Fölvilágosítás. (Vége).
644Fölvilágosítás. (Vége).
Mint érdeklém tehát, szolgálatra alkalmatlan vagyok-e? minden mentegetődzés nélkűl némán vagyok kész, megyém s a világ itéletére bizni, erről különben sem tehetnék, de mint megbecstelenített, nem vonúlhatok vissza. A föld nagy kerekségén sehol nem találhatnék nyugtot; ez ellen védeni akarom s fogom magamat, mert ez tőlem függ.
Addig is, mig ez teljesűl, hozzád fordúlok Berénynek lakossága, ne higy az ámítók kigyói sziszegésének. Szeretni a népet nem annyit tesz, hogy roszúl felfogott érdekeinek és balhiedelmeinek tömjénezzünk, hanem, hogy becsületes hű lélekkel az igazat tisztán és tartózkodás nélkűl kimondjuk, az illy hízelgőknek köszönheted eddigi szerencsétlenségedet is, pedig szentűl hiszem, hogy magadra hagyatva, becsületesen gondolkoznál, az ámítók édes beszédeiben olly méreg rejlik, melly nagy reményekbe szokott ringatni, s a csalódás annál keserűbb. Mindenre kérlek, ne adjatok ujabb hitelt az illyeseknek, mert az illyen ámítóknak főczélja, akár mi messzire láttassék is leplezve lenni, mindig önhaszon, azért szólok pedig különösen csak hozzátok, mert hiszen ti magatok látjátok az említett czikkből, hogy annak minden szava hazudság, ti tudhatjátok legjobban, mennyire vagytok hibásak, mellyeket a czikkíró mind elhallgatott, csak hogy kegyetekbe s bizodalmatokba magát méltatlanúl befúrhassa.
Ime első tanúságáúl annak, hogy a tettetett barátnál nincs veszedelmesebb, tulajdonítsátok azt is, ha ki kell mondanom, miről különben szívesen hallgattam volna, miként t. i. annyira hágott már köztetek a féktelenség, hogy a nemzetőri szolgálatra készülő magyarajkúak helységházatoknál verettek le; találkozott köztetek, ki még más községbelieket is engedetlenségre bujtogatott, a csak gyanúval terhelt embert szinte helységházatoknál a tanácsházban vertétek agyon, saját úrbéri polgártársatoknak birtokát leromboltátok, ujonczokat saját gyermekeitekből adni egyátalában vonakodtatok, és több más illyeseket követtetek el, mellyekről bizony nem tartom örömömnek, hogy az ország szine előtt szólok, s megbélyegezzelek, ha ama hivatlan jó akarótok ügyetekbe nem keveredik, és mindeneket szántszándékosan nem mellőz, csak hogy elmondhassa, miként ő benneteket szeret, egyszersmind az éjjel nappal fáradozó tisztviselő becsületességét pellengérre tehesse. Tanúljátok megvetni az illyen pártfogást, az illyen ember szájában a szeretet annyit ér, mint a káromlás, tudja azt minden becsületes ember, hogy a népet szeretni kell, ha bár megtévedt is, mert a nép magában véve mindig becsületes, és annak bűne, mindig az ámítókra esik vissza. Kelt Gyulán, dec. 2-án 1848.* – Szombathelyi Antal, Békes m. alispánja.
Mi e hosszú czáfolatot szóról szóra közöljük, mert a tisztelt alispán úr ennek egész terjedelembeni közlésétől „nyugalmát föltételezi.” De kérjük általában azokat, kik czáfolatokat küldenek hozzánk, és kérjük nemcsak a magunk, hanem leginkább az ő érdekökben, minél rövidebben írják czáfolataikat, mert minél hosszabb az, annál kevesebben olvassák. És ha nem olvassák, czélszerű-e az aztán? itéljék meg ön magok. – A szerk.
