Endrőd (Békes megyében) dec. 12.
Endrőd (Békes megyében) dec. 12.
Sokat olvastam már Békes megyéről, és mindig vagy igen kevés, vagy semmi örvendetest. Sokan, igaz, megérdemlék a megrovást; sokan, a szabadság szent nevével visszaélvén, megnyerendik még jutalmukat a számadás nagy napján. Ez mind helyén van; de ártatlant, vagy legalább ki nem tudja, hogy bűnös, megróni, ez nem hazafiság, ez a legjobb ügynek is ártalma. Megtörtént pedig ez is, elmondatott Békes megyének egyik községéről, hogy a csatára későn érkezett, és a bekövetkezett csata elől korán eltávozott. Uraim, közlő uraim! legyenek bár irtók, vagy isten tudja mifélék, én soha nem okoznám az egész népet. A késő megérkezés, visszavonulás, vagy kora hazamenetelért, mert ezekre sokszor olly igaz okok adhatják magokat elő, mellyek közlő urral nincsenek tudatva; úgy is történhetett, hogy a nép engedelemmel bocsáttatott haza; úgy is lehet, hogy a nép kimutatott helyéről elmenetelének, vagy visszavonúlásának oka egy magános egyén, szóval, a fentebb felhozottak különféle okok miatt adhatják magokat elé; és azért az okokat nem tudva, amúgy hű bele Balázs módjára, mindjárt a népet megtámadni, egész községet a haza színe előtt bevádolni, annyit tesz mint a kedélyeket lehangolni, az összetartást zavarni, most padig mindezekre épen nincs szükségünk.
A népet szabadságunk hajnalán úgy kell tekintenünk, mint a gyermeket. A gyermeket, ha hibáz, vagy mástól hibára vitetik, nem kell mindjárt korholni, mert megtörténhetik, hogy épen akkor korholjuk, midőn öntudata semmi roszról nem vádolja; népünk is, ha néha megesik, hogy hibát követ el, min nem lehet csodálkozni, mert látjuk, hogy ollyanok is vétkeztek már a haza ellen, kiknek nem lett volna szabad,* a megrovást megérdemli, s ezzel semmi jót nem teszünk; mert lehet, hogy a nép elkövetett hibáját felfogása szerint nem tartja annak, sőt öntudata örömet gerjeszt benne, hogy a hazáért ő is tett már valamit. S ha most ezért megpiszkoljuk, vagy a haza színe előtt mint gyávát bemutatjuk, el fog hidegűlni, és a mennyire erősödött, annyira fog megint ingadozni; ekkor nem kell más, csak egy camarillai követ, s a következést tudhatja az olvasó. A hazának erős kitartásra van szüksége, s ezt a népnél fogjuk csak feltalálni.
A haza ellen vétkezni senkinek, királynak, vagy pórnak egyiránt nem szabad. A szerk.
Bánjunk tehát a néppel méltányosan, mi nem az ő hibája, ne rójuk fel neki, sőt ha egy kissé még el is téveszti imitt amott útját, nézzük el hibáját; nem tesz akaratból teszi azt, hanem a szükséges felvilágosítás hiányából;* tapasztalásom szerint még azt is modhatom, hogy a haza színe előtt a népet megdicsérni felette jó, sőt szükséges; a szabadság gyermekével gyermek módra kell bánni, adjunk neki mézes bábot.
A lelkész uraknak ez épen hivatásuk legszebb mezeje. A szerk.
Ezzel tartoztam a hazának és népnek. Halljunk most egy kis örvendetest is.
Az aradi árulók ellen sietett f. hó 10-kén helységünkön keresztűl a derék Mesterházi őrnagy vezénylete alatt 80 mezőtúri lovas nemeztőr. Jegyzőnk s egyszersmind nemzetőri kapitány Salacz Imre, s a lelkes bíró s törvénybíró, mint nemzetőrhadnagyok mindent elkövettek, ezen, minden felszólítás nélkűl magokat önkényt felajánló, túriak illő fogadására. A megérkezett vitézeket örömhangokkal üdvözlé a főtiszt. lelkész és Nagy Ambrus urodalmi ügyvéd úr, ezt követte a nemzetőrök tisztelgő lövése, s 2 mozsárágyúnk durrogása, vegyűlve a nép örömriadásival. Adja isten, hogy e lelkes elszánt hazafiak győzelmi koszurúval térjenek szeretett övéikhez vissza! Miller.
