FRANCZHON.
FRANCZHON.
A’ követkamara télhó 22-kei ülésében, miután Mennier de la Sizeranne az erősitési törvényjavaslat mellett, Pages, baloldali tag pedig az ellen szólott, Soult marsal kétértelmű nyilatkozása általános zavarba hota a’ kamarát. Hosszú beszédének nagyobb része visszatekintés volt saját hadi pályájára, melly a’ szőnyegen forgó tárgyhoz legkevesbbé sem tartozott. Időnkint azonban a’ kérdést is érintve, Páris erősitésében két nehézséget látott: először, szükséges élelemszerek szerzésének, ’s másodszor, a’ fővárosi nagy népesség féken tarthatásának nehézségét. – Vauban nézetére nem sokat tart, mert a’ hadtudomány ’s Páris állapotja XIV. Lajos óta tetemesen változott. – Bizonyságul, hogy Napoleon e’ tárgyban nem mindenkor ugy nyilatkozott, mint Sz. Ilona szigetén, annak saját szavait hozá föl, mik szerint a’ császár egykor azt mondá: hogy ő meg nem foghatja, hogy maradhatna 50 ezer emberrel biró vezér sánczok mögött; illy nagy seregnek folyton a’ harczmezőn kellene működni. – Végül kijelenté a’ marsal, hogy ő az erősitést elfogadja, noha az minden józan katonai eszme ellen van, csupán azért, minthogy e’ javaslat hivatala kezdetekor már ugyancsak munkában volt, ’s azt Páris népe kivánni látszik; de nem is akarja, hogy ha az ellenség Párishoz közelítni találna, az utóvilág azt hányhassa szemére, hogy a’ főváros biztosságát elhanyagolá. – Illetlen ugyan, egy ősz bajnok fölött nevetni: de miért akar hát status embere lenni a’ helyett, hogy katonákat vezérlene? Miután magával kezdé, magával tölté meg egész beszédét, ’s két óráig saját magasztalásával mulattatá a’ kamarát, végre engedelmet kért, hogy egy pár szót magáról is mondhasson. Erre a’ kamara hangos kaczajra tört ki. De, kiknek a’ tárgy szivünkön feküdt, szivükből bosszankodtak is. Midőn személyes, katonai tapasztalása egész nyomósságával a’ javaslat ellen szónokolt, végre azt elfogadá; ’s midőn a’ kamara, kimondhatlan zavarban, e’ pliticai rejtély magyarázatát kérte, azt felelé: hogy előzményeit ugy mondá mint katona, zárszavát mint minister. – Soultnak e’ nyilatkozása azt sejteti, hogy a’ ministerség maga is ohajtja a’ javaslat elvettetését; hasonlót jelent Lamartine ur az elleni szavalása, kiről tudva van, hogy a’ „Presse” embere; a’ Presseről pedig, hogy legfensőbb sugalmakból merit. – A’ lapok különbözőleg itélik meg Soultnak e’ ministeri remekét. A’ Courrier français azt hiszi, hogy a’ ministerek titkon jól tudták Soult ezen érzelmét, ’s a’ marsal beszédét hitszegésnek nevezi nem csak a’ válasuztmány és kamara, hanem a’ ministerium egy része ellen is. Szerinte a’ marsal hadi fortélylyal élt, meg hagyá vitatni a’ javaslatot, ’s utóólsó perczre tartá fen annak megbuktatását azon reménynyel, hogy ha a’ kamarát magának megnyerheti, ez alkalmat megragadandja utjában álló tiszttársai elmozdítására. A’ Constituionnel nem helyez Soult nyilatkozatára semmi fontosságot; az erősités eszméje mélyebben van gyökerezve, mintsem azt egy ingatag statusférfi következetlensége megrázhatná. Napoleon és Vauban véleménye egészen más nyomadéku mint a’ dalmatikai herczegé.
Soultnak e’ beszéde után Odilon-Barrot a’ vitatás elhalasztását kivánta, Thiers pedig csodálkozását jelenté a’ marsal véleményének illy rögtön változásán. – A’ télhó 23-ikai ülésben a’ javaslat két módositványa (amendement) nyujtaték be Schneider tábornok és Beaumont baloldali tag által; mind kettő Páristól távolabb eső külcánczokat kiván. Azután Paixhans tábornok szólott a’ javaslat mellett, mellyet Tracy, ismert baloldali tag, támadott meg; Remusat szinte mellette nyilatkozott. – Paixhans, az uj durva ágyurendszer feltalálója, mint szak embere, élénken szólott azon szerepről, mellyet az általa feltalált iszonyu ágyuk Páris ostrománál játszhatnának, ’s beszédét ezekben központositá: „Az erősités főhaszna, hogy a’ védelmező időt nyer, ’s időtől függ minden kivált coalitio elleni háborúban. Ha azt akarjuk, hogy Franczhon hatalmas legyen békében tisztelt, hadban rettegett, következőre van szüksége: erős hadseregre, melly jó tartalékrendszerre támaszkodik, jól készült hajóseregre ’s erősitett fővárosra, mellyet a’ juliusi revolutio után nem szabad többé idegenek jelenlétével bemocskolni.” – Tracy semmit sem tart Vauban ’s maga Napoleon véleményére, ki csak olly helyzetben ajánlá Páris erősitését, midőn szerette volna buktát más okokra tolni. Méltatlan vádnak tartja a’ párisi nép ellen, ha azt vetik szemére, hogy nem eleget tön a’ haza ’s főváros mentésére. Mintha azon áldozatok, mellyeket Napoleonnak, végső kimerültség, hozott, nem lennének elegendők!” – Thiers közbekiálta: „semmi áldozat nem elég, ha az ország fenyegetve van, ha a’ Rajnán átjöttek.” Többen rendet kiáltottak ’s az elnök rendre utasitá Thierst.
A’ télhó 25-ikei ülésben Latournelle az erősités mellett, Janvier az ellen szólván, mély hallgatás közt Guizot lépett a’ szószékre, ’s elhatározottan védelmezvén az erősitést, számos követ szerencsekivánási közt szállott le. – Főkép azt ügyekezett megmutatni, hogy az erősitések béke müvei. Ezentul még Garnier-Pages tartván erőteljes beszédet az erősités ellen, az általános vitatás még az nap befejeztetett, ’s a’ következő napi ülésben Thiers, a’ terv alkotója, központositá hosszú beszédben az eddigi vitatásokat.
Guizot beszédének némelly helyei: „Az erősités czélja a’ béke fentartása, ’s azon cibilisaitónak, mellyet mindnyájan védeni akarunk, erős falakkal és sánczokkal kertése. Illy nézetből indult ki a’ ministerium, midőn a’ javaslatot tevé. ’S ezen rendszabály külföldön sem talált ollyan ellenzésre, mint a’ hirlapok kürtölik. A’ fr. kormányhoz nem érkezett arra nézve semmi megjegyzés. A’ kormány békét akar, de erősitve. Legyen a’ kamara meggyőződve, hogy ha e’ nagy vállalatot egyhangulag elfogadja, ez a’ béke fentartását ’s Franczhon tiszteletét külföldön nevelni fogja. – 1814 óta egész Európa védelmi politikát követ, Németország hasonló készületeket tesz. Hátramaradjon e’ Francziaország?” – Továbbá a’ rendszabály erkölcsi hatását fejtegeté: „Noha Europában jelenleg tulnyomó a’ béke politicája, van mégis párt, melly háborút kiván. E’ párt gyönge ugyan, de mégis létez, ’s erre figyelni kell. E’ pártban az invasiók emlékezete fenhájázó reményeket hagyott hátra. Az erősités czálja tehát, a’ kedélyeket Franczhonban megnyugtatni, a’ képzelődéseket Némethonban kihűteni; Francziaországnak megadni azon biztosságot, mellyet emlékezeteiben nélkülöz, ’s Európára nézve nevelni a’ megtámadás nehézségeit, miket az elfelejtett. – De van még fontosb oldala is e’ rendszabálynak, melly azt a’ békepolitica szülöttének lenni tanusítja. Napjaink nagy megtámadó háborúi a’ revolutio harczai. Midőn a’ Convent, a’ Directorum, Europa ellen háborút folytatott, miért támadá meg egyenesen a’ fővárosokat? hogy a’ kormányokat felforgassa, respublicai propangandát alkosson. – A’ császárság hasonlót tön, hogy dynastiákat állithasson. Hiszik e önök, hogy érdektelen dolog az ujabb háborúk ezen duló, ezen rendülési jellemének véget vetni? – Páris erősitése nem csak béke biztositáka, hanem erő tanúsága is, és erkölcsi súly téteménye. Mert azt bizonyítja, hogy Francziaország el van határozva, függetlenségét ’s méltó ágát fentartani, ’s hogy végtelen katona- és pénzerővel bir. – Óriásinak mondják e’ vállalatot! annál jobb; szeretném, ha két, három, négy Párisunk volna megerősítni való. (Egy hang: Építsen ön inkább azonnal chinai falat!) – Én sokat tartok a’ kormányok viseletének erkölcsi hatásáról a’ népekre, ’s ugy hiszem, hogy szilárd és nyugodt elszántság nézőjátéka, ha csak yolcz napig tart is, végrelenül emelendi hazánkat Europa szemeiben” ’stb.
guizot beszéde olly mozgást okozott a’ követek közt, hogy Garnier-Pages csak alig juthatott szóhoz. E’ szélső baloldali bajnok azt hiszi, hogy Páris erősitése a’ szabadságnak veszélyes, berohanó ellenséges hadsereg ellen haszontalan. Csak ugy lehet valamelly erős helyet jól ótalmazni, ha az őrsereg a’ lakosokat féken tudja tartani, a’ mi Párisban lehetetlen. – Vauban napja óta 94minden e nemű próbatétel olly czélból keletkezett, hogy a’ lakosok elnyomathassanak. – Ő nem szereti ugyan, ha a’ lázadó kevesebbség erővel kivívja akaratját: de nem akarja nemzetének lehetlenné tenni, hogy jogainak győzelmét szerezze, mint 1830-ban ’stb.
Az erősitési kérdés általános vitatása bevégeztetvén, a’ módositványok vannak napi renden. Beaumonté, ki egyes pontok erősitésére 20 milliót ajánlott, elvetteték; Janvier, 25 milliót ajánlott, visszavonta a’ magáért; Schneider tábornok egyesűen forts detachékat akart, más alakban, ’s nem talált rokonszenvekre (noha ezen terv az udvar valódi kivánsága és Soult meggyőződése). Bugeaud tábornok ellene szólott, de igen gyarlón, úgy hogy Thiers gyakran integetett neki, hagyna fel okoskodásival.
A’ 25-kei ülés nem sokat végzett; a’ viták ismét inkább az általános kérdés körül forognak, mellyet Remusat védelmezett, Lamartine ’s Mauguin rosszalt. Ez utóbbi ugy vélte, hogy az erősités nem 140, hanem legalább 30 millióba kerül. – Páris népe nyugodtan várja a’ viták végét, ’s nincs melegebben érdekelve. Annyit beszéltek már a’ hirlapok hónapok olta e’ kérdésről, hogy az érdek iránta eltompult.
Franczia lapokban nagy lármát okoott azon levelezés, mellyet, állitólag, Lajos Fülöp, Talleyrandhoz intézett volna, ’s mellyben többek közt azt irná: hogy mindent el fog követni a’ nagy hatalmak bizodalmának megnyerésére; ’s e’ czélra Párist is erősittetni fogja. „Ön ismeri,” ugy mond, „e’ Párist, ’s annak szeretetre méltó külvásrosait, mellyeket féken kell tartani.” – E’ leveleket a’ la France hirlap kinyomtatván, a’ National, Commerce, Gazette de France, Quostidienne és Echo hirlapok azonnal átvevék, adott utasitás szelleme inkább korlátozását mint terjesztését czélozza az afrikai birtokoknak, ’s inkább benső fejlését a’ gyarmatrendszernek, mint uj foglalásokat. – Abd-el-Kaderrel alkudozni fog a’ tábornok, ’s ha békés uton mindent megkisértve, nem boldogulhat, akkor minden erejét megsemmisitésére forditja.
