PAPJAINKRÓL.
PAPJAINKRÓL.
Azon hely, mellyet a vallás és állam e papoknak, mint hivatalnokoknak, kijelölt, a legszebb s legdicsőbb hazafiúi tettekre nagy előnynyel bir.
A papság, összege a nép összegének, vallási s politicai, és így erkölcsi s polgári életén nem megvetendő hatalmat gyakorol, melly hatalomnál fogva a nép erkölcsi irányzata, a közműveltség ereje, s az országlástanban s közigazgatásban olly nagy szerepet vivő néphangulat, s mind ezen három, mint a nép jóllétének s boldogságának hatalmas eszközei, a szó teljes értelmében, a papság kezében vannak.
A kitünőleg hatalmas szellemmel, magas polgári erényekkel, nemes és vitéz tettekkel, s mély status-bölcseséggel bíró férfiú nagy hatást gyakorolhat valamelly status életére, epochát alkothat az állam történetében, s századokon át dicsőségesen élhetnek szilárd statuselvei, s fényt áraszthat a nemzetre, mellynek kormányára van felkenve: de olly közvetlen hatást nem gyakorolhat a nép életére, nem annyira mindenható a maga körében, mint mindenhatók a lelkiösmeretesen működő lelkészek a nép szellemi s anyagi fejlésének eszközlésében.
Bizonyítják ezt a földteke minden nemzeteinek történetei, mellyekben kivétel nélkűl – mint hazánkéban – nem megvetendő szerepet játszottak és játszanak a vallások papjai.
Legközelebbről bizonyítják ezt a jelen 1848-ban egész Európában a forradalmi körülmények, mikben a nép, de különösen a nép lelke, vezére, a papság, legkitűnőbb szerepet játszik. A millyen szellemű a pap, olly hangulatú a nép; a milly elvet követ a pap, ollyannak hódol a nép; s a milly meggyőződés, vagy gonosz akarat szűlte eszmék mellett harczol a pap, ollyanokért küzd a világosított vagy félrevezetett nép élethalálra.
Ezek tények, miket – kivált hazánkban – mindenki köteles elismerni, mert ezekből magyarázhatók határainkon a veszedelmek.
Ez azért van így, mert az egyszerű nép papjával van közvetlen érintkezésben és összeköttetésben, annak hisz legjobban, azt tiszteli leginkább, s ez a papság mindenható erejének mérlegében nem kevés, sőt tökéletes súlylyal bir, kivált akkor, midőn a polgári tisztviselőség – mellynek feladata volna a nép hangulatának, s békességének ügyes tapintattal, szelíd bánással súlyegyenben tartása – különösen hazánkban a szolgabirói rendszer, bizalom helyett csak bizalmatlanságot s daczot költött és költ fel az anyagi nép keblében. Anyagiság az együnyű nép bálványa, s ha papja őt a szellemiek mellett anyagi érdekei terjesztésében is segíti, ügyessége és befolyásával sokáig tartó határtalan bizalommal ajándékozza meg; s e körülmény a polgári rendszer ellenében, melly roszúl felfogott természeténél fogva mindig csak követelésekkel áll elő a nép előtt, kivált, ha a polgári élet minden részleteit a pap által megmagyarázva nem birja, hidegséget szűl, s a papság mindenhatóságának mérlegébe ismét nem kevés súlylyal bir.
De nem megvetendő hatalomerő van még a papság kezében – különösen honunkban – azért is, mert a roppant gazdagság által, mellyel egyes papi személyek és testületek birnak, nagy befolyást gyakorolhatnak a népre, adakozási, jóltevői, s rosz esetben, vesztegetési példáikkal. Nem merek emlékezni a múltakra, mert azok némelly papok vétkeitől csömört és útálatot rejtenek méhökben.
Hogy a papságnak hivatalában, egyéneiben s erszényeiben illy nagy hatalom rejlik, ezt jól tudta a camarilla, s még mellé azt, hogy a míveltség és értelmiség tűzpontjától, a fővárostól távol eső vidékeknek tudatlanságban nevelt népei fejletlenség és vakbuzgóság miatt legelőbb fanatizálhatók, először a papokat szerzette meg bérenczeiűl, s azok által a népet használta föl pokoli tervének szánandó eszközéűl. Ezt a politicát még a tavaszon megismerteté velünk a camarilla, már akkor bemutatta Rajacsichot és Hurbánt, mint a reactiónak fő dolgozó társait, több apróbb minorum gentium felszentelt gazokkal, és minekünk maig sem jutott eszünkbe, hogy politicájából ezt a nem legroszabb részt eltanútjuk, s forradalmi körülményeink közt a papok hivatalára, személyére, s dúsgazdag erszényökre támaszkodjunk nagy részben segítségért. A camarilla megparancsolta bérencz-papjainak, hogy az ő érdeke szerint használják befolyásukat s hatalmukat a népen. A mi kormányunk erre nem volt elég figyelemmel eddig; egyebet nem tett, mint azt, hogy az új törvények értelmében működő felelős kormánynak az egyházat illető rendeleteit adják tudtokra a papok híveiknek, pedig a tiszteletes atyáknak – mint alább megirandom – más dolgot is lehetne parancsolni.
Hogy a kormány rendeletileg nem parancsolja a papoknak a nép felvilágosítását, jele annak, hogy a tiszteletes atyákban kevés bizalma van, s tudja, hogy a borsót tömérdek helyen falra hányná.
Itt az a kérdés támadhat némelly vaskalaposok fejében, hogy parancsolhatja-e azt a kormány s megegyezik-e a papok hivatásával, hogy szent foglalkodásra szentelt idejöket és erejöket álladalmi ügyek és tanokkali foglalkodásra is használják, mint a kiknek tisztán a keresztény vallás és erkölcsiség megőrzése fő feladatuk?
Mosolyogjatok ti józanok s elfogulatlanok e botorságon, s mondjátok ki véleményteket, melly nem lehet más, mint a következő: Ha igaz az, hogy a Krisztus vallása a szereteten, mint alapkövön, nyugszik; igaz az is, hogy mint illyen, szabadoknak és egyenlőknek óhajtja gyermekeit, s igy a szabadság, egyenlőség s testvériség e tannak alapigéi; s ugyanezen nagy eszméknek életbe lépéseért dolgoznak a jelen 1848-dik év jobb irányú népei a vén Európában. A szabadság, egyenlőség s testvériség szent betűi büszkélkednek a szabadsághősök véres lobogóin, minden nemzetek közt egyaránt. Ezt nem tagadhatja senki, tehát azt sem, hogy a népek forrongásának jelszava, urunk tanának alapigéjével egy és ugyanaz. Ha ez így van: a keresztény vallás papját – kinek mint papnak és mint polgárnak hite és kötelességének egynek és ugyanannak kell lenni – nem választhatja el a polgártól semmi, s nem szabad külön kaszthoz tartoznia. Ha a nép szava isten szava, melly előtt nektek lelkészek másokkal együtt hajolnotok kell – fogadnotok kell a nép-felség parancsát, mint istenét, melly nem lehet más, mint ez: magyarázzátok meg a népnek a szabadság, egyenlőség s testvériség eszméit azon szellemben, de más alakban is, mint a szentírás tanítja, kössétek össze magatokban a papot a polgárral, s hivatástokat töltsétek be! Nem szabad nektek a ker. vallás érdekében is e kötelességről megfeledkeznetek, mert az ellenség, melly ellen a titeket környező forradalom küzd, a ker. vall. józan elveit elferdítő, annak méltóságát megfertőztető, s minden emberi jogokat szentségtelen lábbal taposó jesuitismus, melly, ha győzend, a ker. vallást kivetkőzteti isteniségéből, követőit rablánczra fűzi, s pusztákká teszi e hon gyönyörű téreit, hogy zordon vadság közepett emelhessen lakhelyet a pokolnak, mellyben sátánarczú vámpirjait vérfürdőbe fulaszsza, az igazak és ártatlanok égbekiáltó vérébe. Nektek lelkészek ez időt nem szabad megérni, s nem éritek meg, ha néptanítói dicső hivatástokat felfogva, a népet győzelemre, a szabadság szent győzelmére, lelkesítitek!
Továbbá a felelős kormánynak eszméjében fekszik, hogy saját felelőssége érdekében czéljai elérésére bármelly becsületes eszközt felhasználhat, nektek lelki atyák, mint nép-hivatalnokoknak, igen is parancsolhat ollyat, a mi hivatástokkal nemcsak nem ellenkezik, de azzal tökéletesen egy és ugyanaz.
Kérdem, valljon a papok csak távolról is sejtetik-e a kormánynyal, hogy lakik bennök valami kevés erkölcsi erő – bennök legtöbbnek kellene lenni – mellyre a kormány építhetné akaratját s rendeletét? s tettek-e magoktól a nép felvilágosítására martius óta valamit? Felelet: az esperesti körlevelek felolvasásán, s pár sentimentalis praedicatio elmondásán kivűl épen semmit, s ezzel is bizonyosan többet ártottak ügyünknek, mint egyelőre magok gondolák.
S miért nem tettek hatalmas tanubizonyságot lelkesedésök és erkölcsi erejökről? Nincs bennök talán képesség? Sajnálkozva kell megvallanunk, hogy sokan a vasárnapi tanításokra elkészűlni, s azokat felmondani is igen ügyetlenek és tudatlanok, hanem ez azok hibája, kiket a hivatal-osztásban a nepotismus vezérelt. Nem bírnak lelkesedéssel? Boszankodással kell tapasztalnunk, hogy papjaink közől sokan a boldogúlt conservatívokhoz szítottak, mert nagy volt bennök a táblabíróságrai hajlam, s e miatt nem mernek fellépni, félve híveik méltó haragjától. Másokban ellenben gyávaság és henyeség fojtják meg a lelkesedést. Nincs tán felesleg idejök kötelességök teljesítésétől? Az igaz, hogy ha a barom- és pinczegazdaság-kezelést, a pletyka-szomszédolást, s múlatozni járásokat kötelességekűl rójjuk fel sokaknak, talán a vasárnapi tanításra elkészülni sem marad az érdemes lelkész uraknak idejök! Ezért aztán megérdemlik azt a mindennapi kenyeret!?
Sok érdemes tiszteletes atyáknak balságaival, kötelesség-mulasztásaival és sokféle megrovandó gyarlóságaival találkozám és találkozom szemközt sokszor, mellyeket itt szép röviden elmondva, a közvélemény itéletét idézhetném föl árva fejükre; de önkényt elhallgatom, mert illy körülmények közt nem gúnyosan, de komolyan kell szólanunk a gyarlókhoz és hibásokhoz, s röviden bánnunk a jobbúlni nem akarókkal. Önkényt hallgatom el, tiszteletes atyák, az önök hibáit azért is, mert a népgyilkoló Metternichféle politica nehezítette rá kezét a kegyetek képezési, alkalmazási s kormányzási rendszerére is, egy a minden szabadabban érezve dobogó kebelet gyilkosként összezúzó, s tudatlanságot s butaságot termesztő önkényes igazgatás létrejövésének, s ez által soknemű gyűlölség s villongások keletkezésének behúnyt szemmeli, sőt alattomban örömmel, elnézése által. Ezen rendszernél fogva az önök főnökeik a kegyeltek, de tudatlanok legióját ültették a jobb állomásokra, a készült képességű egyéneket szegénységben hagyák sínlődni, hogy ne lehessen azoknak elég erejök az ő zsarnok önkényöket parallellizálni.
Nem szaggatok itt fel számtalan sebeket, elég lesz csak azt mondanom, tiszteletes atyák! hogy önök közöl a roszakaratúak, félénkek, gyávák, s az érdemetlenek ezen zsarnokocskák gyönyörű teremtményei, a kiktől aztán józan észszel mit is várhatni egyebet gyávaságnál, renyheségnél és reactiónál. Csak úgy van az, a hol semmi ellenőrködés nincs a hivatalok osztogatásánál, ott az önkény szerepel, s a szarvas hibák tömérdekek. Azért ne boszankodjanak önök, tiszteletes polgártársaim! reám e sorokért, mert én – bár mint honomat szerető férfi – méltán tehetném, nem haragszom önökre, szánom inkább és sajnálom önöket, kiket az isten s pártfogóik illy gyáváknak teremtettek, hogy a haza polgárai közt legkevesebb lelkesűltséget tudnak felmutatni.
De tiszteletet és bizalmat szavazok azon kevés érdemeseknek a papok közől, kik megértve már régibb időkben is a kor intő szózatát, nemes buzgalommal működtek a democrát elvek és érdekek minél messzebb terjesztésének nagy feladatán, s kik, gyönyörrel eltelve keblökben, az annyiszor sohajtott siker aratásán, kettőztetett szorgalommal és megfeszített erővel fáradatlanúl dolgoznak a leszakasztott gyümölcs megtarthatásán, hogy annak kedves ízét híveikkel testvérileg megoszszák.
Üdvözlöm azokat e pályán, és ezerszer üdvözlöm, mert azok tisztán felfogják a kereszténytan elveit, miket a szabadság, egyenlőség és testvériség elveivel ugyanazonosítván, nem választják el magokban a papot a polgártól, hanem, mint papok és polgárok egy személyben, egy részről vallási s polgári kötelességeiket magyarázzák hiveiknek, más részről, példájokkal a népet hazafias tettekre s lelkesedésre buzdítják. – Üdvözlöm én ezeket e téren úgy is, mint világpolgárokat, kik útálattal fordúlván el a jesuitismus jogtapodó elveitől, nem tagadták el velök született philantrophiájukat, s büszke önérzettel mondhatják: „Én is éltem az emberiségért!” –
Azonban a papok mostani helyzetökben a legszívesebb akarattal, a legnagyobb erőmegfeszítéssel sem képesek azt a munkát teljesen végezni, mit tőlök a szenvedő haza igényelhet, s igy hivatásuknak a szükséghez képest meg nem felelhetnek, mert sokan közőlök készakarva tudatlanok, mit a hirlapoknak fukarságból eredő nem hordatása s igy nélkűlözése okozhat. Mert sokan közőlök rút önérdekeik hajhászásának biztosabb eszközlésére jobban szeretik a népet, ha tudatlan, – mert nem kevesen restek, lomhák és kevélyek hiveikkel csak szóváltásba is ereszkedni, – s végre, mert a nagyobb rész roszelvű, melly tömegre, hogy a népek istene villámait ne késleltesse, szívemből kívánom. – Mindazáltal hogy a jobbakkal a kivánt czélt csak közelíthessük is, s a haszontalanoknak is tudtokra adjuk, hogy mi volna kötelességök, egy módot ajánlanék, minden jó polgár itélete mellett, a honvédelmi bizottmány figyelmébe:
1-ör. Mindenek előtt a legerélyesebb parancs adná tudtokra a papoknak, hogy e forradalmi időben miként viseljék magokat.
2-or. Minden városban, jelentékenyebb faluban, vagy környékben ismert becsületességű, s hazafi buzgósággal biró egyén neveztessék ki polgári biztosnak, kinek kötelessége legyen a pappal a népet minden lehető alkalommal világosítani és lelkesíteni, népgyüléseket s népleczkéket tartani, mellyeken különösen ajánlanám nemzetünk múltját a jelennel viszonyítva rajzolni, s néplapokat olvasni.
3-or. A városi és falusi jegyzők s oktatók a papok mellé rendeltessenek segédtársakúl a népfelvilágosításban.
4-er. A polgári biztosok, papok, oktatók és jegyzők többed magukkal alakítsanak, a Kossuth által is indítványozott, honvédelmi egyesületeket, mellyekben nők és férfiak vegyesen vehetnek részt, s tárgyai lehetnek: a nép felvilágosítása, lelkesítése, áldozatokra buzdítás, s minden üdvös intézkedések, mik a hon javára czéloznak.
5-ör. A nép-hirlapok hordatása minden egyes helységeknek kormány által parancsoltassék meg. – Ohajtandó volna, ha ezen érdekes, s megbecsülhetlenűl hasznos lapok terjedelmökben három négyszerte nyernének.
6-or. Minden intézkedéseknek úgy szólván összetartó lelkes mutató iránytűje, s buzgó végrehajtója az okos, ügyes, finom tapintatú, honszerető s vallásos lelkipásztor lehetne, mint kinek fölebb előadott hatályánál fogva ez leginkább lehető.
7-er. Szoros feleletteher alatt parancsoltassék meg a főpapoknak s espereseknek, hogy a melléjök rendelt polgári biztossal illető kerületeikben a helységeket látogassák, a pap, polgári biztos, oktató s jegyző kötelességtételéről, s a nép hangulatáról tudomást vegyenek, – a tétovázó s hanyag hivatalnokot, még inkább az érdemetlen gyávát vagy roszakaratút minden halogatás nélkűl hivatalától elmozdítsak, s helyébe ügyes és képes egyént tegyenek. Vannak jó szellemű fiatal papjaink elegen, kik a hiányt pótolhatják.
Szent ügyünket ármány és gonoszság szőtte körűl pokoli hálójával, nagy erőfeszítéssel vághatjuk ki magunkat e pokoli hálóból. Ámde a magyar erős, ügyes, bátor, vitéz. S minden erejét 622megkisértendi a szabadúlásra. A módok, mik e czélra vezetők, sokfélék, mik közől a mellékmódok is dúsan kamatozhatnak ügyes kivitel és erélyesség által. – Hazám kormány férfiai! kik, mint szikla, rendületlenűl állotok a vész közepett, az osztatlan és határtalan bizalom csendében, ne hagyjátok figyelem nélkül gyenge szózatomat, s vessetek pár pillantást ajánlott pontjaimra, mik talán néhol hibásan lehetnek gondolva, de a fő, az erők és indulatok öszszesítése, mi most csodákat teremtend – kisugárzik belőlök.
Összesített erő, jó hangulat, s békes egyetértés mentheti meg e hont az örvénytől mellynek gyürűjébe hitszegői gazság vezette. Elmondtam ezeket szívem sugaltaként, – elmondtam, hogy némellyek keblökbe nyúljanak, olvasván soraimat, – hogy mások lelkesűljenek gyenge szavaimra, – s hogy az illetők tudomást vegyenek, mennyi erő van még szétszórttan a hon megmentésére, s mennyi kötelességmulasztás hátráltatja a hon győzedelmét annak csaknem minden vidékein; – elmondtam ezeket, mondom, de még többeket is elmondandok, mik keblemet terhelik, mert e honnak sok alávaló gyáva ellensége van, a kikről igen sokat lehet beszélni. – A. Béla.
