Viszhang Roth Hormann szavára.
Viszhang Roth Hormann szavára.
A Kossuth hirlapja 136. számában, Roth Hermann papjelölt által irt: „Egy zsidó, hitsorsosihoz” czím alatt levő czikkre, mint hitsorsosim valódi barátja és tisztelője, kénytelen vagyok megjegyezni következőket. Csodálom, hogy ön, hitsorsosit felhívó szavaiban, és, úgy szólva, egész nemzetünkhöz irányzott javaslatában, melly ügyben, rendkívüli vigyázattal, és czáfolhatlan meggyőződéssel bírni, elkerülhetlenűl szükséges, készakarva, a feledékenység, és az ebből eredett megsértés bünét vonta magára. Legyen ez a járatlanság, legyen feledékenység, vagy pedig a természetbe oltott részvétlenségnek szülötte, minden esetben szótlan nem hagyhatom, hogy nem fontolta meg jobban, milly hanggal kell egy nemzet nagysága elébe lépni. Jól összeszedje magát az, ki illy ügyekben fellépni kiván, hogy szava tiszta legyen, hogy a megsértés vétkének szennye ne férhessen hozzá. Ugyanis, felhívni akarja ön hitsorsosit? Pedig azoknak már véghez vitt szép tetteit elősorozva, csak azok további folytatására buzdithatja; nem pedig ezek ellenében minden elismerés nélkűl átfutva, olly szavakkal szólítható fel, mintha hitsorsosink hazánk szent oltárára még egy hajszálnyit sem áldoztak volna; mert midőn ön, az ellenség vad cselekvényeinek előszámlalása után, azt mondja: „Lehetetlen, hogy szivünk meg ne induljon az emberiség, atyánkfiai annyi fájdalmain, hogy azoknak enyhítésére valami csekélységet ne áldozzunk, hogy a túlfeszített szenyes önérdeket keblünkben háttérbe ne szorítsuk” ebből mást nem lehet érteni, mintha eddig hitsorsosink visszaijedtek volna, a hazának valamit áldozni. Ön szavai, úgy látszanak nekem, mintha általok egy tizedév elötti hitsorsosinkat szólítaná, mert azokat illette illy serkentés; korunkban, ki mondhatja azt, hogy szivünk meg nem indúlt a hazának szabadságharczai perczeiben. Hol volt a legkisebb szükkeblűségnek jele? Hol mutatkozott az ocsmány önérdek legparányibb foltja is? Sőt inkább meg kell vallanom, mindenütt részvevők voltak hitsorsosink a szabadság szent harczában. Hol áldozatra volt szükség, ők hasonlólag ott volt, és vagyonuk utósó fillérkéjét felajánlották. Távol legyen tőlem, miként azt mondjam, hogy többet tettek, mint keresztény testvéreink; hanem aránylag véve, akárkivel mérkezhetnének. Ön pedig szavát úgy intézi, mintha Izrael fiai mély hallgatásba merűlve, a hon szent viadalában legcsekélyebb részt sem vettek volna; ollyasmi pedig csak akkor valósúlhatna, ha hitsorsosink ön serkentésére vártak volna. – Vagy talán mondjak példát is?
Előleg gyémántként tündöklik, hazánk fővárosának izraelita községe, azon szép tettekkel, mellyekkel hazánk szent érdekében kitüntette magát. És még számos illy példáink vannak, mellyekkel Izrael tündöklik. Ki az igazság ellen szavát nem akarja emelni, ezeket nem tagadandja.
Ön czikkének egyik szakaszában mondja, hogy a haza iránti kötelességek előtt a vallási kötelességeknek hátrálni kell” azt én tagadom; mert nem hátrál a vallás a haza iránti kötelességek betöltésével; midőn ellenkezőleg vallásunk a hon szent ügyei teljesítését parancsolja, és minket egyik főszakasza szerint arra tanít: A haza, vagy az élet vészes perczeiben a vallás minden iránta illő tartozásoktól felment minket.” A vallás tehát a hon iránti kötelességek teljesítésével nem hátrál, sőt inkább tiszteltetik.
És midőn ön hitsorsosit igy serkenti: „Kelj fel tehát, Izrael! rázd le porodat, öltsd fel a szabadság ékszerét” azt mondom, hogy ezen felhivás a mostani Izrael fiát nem illeti. Én ellenkezőleg igy serkentem testvéreimet: Ébredj fel, Izrael! ébredj fel, no szégyeld magad, ne pirúlj meg! fényed kezd derűlni, az isten fénye mutatja magát neked; mert izrael már lerázta porát, felöltötte már a szabadság ékszerét, és nem ijed vissza, nem retteg már a szabadság igazságos küzdelmében kardot emelni. Az útókor bebizonyítja, hogy izrael mindenre, a mi nagy, nemes és dicső alkalmatos, hogy izrael nem szűkkeblű, nem alacsony lelkű, nem gyáva, nem imádója a rút önérdeknek.
Azért most hozzátok, kedveseim! szavaimat így akarom intézni!
Tisztelt testvéreim! Izrael fiai és leányai! Ne lépjünk vissza mostani pályánkról. Lelkesítsen bennünket, valamint eddig, továbbá is, azon szép gondolat, hogy isten és ember színe előtt igazolva vagyunk. Törekedjünk továbbá is, hogy ragyogjon fölöttünk a haladás csillaga. Légy bátor izrael! bizakodják istnben, hazánk igazságos harczának viselőjében, mert, mihelyest a vérszomjazó zsarnokság hatalma megszűnik, a vallás és vallás közt fennálló választó falak is összeomlanak, és örökké eltemetve lesznek.
Azért imádkozzunk égi urunkhoz. Adja szent malasztját és áldását nemzeti népszerű kormányunknak, hogy a zsarnokok hatalmát kiírthassa; nekünk pedig erőt és tehetséget, hogy a szabadság szent ütközetére, minden időben, minden órában és minden perczben, ha a haza hív, készen állhassunk; és a haza meg mentve leszen. – Reich Márk. papnövendék.
