Sopron bevétele után történtek vázlata.

Teljes szövegű keresés

Sopron bevétele után történtek vázlata.
Számtalanszor volt már az a hir Sopronban, hogy másnap az ellenség betör, és sohasem valósult, ugyanazért dec. 16-kán korán reggel szerencsétlenségünkre meggyőződtünk arról, hogy most az egyszer ezen hir csakugyan valósult. A huszárok, mint mindenütt, ugy itt is hősiesen viselték magokat, de az ellenség erejéhez képest (melly állott 1 zászlóalj gr. Herzog badeni gyalogságból, 2, ogulini határőri századból, 1 század oláh határőrökből, 2 vadász századbál, 1 divisio Kress-chevaux-legers s 1 divisio dragonyosokból, 1 ágyú, 2 taraczk és 3 röppentyűből) erejök nagyon is csekély levén, egy kis előörsi csatázás után, mellyben 2 tiszt s 6 közlegény az ellenség részéről megöletett, 2 chevaux-legers pedig elfogatott, visszavonúlni kényteleníttettek.
Dec. 16-án mintegy 10 óra tájban megtörténvén a visszavonulás, az ellenség a legnagyobb óvatossággal városunk felé közeledett, és valami két puskalövésnyire a várostól fehér zászlót tűzött ki, mellynek egyik felére „Éljen a király!” másira „Békét honunk hiveinek!” volt felirva. Nem sokára a fehér zászló kitűzetése után, megjelent a városi magistratus élén a polgármester, s a sereg parancsnokához, b. Petrichevich Horváth ezredeshez vezettetett. A polgármesternek érthetlen dadogása után, illyformán szólt a parancsnok: „Uraim, én önöket teszem minden megtörténhető kihágásért felelősükké, s kijelentem, ha a városba bevonulandó seregemre csak egy házból történik is lövés, én a házat ostromoltatni, a várost pedig lődöztetni fogom, egyébiránt meg vagyok a városnak ő felsége Ferencz József iránti hűségéről győződve, ugyanazért ő felségének elhatározott akarata önöket terroristicus kormányuk zsarnoksága alól felszabadítani, és hatalmában is áll ezen akaratát rövid idő alatt teljesíteni.” Ezen gyönyörű beszéd végével, a soproniak gyalázatára, némelly körülálló schwarzgelb éljenezni kezdett, ismerjük azonban az éljenző madarakat, s majd annak idejében számolunk velök. A sereg, mellyet a feketevári gróf Zichy kardosan kisért be a városba, bevonulván, a katonaság beszállásoltatott, az ágyú, taraczkok és röppentyűk pedig a lovas kaszárnyában helyeztettek el, az elfogott körülbelűl 24 részint rendes, részint nemzetőri hunzárokkal együtt.
Bevonulás után következő napon, a parancsnok mind a megyei, mind a városi hatósághoz egy felszólítást küldött, mellyben őket arra hivta fel, nyilatkozzanak, akarnak-e ő felsége parancsainak feltétlenűl hódolni, nem nevezvén meg egyébiránt Ferescz József nevét. A megyei bizottmány erre azon választ adá: hogy, valamint eddig hívei voltak ő felségének a törvényes és alkotmányos királynak, úgy ennek utána is azok fognak lenni, a mi pedig e „feltétlen” kitételt illeti, arra azon esetre, hogy ha az alatt valami alkotmányellenies engedelmességet értene, ők, mint a megye alkotmányos képviselői, nem felelhetnek. Ez alkalommal Rohonczy Ignácz s Tóth Bálint határozottan kijelentették, hogy ők Ferencz Józsefet törvényes s alkotmányos királyuknak elismerik; Zádor (Stettrrer) Lajos ügyvéd ur ellenben kijelentette, hogy ő annak el nem ismerheti. Ugyanaz nap a városnál is közgyűlés tartatván, ott is szinte illyforma nyilatkozat állapíttatott meg, mire az egyik aljegyző indítványára, hogy az a diplomaticus nyelven szerkesztessék, azon kezdődött a vita, micsoda nyelven, a diplomaticus vagy a németen szerkesztessék-e a nyilatkozat. Semmit sem akarának a bölcs képviselő urak a diplomaticus nyelveni szerkesztésről tudni, míg Gaál Sándor főügyész arra nem figyelmeztette őket, hogy épen akkor, mikor csak törvényes engedelmességet ajánlanak, ők magok önkénytesen, parancs nélkül, törvényellenes tettet ne vigyenek véghez. Erre a polgármester a kérdést felállás általi szavazás alá vetette; a jelen volt hallgatóság a magyar nyelv mellett látta a többséget, s azért éljenzéssel fogadta a vélt határzatot, azonban bámulatára a közönségnek, rövid idő mulva Ertl Nep. János főjegyző által a nyilatkozat mégis németűl olvastatott fel. Felszólalt ugyan ez ellen egy képviselő, de az a polgármester által rendre utasíttatott, minthogy szerinte a többség a német nyelv mellett mondta volna ki a végzést, s igy Sopron városa maga kezdette el a törvényszegést, ezt azonban csak kétszínű polgármesterünk Pfeiffer Péternek s főjegyzőnk Ertl Nep. Jánosnak köszönhetni. Másnap reggel, az az dec. 18-án befogattatott Zádor Lajos ügyvéd, ezen lapnak rendes levelezője, s irományai a parancsnokhoz vitettek, a ‘Kossuth Hirlap’ megjelent számai összetépettek, a Pesther Zeitungból egyedül azon szám adatván át az olvasó közönségnek, a mellyben Schlicknek Kassába való benyomúlása jelentetett. Egyszerre lárma doboltatik, s a lakosság víg arczczal, a katonaság pedig rémüléssel azon hírt beszéli, hogy a huszárok jőnek. A legnagyobb zavarban fel s alá fut a katonaság, összeszedvén pedig magát, majd az egyik, majd a másik kapu felé fordul, mig végre majd 3 órai kínos várakozás után bizonyosakká lettünk, hogy reményünkben csalatkoztunk. Ez nap estve ismét megyei bizottmányi ülés tartatott, a hol az előbbi napon tett nyilatkozatra, a parancsnok által adott felelet, illetőleg felhivás olvastatott fel. Ezen felhivásban kinyilatkoztatá, hogy a megyei bizottmány tagjai nyilatkozatával meg nem elégedhetik, mert minekutána azok eddig a terroristicus kormánynak feltétlenűl engedelmeskedtek, azon kitétel által, „hogy, valamint eddig hívei voltak ő felségének, úgy ennekutána is azok fognak lenni” nem jelentenének mást ki, minthogy nem akarnak ő felsége hívei lenni, ugyanazért ő most határozott nyilatkozatot kiván, továbbá írják azt alá a megyének minden főtisztviselői, s a bizottmányi ülésben jelenlevő minden tagok, mind azokkal, mint rebellisekkel fogván bánni, kik ezt tenni nem akarnák. Tanácskozás közben kijelenté Tóth Bálint másodalispán, mikép ő jelen kormányunknak csak kényszerítésből hódolt, hogy a király iránti pietás a magyarnak egyik dicső (1) jellem-vonása, s hogy néhány kificzamodott eszű embernek tetteit – a kiket ő meg is nevezhetne – nem lehet az egész országnak tulajdonítani, egyébiránt pedig mind gazember a ki Magyarországban respublicát akar. Minekutánna a nagyon tisztelt másodalispán urat, Rohonczy Ignácz olly forma felkiáltások által „igazsága van!” „úgy van!” még inkább föllelkesítette, az előadottakat még brutálisabban mint azelőtt ismételte, s aztán győzelmes arczczal leült. Még gr. Széchenyi Lajos, Rohonczy Ignácz, s Stettner Máté is kijelenték, hogy Ferencz Józsefet törvényes királyuknak elismerik, de nem olly otromba modorban, mint a most tisztelt alispán. Marton táblabiró és váltótörvényszéki ülnök is beszélt valamit, de olly zavartan és olly minden összefüggés nélkűl, hogy senki sem értette, s igy azt feljegyezni sem lehet. E közben elkészült a aláírandó nyilatkozat, s ez az előtte való napon adottól csak annyiban különbözött, hogy a helyett „valamint eddig hívei voltunk” a nyilatkozatot előidéző esemény iratott le. Ezen leírásban az a kitétel foglaltatott: „Sopron városa a cs. k. katonaság által elfoglaltatott” erre az „elfoglaltatott” szó helyett, azon szó „megszállotta” ajánltatott; de majd csaknem megmaradt az előbbeni kitétel, midőn Gaál László főszolgabíró kijelenté, hogy ő azért akarja azon kitételt „megszállotta” minthogy ez sokkal szelídebb értelmű, mint a másik, és minthogy maga részéről azt szeretné kijelenteni, hogy ő fölsége seregei édes örömest fogadtattak, s hogy azoknak elfoglalásra szükségök nem is volt, erre a javaslott „megszállotta” el is fogadtatott. Elkészülvén a nyilatkozat annak aláírásához fogtak; ez elől némellyek el akartak ugyan szökni, de Lunkányi, az ismeretes schwarzgelb táblabíró, a terem ajtajához ment, és senkit mindaddig ki nem bocsátott, mig a nyilatkozat általa alá nem iratott. Dec. 19-én Kolbenheyer lutheranus predikátor fogatott el, valószínűleg azért, mert hivatását híven teljesítette, s a nép felvilágosításán buzgón fáradozott. Ezen elfogatásokhoz járulván az is, hogy parancs alkalmával a közlegényeknek kijelentetett, hogy mindegyik, ki egy szabadelvűen beszélőt felád, 25 pftot kap. E tudósítás írója tehát jónak látta szülő városát jobb időkig elhagyni és egyik barátjával táborunkat felkeresni.
S ez száraz vázlata a Soprony elfoglalása után történteknek, s azoknak elolvasása után az olvasó közönség bizonyosan meggyőződik arról, mikép most már ideje, hogy a simogatási politicával felhagyjunk, ha nem akarjuk, hogy végre a reactio nyakunkra nőjön, hogy tehát Nyáry Pál szerint: „A reactiót nem szabad többé simogatni, hanem el kell fojtani. Az elősoroltakból még az a tanúság is van, hogy martiusban, midőn a felelős ministerium alakúlt, a megyei institutiót tüstént vagy valamennyire át kellett volna változtatni, vagy legalább a bizottmányok tagjai választatása körűl felügyelni, azt nem a volt tisztviselőkre bízni, hanem egy kormánybiztosnak kellett volna különösen ollyan megyékben, mellyeknek tisztviselőiben nem igen lehetett bízni, arra felügyelni: így aztán a bizottmányba nem jött volna minden tekintetes pecsovics, s miután a kormánybiztos a népre igyekezett volna hatni, a nemzetőrségi tisztségeket sem nyerték volna el egyedűl a tettes táblabiró uraimék, s akkor a nemzetőrségnek is több hasznát vette volna a haza. Hanem magokra hagyatván, még a pecsovics szellemű tisztviselőkkel biró megyék is, a megyei tisztviselők minden befolyásukat arra használták fel, hogy elvbaráti a bizottmányba megválasztassanak, hogy a nemzetőrség iránt a népben ellenszenvet gerjeszszenek, hogy magokat nemzetőrségi tiszteknek megválasztassák, s igy aztán legkönnyebben a nép lelkesedésének elfojtásán működhessenek. Ezen elmulasztásból származik aztán, hogy a haza a vész pillanatában némelly ollyan megyére (mint p. o. Sopronymegyére) sem számolhat, a hol, más intézkedések mellett, a legszebb szellem uralkodott volna.
Tudósító a Sopronyban tanyázó ellenséges sereget figyelemmel szemlélvén, meggyőződött egyébiránt annak haszonvehetlensége felől, mert annak legnagyobb része soha ellenséget nem látott, gyakorlatlan ujonczokból áll, a kik közől, különösen a nagyherczeg badeni gyalogság és a vadászok közől, többen nyilván kijelentették, hogy ők minden perczben készek mi hozzánk állani, ha van részünkről annyi erő, melly őket fedezze. Győr, dec. 23. 1848. –.d–

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem