(A’ pesti kétkamatos-kölcsönkezelő hivatal.)
(A’ pesti kétkamatos-kölcsönkezelő hivatal.)
Ki emlékezhetnék vissza a’ hon anyavárosit szinte végveszélylyel fenyegetett árvizi catastrophára ugy, hogy hála és tiszteletérzet ne ömlesztené el keblét azon nagylelkű jótevői iránt, kik a’ közbajon épen olly gyorsan mint sikerteljesen segitének? – Egy alább említendő körülmény napi rendszerűvé teszi, kissé részletesebben szólanunk ama’ három millió pengő forintról, mellyet a’ bécsi nemzeti bank, száztól két kamatra, nagy lelküen kölcsönzött. – Mielőtt e’ kölcsönnek czél- és szabályszerű kezelése elhatároztatnék, a’ legnyomasztóbb inségnek tüstinti elháritására a’ budai fiók-bankosztály 500,000 pengő forintot kölcsönze, olly óvással, hogy ezen somma csupán az összedőlt házak fölépitésére vagy kijavitására fordíttassék, ’s mind azok, kik az időközben mindenünnen számosan érkezett kegyes adományokban részesültek, e’ jótéteményből kirekesztessenek. Később azután két biztosság alakult, egy városi, melly az ajánlási, ’s egy királyi Budán, melly a’ helybenhagyási hatalommal volt felruházva. Ezen biztosságok ügyelése alatt a’ pénz, a’ bécsi nemzeti bank nyilatkozása értelmében, Buda, Pest és Esztergom városok valódi szegény és megszorult házbirtokosai között osztaték el, olly föltétel alatt, hogy a’ száztóli két kamat, minden évben kétszer, Nyár- és Télhó végén, a’ tőkepénz pedig csak 1841-től fogva, kilencz év alatt, tíz (az utólsó évben két tizednyi) rovatokban, fizettessék le, az adósnak mindazáltal szabad legyen, kölcsönét előtt is megtéríteni. – Az adósok száma Pesten 1181-re rug, kik összesen 2,650,000 pengő forintban részesültek ezen öszvegből: magára a’ városra 200,000 pengő forint esett, melly somma csupán utczatisztitás, gátkészités, városi épületek kijavitására ’stb. fordíttatott, ’s első pillanatra aránylagosan nevezetesebbnek látszik, ha nem akarjuk tekintetbe venni a’ városnak azon roppant előleges és utólagos költségeit is, mellyek kikerülése nem mindig önhatalmától függött, ’s mellyeknek később semmi haszna sem volt. – A’ mult év végeig közel 45,500 ezüst forint fizettetett vissza, részint eladott házakból, részint pedig ollyanoktól, kik azon ujabb, leginkább a’ fenséges nádor közbenjárása által kieszközlött jótéteménynyel, mi szerint a’ kölcsön az időközben eladott háznak ujabb birtokosára is átruházható, élni nem akartak, vagy rá nem szorultak. Az imigy történt befizetésnek eddigi eredménye azonban nem olly nagyszerű, hogy a’ kormánynak minden gondossága ’s a’ városi tanácsnak azon jótékony intézkedése mellett is, minélfogva az adósokérti kezelést ollykép vállalá fel, hogy minden félévben, mellyben jelenleg a’ kamat, később a’ tőke tizrovatú befizetése történik, a’ hiányzó sommát tulajdon házi pénztárából kész pótolni, – nem kellene a’ jövendőben aggodalmasan tekinteni. – Mert ha vesszük egy részről, hogy a’ város-házi pénztára, tömérdek költség következtében, ha bár kiüritve nem, de mégis szorongó állapotban van, ’s ez oknál fogva az említett kezesség, vagy tulajdonképeni expromissio, mint világos jele annak, milly igazán kivánja a’ városi hatóság polgárai jóllétét előmozdítani, a’ mesteremberek és kézművesek csüggedt kedvét feltámasztani, ’s magát a’ várost előbbi diszére ’s virágzására emelni, – valódi köztehernek tekinthető: úgy más részről nem kerülheti el figyelmünket azon körülmény, hogy a’ késedelmes adósokat a’ városi ügyvéd pörbe idézi ’s az elmulasztott fizetés erejeig foglaltatja is, a’ mi néhány, noha csekély számuak ellen már végre is hajtatott. Ezt illik fontolóra venni, ’s azt annál inkább most, midőn eljutattunk azon időponthoz, az 1841-diki évhez, mellyben a’ tőke-lefizetés kezdődik. – Az árvizi évben t. i. az első kölcsön kiosztaték, az épitőszerek ára és a’ munkabér olly rendkivüli és tulfeszített volt, hogy ezer tégla 45–52 fr., egy öl kőmüvesi kő 30 fr., és a’ fuvarbérrel együtt a’ napibér szinte 5 forintra rugott váltóban: a’ mellett az épités szüksége olly általányos, hogy azon költséggel, melly most alig volt elegendő egy szűk és kéjelmetlen hajlék hevenyészetére, később majd négyszer ollyan nagy ’s minden szükségesekkel ellátott épületet lehetett volna felállitni. Nevelé még a’ nehézéget az ujonnan szerkesztetett épitési rendszer is, melly bár czélszerűbb az előbbinél, de a’ szegényebb osztály részére, azon időpontban legalább, épen nem vala kedvező. Az uj házak ugyan magasra ’s olly szilárdul épitvék, hogy hasonló árviz esetére dőledés alig történhetnék; de azonfelül, hogy több házhelyek üresek, némellyek pedig csak félig vannak fölépitve, nézzük bár legnagyobb számát az illy rögtönzött és költségkimélés tekintetéből mindenfelül összeszoritott házaknak, mindennütt nélkülezendjük a’ kéjelemmel párosult izletességet, mit az angol comfortnak nevez, és azon ajánlkozó külcsint, melly eddig Pestnek majdnem minden ujonan épült házait kitünteté. Sokan, kik házaikat a’ külvárosok távolabb részében, ugyan azon költséggel, kénytelenitettek épittetni, lakosok hijánya miatt még az épitési költségek kamatját sem képesek beszerzni, mi reájok nézve, kiknek szinte egész vagyonuk házaikban áll, bizonyosan igen érzékeny csapás lehet: midőn mások ismét, a’ közönséges inségben minden utmódon meggazdagodni akarva, a’ házbért olly magasra verték, és verik mostanig is, hogy mindenfelöl panasz hallatszik. A’ mondottakból könnyen magyarázhatók okai a’ pénz szükének, a’ keresethiánynak, a’ dologtalanságnak, néphenyeség növekedésének, ’stb. – Ha tán a’ dolog árnyékokdalait kelletinél jobban kiemeltem, néhol tán erősebb színekkel is festettem, csupán azt akartam megmutatni, mikint sokszor a’ legszentebb czél ’s legjótékonyabb intézkedésnek az eredvény nem mindig felel meg. Mennyi hálával kell tehát említeni azon, mint hallatszik, a’ kölcsönjótéteményben részesültek számára tervezett ’s felsőbb helyre is fölterjesztendő indítványt, miszerint a’ visszafizetendő kölcsön határideje meghosszabbittatni, és ennek következtében a’ visszafizetési rovatok kisebb sommákra szoríttatni kéretnek. Ki nem látja át az ennek helybenhagyásával származó kimérhetetlen hasznokat mint a’ városra, mind annak polgáraira. Ez által mintegy varázspálcza ütésére, egyszewrre megszünnének minden máris érzett, de még sajnosabban érzendő káros következmények; sok családnak jóléte, és nyugalma megszereztetnék.
Frankenburg
