FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
A „Schlesische Zeitung” szerint a Francziaországba menekűlt németek újabb betörést készűlnek tenni Németországba bizonyos Willich nevű porosz hadnagy vezénylete alatt, ki már Struve multkori népfölkelésében is tetemes részt vőn. A betörés több helyeken egyszerre fogna történni, s egész katonai készültséggel. – Az operatió leginkább a Rajna vidékre van számítva, s akkorára tervezve, ha a poroszországi viszonyok még jobban bonyolúlnak, vagy Napoleon Lajos véletlenűl köztársasági elnökké választatnék.
Ezen szándéklott betörésnek főtényezője a radical, vagyis nyiltan köztársaságra törekvő párt, melly főleg Badenben igen erős, s naponként növekszik a Köln s Melz vidékiek hozzácsatlakozásával. A legdúsabb forradalmi anyag azonban kétségkivűl a Rajna-vidék, hol maig is nagy rokonszenv uralkodik Francziaország iránt, s a köznép nagy ragaszkodást tanúsít Bonaparte Lajos személyéhez, mert régibb időben anyja, s ő maga is hosszabb ideig tartózkodván itt, nagy leereszkedéssel bánt az itteni föld népével, s igen sok jótéteménynyel feledhetetlenné tette családja nevét.
Ezen körűlményt most alkalmasint a democratia javára akarja a német radical párt kizsákmányolni, s Bonaparte Lajos elnökké választatását úgy tünteti föl, melly nemcsak Francziaországban, de Németországban is, s különösen a Rajnavidéken egyaránt jótékony befolyást gyakorland a szegény nép sorsa javítására. S csakhogy e rokonszenv élesztése által újabb csatorna nyíttassék, mellyen a franczia köztársasági elem Németországba beözönölhessen, kész lenne e párt a Rajnavidéket kiegészítő részéűl is föl ajánlani a franczia köztársaságnak.
Természetesen igen fanaticus hit kell hozzá, hogy az illy betörés által Németország egy pár hét alatt köztársasággá alakúljon, vagy, hogy Bonaparte Lajos elválasztatása esetére is könyelműen háborút kezdjen Németországgal a Rajnavidék miatt.
Hanem annyiban igen érdekes e körülményeket tudnunk, mert az illy betörési kisérletek mindenesetre akadályozzák a porosz királynak főuraság utáni törekvéseit, s egy kevéssé sarkantyúzzák a frankfurti tétlen henyeséget.
Másoldalról pedig azt tanúsítják, hogy a németországi radical párt sikerűlése esetére kész Francziaországra is támaszkodni. S ez aligha elébb utóbb komolyabb összeütközést nem idéz elé a német központi hatalom, s a franczia köztársaság között.
