(Magyar tengerparti viszonyok)
(Magyar tengerparti viszonyok)
Fiume, 1840-ki Télelő utolján. Kapitányi gyüléseinkről, némellyeket közölni, csak azért is, hogy lássa a’ nemzet, minképen mi is élünk még! – Tanácskozásaink folytában egyebek közt az ujonczállitás, ’s a’ szolgálatban elaggott városi tisztviselők számára alapitandó nyugpénzi tőke, annak kezelése módja ’s kamatainak kiosztása jövének tárgyaltatás alá. Ez utóbbi nálunk annál jótékonyabb, ’s annál óhajthatóbb létesitése, minthogy rendszeresebb tiszti eljárásunknál fogva városi tisztviselőinknek nincsen alkalmok csedély fizetés mellett sorsukat ’s birtokaikat gyarapitani. Az illető terv, mellyet Tosoni Agoston első községi biránk hazafiui hó kebellel dolgozott ki*, a’ tanács által elfogadtatván, kegy. kir. megerősités végett ő felségéhez fölterjesztetni határoztatott; estve az annak készitésében fáradozó biró urat, a’ hálás városi tisztviselők (birótársait kivéve) eseti zenével tisztelték meg, másnap pedig hálójokat ’s köszönetöket, nála megjelenvén, szóval fejezék ki. – Ha érdekes vala e’ tárgy különösen városi tisztviselőinkre nézve, érdekesebb vala természeténél fogva, minthogy az egész kerületi lakosságot illeté, az ujonczok állitása. A’ polgárság képviselője (Rappraesentante civico)* kötelességének hitte egy emlékiratban a’ kapitányi tanács elibe terjeszteni, hogy miután a’ testület azon ohajtásától elesett, miszerint a’ mult országgyülésre küldött képviselőjének utasitásba adatni kivánta, eszközölné ki, hogy Fiume, melly szabad kikötői kiváltságánál fogva előbbi időkben az ujonczállitástól ment vala, hajdani kiváltságába visszatétessék, de a’ remény is elenyészett, melly a’ kapitány urnak azon alkalommal tett abbeli igéretén épült, hogy a’ várost és kerületet e’ kiváltságba visszahelyezni iparkodandik, miután a’ törvény állana, ennek pedig engedelmeskedni a’ városi lakosság tartoznék is, kész is volna, rendelkeznék legalább a’ tanács a’ felöl, hogy a’ szabad kikötőre olly sajnos befolyással hatandó (?) sorshuzás mellőztetvén, a’ fiumei kerületre eső ujonczok, eddigi szokás szerint, a’ várostanács által állittatnának ki. Az emlékirat heves vitára adott alkalmat. – A’ dologban, hogy Fiume, mint szabad kitötő, a’ katonaállitástól mentesittessék, van ugyan valami kereskedési tekintetben; de követelt 43kiváltsági okleveleit a’ város mindeddig nem mutathatá elő, hanem arra hivatkozik főleg, hogy 1822-ig attól – mint az ausztriai kikötők is – ment vala. Trieszt ki van véve a’ katonai összeirástól, ki Zára is (egész Dalmátiával); Velencze 1830-ban visszanyert szabad kikötői kiváltságánál fogva attól felszabadittatott-e? bizonyosan nem tudjuk. – Egyébiránt Buccari és Portori – szinte szabad kikötők – tudomásunkra e’ mentesitést nem követelik. De nincs is arról szó: mi történik a’ szomszéd ausztriai szabad kikötőkben, hanem minek kell történni Fiumében? A’ törvény e’ kerületet nem veszi ki, sőt az illető országos választmány ujonczi csendőségét szinte, mint egyéb törvényhatóságokéit meghatározta. Fiumének tehát – mint maga is elismeri – ujonczokat állitani szoros kötelessége. De valljon volna e ok e’ kerületet jövendőre a’ katonaállitástól megntesiteni? Mentesitése mellett látszik harczolni az, hogy érdekében van az országuak a’ kereskedést előmozditani, gyarapitani, mi az által is történik, ha fokhelyeken külföldiek mint vagyonok- mind személyökre nézve a’ lehetőségig nem csak biztosittatnak, hanem kéjelemmel is elláttatnak; mert mindenki szeret oda telepedni, hol kevésbé van oka társasági állásában bármi kellemetlenségtől, bár mi tehertől tartania; már pedig illy kellemetlen tehernek vétetik a’ katonaságra való kényszerités – ’s ettől tarthatván a’ külföldi, nem telepszik meg örömest ott, hol maga nem is de utójai idővel a’ katonáskodásra szorittathatnak. Az ettőli mentességnek szeretik tulajdonitani lakosaiak – egy részben – Triest felvirágzását. Lehet, hogy van ennek is némi befolyása a’ dologba; de azt kérdezzük: miért nem virágzott fel szinte Zára, melly ment, miért nem Velencze, ha csakugyan ez is ment a’ katonai összeirástól, mint hinni okunk van? De kérdjük továbbá: miért nem volt e’ szabadalomnak vonzóbb ereje Fiumére nézve 1822-től 1830-ig, midőn Fiume sem állitott katonákat? sőt összevetve az 1839-dik utáni kereskedés állását az 1830 előttivel, ugy találjuk, hogy az nem csak nem csökkent ezen utóbbi években, hanem szemlátomást emelkedett – a’ katonaszállitási teher daczára is. – Vannak tehát más vonzó erők, mellyek külföldit valahova letelepedésre hóditanak, a’ katonaállitástóli mentességen kivül; ’s ha majd ezek nálunk is létezni fognak, katonaállitási terhünk annál kevesbbé fogja visszarezzenteni a’ közöttünk letelepedni akarókat, mennélinkább tudjuk, hogy épen a’ kereskedő az, ki egyedül jelen érdekének él, ’s jövőre többnyire csak kamatait szokta kiszámitani. – Azon felül megvalljuk azt is, hogy Fiumétől az országos kereskedésre nézve, annál több hasznot remélünk, minnélinkább fogna az az anyaország alkotmányos institutióival assimiláltatni, ’s igy mint szabadságaiban ugy terheiben is osztakozni; nálunk azonban a’ magyar és nyelve még most is idegennek tekintetik, sőt mint látjuk, még a’ közelebb mult országgyülésen létesült szép hiteltörvények áldásitól is, hol csak lehetett, megfosztatánk, hogy régi zavarunkban elkülönözve maradhassunk! Lakosaink ezen utóbbi körülményt, igaz nagyon fájlalják, ’s pedig fáflalják annálinkább minnél jobban óhajtják azt, hogy a’ nemzet Fiumét – mint egykor tán kiviteli fokhelyét, mellyre ha a’ Dunát az éjszaki Briaraeus el találná zárni, csakugyan szükség is lehetne’ – már most is nagyobb figyelemre méltatná, ’s igy a’ nemzetteli annyira kivánatos összeforradásra lakosainak hova tovább ösztönt is adna. –
Bírájuk’ száma öt: a) kapitányi biró (giudice rettore capitaniate), mindenkor a’ kapitánytól neveztetik; b) első községi biró (giudice rettore comunitativo primo) neve ellenére, szinte a’ kapitánytól neveztetik; c) második, d) harmadik, és e) negyedik községi biró, a’ patricius tanácsosoktól választatnak,
Kapitányi tanácsunkban egyedül a’ patricius consiliariusoknak van ülése és határozó szava, a’ polgárok abból személy szerint kizárvák; de van képviselőjök, kit magok közt titkos szavazattal választanak, ez a’ kapitányi tanácsban ülvén, képviseljei kivánatát előterjeszti és – tanácskozólag – szavaz is.
Eddig levelezőnk. A’ mi minket illet: mi már akkor is midőn még inkább sejtés mint meggyőződés körül forogtak ohajtásaink, Fiumét egy bizonyos nemével a’ szent vozzalomnak szerettük emliteni; mióta pedig a’ munka viharos férfikor meggyőződéssé érlelé, a’ mi előbb csak sejtelem vala, megvalljuk: hogy, ha honunk jövedelőjéről elmélkedünk, ha meggondoljuk, Dunánk torkolatja mi kezekben van, és meggondoljuk kelet növekedő fontosságát, az angol ’s egy éjszaki hatalom közötti összeütközésnek elébbutóbb elkerülhetlenségét, az Angolhont fával ellátó Canadák egykori elszakadását, és a’ sulyt, melly e’ két körülménynél fogva az angol világpiaczon honunkra várakozik; ha ehez hazánkban az ősiségnek „et quidquid eo pertinet” földet és ipart igázó jármát lerázva, a’ magyar föld termékenységét hatalmasitva, termékeit tizszerezve, Fiumét ama roppant találmány által, melly előtt semmivé lesz a’ távolság mint a’ gondolat szárnyai előtt, a’ pesti hidfőhöz állitva gondoljuk: Fiuménk nevét magasított érzelmek ’s buzgó imádság nélkül emliteni sem tudjuk. Igenis, Budapest után Fiumét tartjuk mi hazánk legbecsesebb gyöngyének; és teljes szivből osztozunk levelezőnk azon panaszában, hogy a’ nemzet e’ kincset mindekkorig nem eléggé méltányolá. Ezt egy részben az ország testétőli távolság, mellynek a’ kicsinyités természetében van, okozá; ’s ez mind addig keveset fog változni, mig a’ közlekedés könnyitésével Fiume hozzánk közelebbre jó; de más részről meg kell vallanunk, miképen nem tudjuk, mi érdemlünk e avvagy Fiume több szemrehányást? Az ország tömege nem méltányolja még Fiumét egész fontossága szerint, igaz; de mégis mondani mernők, Fiumének csak kivánnia kell, ’s méltányos, és jövendőjére nézve valódi belbecsü kivánatai (nem illyesek, mint az ujonczállitástóli mentesség) aligha teljesitve nem lesznek. Ennek az 1832/6 országgyülés világos jelét adá: a’ mit Fiume kivánt szóról szóra megadott; a’ mit Fiume kivánt, szóról szóra megadatott; ’s ámbár nem volt alkalmunk az utóbbi országgyülést hasonló figyelemmel kisérni, még is tán nem ok nélkül gyanitjuk, hogy e’ váltó törvénykönyvnek is mind azon elkülönöző részei, mellyekről tisztelt levelezőnk azt mondja, hogy Fiume lakosai fájlalják, nem a’ Fiumének a’ részben is csak kivánnia kellett volna az assimilisutiót, és kivánata kétségtelenül teljesül. De szükség, mindenek felett szükség, hogy Fiume a’ magyar nemzet nagy érdekeihez közeledjék. Mi nem mondhatjuk, minő fájdalommal értjük, hogy ott „a’magyar és nyelve még mindig idegenek.” Azon érdemes ur, kit Fiume közönsége olly méltán szeret ’s kinek nevét levelezőnk érdemlett magasztalással említi, emlékezni fog, mennyire könnyité egykor az országgyülésen követségi pályáját, minő hajlandóvá tette a’ RRket küldőinek minden kivánsága iránt az, hogy a’magyar nemzetiségre nézve megbizói részéről olly érzelmeket nyilvánított, mellyek a’ horvátországiakkal örvendeztető ellentétben állottak. Mi azon nyilatkozatásokhoz szép reményeket kötöttünk, ’s ha Fiumében a’ magyar és nyelve még csak ugyan idegenek, lehetlen mélyen nem sajnálnunk, hogy a’ minek érdekfontosságát egykori érdemes követők olly érett bölcsességgel felfogá, azt Fiume lakosai saját kárukra elhanyagolák. Mi kérjük tisztelt levelezőnket, nyujtson nekünk minél gyakrabban adatokat Fiume polgári életéről, mert örülni fogunk, ha gyakori emlegetés által ébren tartani segithetjük azt a’ költsönös figyelmet, melly az olly méltán ohajtott szorosabb egybeforradást eszközölheti.
