Munkács, dec. 10.
Munkács, dec. 10.
A duklai betörés híre vételével kormánybiztosunk a 21-dik honvéd-zászlóalj 4 és a munkácsi nemzetőrség 1 századával a vereczkei sorosokat rakta meg; ő maga is jelenleg a hely szinén van. Eddig semmi betörési kisérletről, az ellenfél részéről, nem értesűltünk.
A katonaujonczokat alvidéki magyar helységeink most már sorshúzás útján állítják s hozzák naponként Munkácsra. A haza iránti szolgálatkészség nálok bámulatos. Szinte orosz népünk is a legjobb szellemtől van lelkesűlve; ezért a köszönet leginkább lelkészeiket illeti, mert megyei tisztet az egész nyáron s őszön alig láttak.
Dmitraszinovich politicai statusfogoly folyó hó 4-én bocsáttatott szabadon a honvéd. bizottmány parancsára, a munkácsi várból, hová 1846. telén 20 esztendőre záratott el. Többi tizenkét társai (a 1840-ben a Mazuchelli ezrednél felfedezett katonai – ugynevezett – összeesküvés részesei) még mult majus és julius hónapokban amnestiáltattak. Ez azonban, azon okon vétetett ki a kegyelem alól, mert politicai vétségén kivűl, egyéb bűntényekkel is vádoltatott. Azonban e bűntények, mellyek itéletében foglaltatnak, koránsem olly súlyosak, hogy 8 évi rabság és kínzás, érettök elegendő büntetés ne lehetett volna. – E szerencsétlen áldozatja a väterliche Regierungnak, már ide hozatásakor tébolyodott volt s olly állapotban jött ki is. Reménylettük, hogy a szabadság levegőjében kevés idő alatt visszanyerendi elméje épségét: azonban eddigi tapasztalásunk után e remény aligha meg nem hiúsúland.
A borsodi kaszás honvédek egy csapata tegnap ment keresztűl városunkon Sziget felé, ma és holnap várjuk a többieket. Falusi köznépünk örömmel szolgáltatja részökre ökrös előfogatait. – Uraim! én e megye népét nem vagyok képes méltókép magasztalni. Az a szolgálatkészség, kitörés, áldozat, mellyet e nép – szintúgy a magyar, mint az orosz ajkú – eddig tanusított, becsületére válnék a legműveltebb főváros népességének is. –
