Rajka, dec. 20.
Rajka, dec. 20.
Jellachich emberei Óvárott vannak, a közbeszéd szerint maga az austriai zsoldos sereg is ott vagyon. A sereg, melly bátor lelkületet épen nem mutat, s mellyben számos 14–15 éves gyermek van, 80,000-nyinek mondja magát; jól értesűlt hazafiak, kiknek a sereget látni alkalmuk volt, bizonyosnak tartják, mikép ezen fősereg 40,000-nél nem több. A rablófőnökök mindenütt, hol ez csak tehetségükben áll, irgalmatlanúl ujonczoznak, s az ifjuságot a haza szent földéről távolítják, mig nőtestvéreiket fertőztetik. Lelkes honfiak! a rajtunk elkövetett borzasztó gazság s embertelenség véres boszúra szólít bennünket. Magunk s a világ megvetésére, valamint az úr isten örök átkára méltókká válnánk, ha minden erőnk feláldozásával nem engednénk a felszólításnak, s testestűl lelkestűl nem törekednénk a rablócsapatok minden uton módoni megsemmisítésére.
Mi Sopronyban történt, azt valószínűleg már tudja a magyar világ; tudja a haza, mikép Rohonczí, a pragmatica sanctióra szemtelenűl hivatkozván, I. Ferencz József elesmerése mellett dictiózott. A hazafiúi lelkületű evangelicus lelkész Kolbenhayer ellenséges őrizet alatt áll. A haza hálás emlékben tartandja e valódi lelkipásztornak szavait, tetteit s szenvedéseit. Egyébiránt Soprony városa sárgafekete részének mostanában ama vigasztalás sem marad, mikép a császári katonaság a tulajdon szentségét fogja tisztelni. Mert a horvát és szeresán hősök esti sétálgásaikat mások között arra is használják, hogy békes polgárokat óráiktól s gyűrőiktől megfosztják, a Zágrábban felállítandó muzeumnak gazdagítására. Illyeneket legalább magok a sárgafekete utasok beszélnek. Nem kételkedni, mikép az ellenség belebb jövetelével a népesség elkeseredése s elszántsága növekedendik. Csak adja isten, hogy papjaink értsék meg szent és dús befolyású hivatásukat. Hevítsék fel a népet a zsarnokság halálos gyűlöletére, s a haza győzni fog.
Die Liebe kann uns helfen nicht,
Deie Liebe nicht erretten,
Halt Du, o HAsz, dein jüngst Gericht,
Brich Du, o Hasz, die Ketten!
Und wo es noch Tyrannen giebt
Die lasst uns keck erfassen;
Wir haben lang genug geliebt
Und wollen endlich hassen!
Deie Liebe nicht erretten,
Halt Du, o HAsz, dein jüngst Gericht,
Brich Du, o Hasz, die Ketten!
Und wo es noch Tyrannen giebt
Die lasst uns keck erfassen;
Wir haben lang genug geliebt
Und wollen endlich hassen!
