(Vegyes-házassági kérdés.)
(Vegyes-házassági kérdés.)
Esztergom, Télhó 15. Tegnap – folyó hó 14-én – Esztergom vmegye megtartá a’ vegyes házasságok ügyébeni tanácskozás végett még a’ mult hónapban egyedül e’ czélból kitüzött közgyülését. – Bozay János e. alispán mint elnök azon jelentéssel nyitá meg a’ tanácskozást: hogy a’ vegyesházassági áldás megtagadása tárgyában ns. Vas, Abauj és Pest megyék levelei megérkeztek, mellyek itt felolvastatván, az elnök indítványt tön: hogy Esztergom rendei a’ most nevezett megyék nézeteivel ellenkező meggyőződésöket ő felségéhez intézendő alázatos felirásban fejezzé ki, ’s hasonértelemre felhivó körlevélben az ország többi törvényhatóságaival is tudassák. Az inditványt pártolva, legelső szólott B-J. ügyvéd, ki a’ felolvasott körlevelek közül a’ vasvármegyeit tartván legfontosabbnak, annak tartalmát taglalgatá. Elsőben is a’ mult országgyülés e’ részbeni állapodására hivatkozás ellen azt hozta fel: hogy valahányszor a’ r. catholica egyház elveivel össze nem férő törvény hozaték, a’ r. cath. elerus mindannyiszor ellenmondott és tiltakozott; melly tiltakozásokat az országosan egybegyült RR. mindig följegyezvén, ’s minden fenyiték nélkül hagyván, a’ cathol. papi hierarchiának hitvallásbani függetlenségét minden világi befolyástól biztositották. A’ mult országgyülésen is történt illy tiltakozás a’ hg. primás részéről, mellyel az országgyülés után kibocsátott pásztorlevelet szoros következetességben vélte állani, annyival inkább mivel az országos végzések törvénnyé nem váltak. Fejtegeté továbbá: hogy a’ vas-megyei levélben (hibásan) felhivott 1637: 24. t. cz. nem is létezik, az 1647: 14, czikkelyt 42pedig a’ mi illeti: ez olly időben hozatott, midőn az áldás meg- vagy nem tagadása senki által sem feszegettetett,* hogy pedig az egyházi ügyeket őseink minden polgári avatkozásoktól függetleneknek akarák, abból is kitetszik, miszerint még polgári természetü dolgok is az egyházi birósághoz utasittattak, mihelyt hitbeli dolgokkal csak távolról is összeköttetésben lenni látszottak. Megemlité még ezeknek folytában, hogy a’ reformatiónak törvényileg adott minden engedélyek a’ bécsi békekötés 1-ső fejezete 2-dik szakasza szerint „absque tamen pracjudicio romano-catholicae religionis” hozattak be. Ezen természetes „conditio sine qua non” szelleme lebegett mindig a’ magyar törvényhozás felett; ’s mivel a’ vegyes házasságoktóli áldás megadása egy törvényben sem parancsoltatik, megtagadása pedig a’ r. cath. vallás elveihez szorosan tartozik, nem az egyházi rend e’ részbeni jogszerü eljárása: hanem Pest, Abauj, ’s Vas megyék körlevele történybe ütközők. Végre még Vas megye körlevelének ime szavaiból: „az illyetén áldás nélküli vegyes házasságok mint egyházilag, mind polgárilag az ország további rendelkezéseig valóknak ismertetvék” – azt következteté, mintha Vas megye rendei ugy vélekednének: hogy az ország ezen házasságokat, mellyek a’ sérelmesnek ismert akadály szerint történtek, felbonthatná, ’s a’ szentséget felfüggeszthetné; következőleg hogy Vas megye rendelei e’ szavakban a’ lehető recopulatio magvait szórogatják). – Szólottak még e’ tárgyhoz Kruplanicz tb,m Palkovics Károly aljegyző, Andrássy Jósef k.helytart. tanácsok, Huszár Zsigmond főjegyző, Rudnyánszky báró és Viber József kanonokok, ’s Almássy unyi lelkész, mindnyájan egy értelemben. Ellenkező szó egyetlen egy sem hallatszott. Egy vol az érzelem, egy az akarat, ’s egy a’ meggyőződés. Mindenik szónak ajkáról az egész tömeg szavai hangzottak; a’ lelkesedés perczről perczre növekedett, és az inditvány köz értelmüleg végzéssé lőn. A’ felirással egészen összhangzó összhangzó körlevél több ezer példányban fog kinyomatni. (A’ felirást mai Feuiltenonunk közli.)
Tudtunkra mind azon megyék, mellyek az 1647: 14. czikkelyt alkalmazni rendelék; nem azért támaszkodtak e’ törvényre, mintha azt gondolnák, hogy ott az áldásról “in specie” emlités lenne; mert igen jól tudják, miképen az áldás megtagadása még csak egy pár éves, hanem inkább a’ körül forog határozataik logicája: hogy az 1791: 26, t. cz. a’ vegyes házasságokat akadályozni tilalmazza; a’ ki illy házasságot nem a’ szerint ad össze, a’ miképen összeadatott akkor, midőn a’ most idézett czikkely következésében a’ vegyes házasságok kötése kizárólag a’ r.cath. elerushoz utasittatott, az akadályokat tesz a’ vegyes házasságoknak; a’ ki pedig ezt teszi, az törvényt sért: mivel pedig az 1647, 14. cz. a’ vallás tárgyábani törvények mindennemű megsértőit, az ott megirt módon büntettetni rendelik; és az 1791, 26. cz. a’ tilalmazás e’ neménél különös büntetést nem szab: tehát állani kell a’ törvénysértők ellen általában ‘s egyetemileg szabott büntetésnek. Szerk.
Egy másik levelezőnk, miután fájdalmasan emlékezik vissza a’ véleményeknek azon meghasonlására és szátágazására, melly még meghasonlására és szátágazására, melly még néhány hónap előtt Esztergom gyülésein tapasztaltaték; a’ mostani egyetértés feletti örömét ekkint fejezi ki: „Hála neked nemzetem védagyala! hála a’ magyarok Istenének, hogy még ezen már most valódi előrehaladásnak nevezhető perczet megérnem engedted! már most szivesen és vigasztalva halok meg.”
Egerszegről Télhó 12-kéről. Zala megyének f. h. 11-én tartott gyülése felől, vegyes házassági tárgy tekintetében az Esztergomival egészen ellenkező hireket vettünk. Legközelebb kimeritőbb adatokat remélünk közölhetni; előlegesen is biztos kútfők után annyit: hogy Zala rendei, mint sok más megyék, a’ vegyes házasságok akadályozására irányzott egyházi uj intézkedések ellen, ő felségéhez a’ fenálló törvények megtartásáért esedezve felirást intézetek; a’ törvénytől ’s törvényes gyakorlattól bár mi részben eltérő minden egyes esetre az 1647: 14. czikket alkalmazni rendelték, ’s egyszersmind szolgabiráiknak meghagyták, világositsák fel a’ népet; miképen a’ vegyes házasságok, bár nem az előtt gyakorlott szertartással adatnak is össze, Isten és ember törvénye szerint szabadok, erősek és érvényesek – E’ határozással ellenkező értelemben a’ világiak közül csupán H – K – tb. nyilatkozott.
