl felelnénk meg a nép kivánatainak. Meg nem foghatja tehát, mikép lehet itt véleménykülönbség.
Mayer. Egyszerűen azt kell mondani, hogy az országgyülés ő felségének trónraléptekor szerencsét kiván; ennek szavakba öltöztetését megitélni, nem a kamarához, hanem a küldöttséghez tartozik.
Elfogadtatik, hogy a bizottmány elkészítvén a föliratot, nem terjesztetik a kamara elé. Az ülés 3 órakor eloszlik.
Mint legújabbat olvassuk tovább, hogy az öst. Llyod biztos kútfő után azon nevezetes hírt közli, miszerint ő felsége a császár báró Jellachich Jósef horvátországi bánt, eddigi hivatalának megtartása mellett, Dalmatiának és Fiuménak polgári és katonai kormányzójává nevezni méltóztatott. – Végre, hogy a szerbek által vajdává választott Suplikácz tábornok e minőségben megerősítetett.
Miután ezen, a mostani körülmények között nem csekély érdekű híreket, őszintén bevalljuk, hogy eredeti forrásból közöltük, nem mellőzhetjük különösen a wahre Ungar szerkesztőségét arra figyelmeztetni, mikép mi épen nem részesűlünk mint valami istennek kiválasztottai különös kegyekben, de nem is vetemedünk olly eljárásra, minővel bennünket vádolni látszik, hogy perfas et nefas az ő saját Gratzer Zeitungját tőle eltulajdonítva, lapunk számára használnók föl. Hanem fölhasználunk minden lehető utat, az elzárt külföld híreinek kitudására, mi hogy jelenleg is sikerűlt legyen, és pedig a Gratzer Zeitung nélkűl, a fentebbiek eléggé tanúsítják.
– A Presb. Zeitung irja, hogy a Wiener Zeitung egyik utóbbi lapjában a császárnak egy Handbilletje olvasható, melly szerint Windischgrätz herczeg a Bécsben és körűle levő austriai sereg főparancsnokságától fölmentetik. A császár ugyanis, mint állítja, már régebben megtiltotta volna a herczegnek a fölkeltek sorralövetését és akasztatását, mi azonban nem fért meg a herczeg azon nézetével, mikép ő Bécsben a csendet helyreállíthatni vélte. Megakadályoztatván pedig a szabad gazdálkodásban, elbocsátását kérte. Ha e hír való, ki nem látja a benne rejlő cselt? Mindazon barbarságot melly elkövettetett, Windischgrätz személyéhez akarják kötni, hogy az udvari párt magát kitisztítsa. És Windischgrätz vagy áldozatjak lesz, mi hihetetlen, vagy – mi valószinűbb – elmozdítását utóbb annál nagyobb jutalom fogja követni.
– Grätzben, ugyan e lap szerint olly komoly mozgalmak törtek ki, hogy a várost ostromállapotba kényszeríttettek helyezni.
– A bécsiektől elszedett fegyverek, mintegy 18–20,000, Ollmützbe vitettek, s e katonai fegyvertárba tétettek.
