Szegeden, dec. 16.
Szegeden, dec. 16.
Halljunk különös dolgot az egyenlőség és testvériség új korszakában! F. hó 15-én rendkivüli gyülés tartatván, dr. M. főorvos-igazgató előadá, hogy tudtára esett, miszerint bizonyos orvosi egyén nem átall az altisztekkel közösen étkezni. Erre a gyülés kijelenté, hogy „ez az orvosi tekintélylyel semmikép sem fér össze, sőt a rend és fegyelem fölbomlását vonhatja maga után; miért is azon egyén ünnepélyesen és szigorúan fölszólíttatik, hogy az altisztelkeli együttétkezéssel azonnal fölhagyjon, ellenkező esetben a tábori orvosi kar kénytelen leend olly egyén elmellőzéséről gondoskodni, ki az egész kar becsületét koczkáztatni merészelte.” Különös fogalmaik lehetnek az illy uraknak a becsületről, kétségtelenűl még azon korból, mikor a szegény közvitézt s tán a legjelesebb altisztet is felebbvalói, csak mint zsoldosokat, mintegy szolgáikúl tekintették. Pedig ki nem tudja, mennyi mivelt, tanúlt és derék ifjú lépett tavasz óta a közhonvédek soraiba, kik közől sokakat a régi világban megyetisztek és főispánok is méltattak asztalaikra, s kik most éjt s napot, hidegben, esőben, sárban szenvednek s küzdenek a hon ellenségei ellen, mig dr. M. úr a meleg szobában a pamlagon heverészve magát őrizteti. Uraim! álom-e vagy valóság, hogy martius óta az egyenlőség, szabadság és testvériség korában élünk? – A. B.
