Pest.
Pest.
(Néptudatlanság.) Pest megyében az ujonczállitás végetti összeirás minden baj ’s felakadás nélkül helyszint immár végrehajtott. Ellenben Somogy megyéből igen szomoritó hirek érkeztek. Egy helységben valamelly kóbor bujtogatónak bolond okoskodásai a’ lakosokat annyira elkábitották, hogy nem csak az összeirásnak, de midőn a’ rend ’s törvény tekintete hatalomkar alkalmazást parancsolt, a’ fegyveres erőnek is ellenszegülnének; miből természetesen a’ szegény buta népre a’ legszomorúbb eredmény következett. Illy szerencsétlen példáknak, valamint az 1831-ki borzasztó emlékezeteknek is, ösztönül kellene szolgálni, hogy a’ népnevelésről ne csak beszéljünk örökké, hanem összevetett vállakkal együnk is mindent, mit tehetünk, és pedig rögtön, haladéktalanul; mert a’ nevelés gyümölcsei nem érnek meg gombakint egy éjszakon át; a’ hiszelékeny nyers tudatlanságnak pedig minden rendkivüli alkalomnál ujabb meg ujabb borzasztó áldozatok hullhatnak; a’ minek hahogy a’ népnevelés áldásaival elejét vehetők, de nem tettük, Isten ’s a’ lélekisméret előtt felelősek vagyunk. Nem hinné pedig az ember, minő vastag tudatlanságban él a’ néptömeg; már például minő csaknem baromi oktalanság kell arra, miszerint valaki ilyesmit higyen: hogy az országlásnak tulajdonkép nem katonára, hanem lóra van szüksége, de mivel lova nincs, azért szedett ujonczokat, hogy érettők az orosztól lovat cseréljen? Nem gondolnók, hogy széles Magyarhonban ember akadjon, ki illy ostobaságot csak egy pillanatra is elhigyen; pedig minden hitelt érdemlő kútfőből irhatjuk, hogy az ung-beregi részeken a’rusznyákokközött e’hir általánosan elterjedt!! és mágis, illy események ellenében népnevelési szándékaink még mindig csak a’ puszta szónál tespednek; a’ kivétel olly kevés, hogy a’ milly dicséretére válik azoknak kik kivételek, egészre nézve a’ atudatlanság vastag tömege azt ugy elnyeli, „mint egy cseppet az oceán, mint egy sohajtást az orkán.” – Mennyi beszéd van a’ szükségről, hogy a’ magyar nyelvet az idegen ajku nép között terjeszteni kell! Im előttünk fekszik Melczer Lajos urnak előbb B. Gyarmaton, most pedig Pesten evang. iskolabeli rendsz. tanitónak „népszerüleg tanitó magyar nyelvésze, elemi oktatásul a’ tótajku ifjuság számára:” A munka jó, a’ munka olcsó; (ára tán 24 vagy 30 p. kr.) 1837-ben jött ki Pesten, ’s ki gondolná? négy év alatt alig költ el száz egynéhány példány, ’s ez is csak két három ollyas „kivétel” bőkezüségéből. – Oh mi bennünk hatalmas érzemények: nemzetiség, hazafiság ’s más illy szent szavak, mig – csak szólni kell; de ha egyszer tettre kerül a’ sor, valljuk meg őszintén, egy kissé mégis csak parányi csapat, melly a’ résre áll, ’s tesz és áldozik.
