Csongrád, dec. 14-kén.
Csongrád, dec. 14-kén.
Mig sok helyen a papság hathatósan működik, a népfelvilágosítás előmozdításában, e tekintetben nálunk semmi sem tétetik. Több nyilvános helyen korholó vélemények mondattak, mintegy figyelmeztők plébánus urat kötelességére. Eljártunk a templomi szónoklatokat hallgatni; de hiába! – a szép szót nem hallhattuk. Visszaemlékezhetnék pedig nagyon tisztelendő úr az ezelőtt hat héttel történtekre, midőn Ferdinánd királyért imádkozván az összes nép által nem a leggyengédebben szólíttatott föl, hogy, ha még egyszer ezt teendi, vagy ön menettetik ki a templomból, vagy ők, hagyják önt magát a templomban.
Tanácsunk, dicséretére legyen mondva, itt hazafiúi erélyességgel lépett fel, hivatalosan szólítván fel plebánus urat, hogy a népfölvilágosítást a szószékből megkezdeni szoros kötelességének tartsa.
Az intés megtermé hasznos gyümölcsét, mert a legközelebb mult vasárnap egyik igen tisztelt segédlelkész úr, olly hathatós felvilágosító szónoklatot tartott, hogy a nép, lelkesűlés könyeitől ázott arczczal hagyá el a szentegyházat.
Ezen tisztelendő úr olly érdemes tagja a papi karnak, hogy kötelességemnek tartom, őt a hazának bemutatni. Neve Povedák István, őt nem az említett hivatalos felszólítás kényszeríté szónokolni, hanem hazafiúi érzete, tiszta meggyőződése és öntudata, hogy hazájának tesz szolgálatot. Mi ösmerjük őt régen, és még a forradalmi napok előtt mienknek mondottuk. Sok illy papot a hazának, rosz papjai már valának!
Az absolutismus utósó jelképei f. hó 10-kén tüntek el városunkból, ugyanis a czéhek zászlóin büszkélkedő kétfejű sasok még mindig boszanták a közönséget, végre nem tőrhetvén e botrányt a nemzetőri 5-ik század egyik lelkes hadnagya, a század nevében, plébánus urhoz ment, követelvén, azoknak tüstént levételét, mi haladék nékűl meg is történt.
Nemzetőreink még mindig szólíttatnak a táborba három hetenkint egymást felváltva s a rosz idők daczára is kötelességöket örömest teljesítik, tudván és ösmervén a czélt, mellyért küzdeni kell. – Éder István.
