SPANYOLHON.
SPANYOLHON.
Spanyolhon végtelen, általános anarchia karjai közt vonaglik, mellynek zürzavarában csak azon egy vigasztaló jelenet mutatkozik, hogy a’ spanyol politikai mozgások, kevés egyes kivétellel, vérontás nélkül törénnek, a’ mi a’ nép szelidebb jellemére mutat. – Az anarchia legnagyobb jeleit az Ayuntamientok választásai viselik, mellyneknek az 1812-ki törvény szerint kellene menniök, de e’ törvény csak a’ hatalmas pártnak szolgál, a’ különböző véleményüek kizárvák annak használatából. Malagában, Cadizban, Valenciában, Cordovában a’ mérsékeltek erőszakkal gátoltatának szavazási jogukban, az utóbbi városban a’ hazafiúi dulakodás két hétig tartott, ’s a’ t. Csak alig lehet gátolni, hogy békés lakosok tulajdoni jogai erőszakosan ne sértessenek. De ez eseményeknél sokkal fontosabb a’ kormány azon rendelete, melly által don José Ramirez d’Arellano, pápai felhatalmazott, hivatalából letétetett, az országból kiüzetett, a’ nunciusi hivatal bezáratott ’s a’ „de la Rota” egyházi törvényszék elnyomatott, mellynek ülései csakugyan meg is szüntek, ’s helyökbe a’ polgári főtörvényszék lépett, minden közösülés nélkül Rómával. Don Jose Ramirez egyházi jövedelmei zár alá vettetvék, ő maga elfogatott, ’s felszólíttatott, hogy nevezze meg a’ határhelyet, hová jó őrizet alatt vezettetni kiván. – Igy tehát Espartero, kit Spanyolhon Napoleonának neveznek, e’ részben is követte előképét, ’s azon kéz, melly a’ koronát illetve nem reszketett, a’ tiarát sem kiméli – Minthogy a’ kormány ezen tettének komoly következései lehetnek, nem árt a’ dologra rövid történeti pillanatot vetnünk. A’ spanyol egyháznak III-dik Károly ideje óta nevezetes kiváltságai voltak; X. Clemens pápa a’ „de la Rota’ törvényszéket állitá fel, melly minden vallásos kérdés fölött határozzon, melyhez a’ birákat részint a’ pápa, részint a’ sponyol kormány nevezé. VII. Ferdinand halála után minthogy a’ pápa Izabella királynét el nem ismeré, nunciusa hulláitól megtagadtaték a’ „placet” (el pase): a’ nuncius tehát elhagyá Spanyolországot ’s maga helyébe, a’ folyó dolgok vitelére, alnunciust hagyott, ki jelenleg don Jose Ramirez d’Arellono. – Az egyházi dolgok e’ közben annyira elhanyagoltattak, hogy 38 püspöki szék üresen maradt: a’ madridi junta pedig pedig letevé a’ Rota törvényszék némelly biráit. E’ dolgok iránt don Jose Ramirez panaszt tön az ideiglenes regensség előtt, óvást tevén az erőszak ’s egyházi dolgokba avatkozás ellen. Panasza ’s óvása a’ főtörvényszék vizsgálata alá adatott, mellynek elnöke Calatrava. – E’ név, ’s a’ Spanyolhonban jelenleg uralkodó szellem azonnal sejtetik, hogy az itélet nem vala az egyháznak hizelkedő, ’s d. Jose Ramireznek, – mint ki a’ kormányzóság tetteit roszalni merészli, hamis vádakat hoz elő, a’ statushatalmat, mellynek tagjai épen olly jó katholikusok, mint don Ramirez, sérti – ’s olly politikai párthoz tartozik, mellyet szenvedni nem lehet, pusztulni kelle. – Meglássuk a’ kökvetést.
A’ Times egyik spanyol hirlapnak (El-Huracan) télelő 30-ról költ ezen czikkelyét közli: „Első tárgya legyen a’ nemzetnek a’ jelen ministeriumot megdönteni, ’s helyébe egy más törvényszerűbb, a’ nép sorsa könnyebbitésére alkalmasabb, olly népszerű kormányt állítani, mellynek érdekében feküdjék szerint kötelességének teljesitése. A’ ministerium, mellyet szerencsétlenek vagyunk jelenleg magunkénak nevezhetni, törvényszerütlen már eredetileg, mert létezéseért nem érzi magát lekötelezettnek a’ nép iránt, hanem csupán a’ királyné választása iránt, ki maga is törvényszerütlen, az által; hogy ujra férjhez ment, és kihez a’ nép nem viseltetik engedelmességgel, mert tartós ellenszegülésben ’s dühös össuzeesküvésben él a’ nép szabadságai ellen mióta ujra férjhez ment. Illy forrásból eredt választás szükségkép bélyegeztetik törvényszerütlenség és elégtelenség vétkével. – A’ Huracan tovább az állitja, hogy Espartero tábornok a’ nép és sajtó ellenmondásai daczára vállalta fel az ügyek igazgatását, és hogy a’ nemzet a’ mult ősz elején visszaszerezvén teljes hatalmát, a’ forradalom után kinevezett központi juntára kellett volna átszállni azon hatalomnak, mellyet Espartero bitorol. A’ jelen ministerium, ugy mond a’ hirlap, megférhetetlen a’ mi követelünk, democratiai, ’s nem árnyéka azon szabadságnak, mellyet a’ nép alkotmányos királyságok alatt állíttatik élvezni; olly szabadság, melly csak kevéssé van elégülésünkre számítva, ’s valóságban meg nem egyeztethető a’ törón fenmaradásával, ha ezt ugy kell tekinteni, mint a’ politicai életrendszer szögletkövét. Röviden oda nyilatkozunk, ’s ez elismert igazság hogy respublicai kormányzásban trónnak helye nem lehet; ha rágalmazóink nem értik véleményünket, azért van, mert a’ mindenható megtagadott tőlök minden ismeretet.”
A’ Times Madridból e’ hó 5kén érkezett levelek után az 1835ki Dueroszerződésnek végrehajtandásáról értesít „Köszönet – ugymond – az angol közbenjárásnak, mellyet a’ spanyol és portugal nemzet elfogadott: a’ két ország közti egyenetlenségek haladék nélkül kifognak egyenlítetni; egyébiránt még e’ tárgyban egész bizonyossággal semmit sem mondhatni: a’ spanyol igazgatás határozatai mély titokban burkolvák, ’s a’ Lissaben és Madrid közti közlekedés a’ Tajo kiáradása által megakasztva. Hihető azonban, hogy e’ hó végéig minden kérdés eldöntetik. A’ havi készűleteket sem folytatják többé olly tüzzel, mint eleintén.”
