Vezércszikk. (Halál és nyomor.)
Vezércszikk. (Halál és nyomor.)
„Olvasta e ön a’ budai német hirlap hirdetményeit?” – e’ szavakkal lépett tegnap szobánkba Pest városának egy igen érdemes polgára, kinél melegebb emberbarátot nem ismerünk. „Olvasta ön?” – kérdezett ismételten, és kezei reszkettek, és szeme könybe borult, midőn a’ lapot e’ szavakkal átnyujtá: „Mit fog felőlünk a’ külföld, mit fog keblünkben a’ kisbiró mondani?” Elolvastuk, a’ mit mutatott, és – mi férfiak vagyunk mint akárki más, megedzettek a’ viszonytagságok, hogy elvonulhat fejünk fölött napfény és zivatar, mikint a’ szikla fölött elvonul, de – nem átalljuk megvallani – szivünk görcsösen összeszorult a’ fájdalomtól, ’s könyek gördültek első olvasáskor arczunkon alá. A’ budai német hirlap 8. számhozi mellékletben (Intelligenzblatt 28. Jänner 1842. Nro 8.) a’ 12. lapon egy hivatalos jelentés áll a’ Rochus-kórházról 1839. őszutó 1-ső napjától 1840. őszhó utólsó napjáig, tehát egy évre. – Hivatalos jelentés uraim – „Politisch medizinischer Bericht” – a’ kórház mindenkitől olly néltán tisztelt érdemdús igazgatójának Windisch Leopod tanár urnak hiteles aláirása alatt. E’ jelentésben egy rovat igy szól: Ganz todt, als mittellose, oder verunglückte auf den Strassen gefundene Personen sind zur Beerdigung eingebracht: Männer 94, Weiber 38. Kinder 148, Summa 280.” Irgalomnak örök Istene!*.
Nyugtunk nem vala. Ujra meg ujra elolvastuk az idézett szavakat, ‘s nem tudjuk, hanyadik olvasásra kezde (már szedés után) rémleni előttünk, hogy a’ 280 halott nem mind utczán lelt, hanem részint tehetetlen, részint utczán lelt; - időnk többé nem vala más czikket késziteni, ‘s igy nagyobb részét kitörölve csak azt hagytuk meg, a’ mi nézetünk szerint még azon esetre is alkalmazható, ha e’ számban csak 10–15, utczán lelt halott foglaltatnék.
Rövid nap óta élnek lapjaink. Használni kivántak, nem fényleni. Hűn a’ szavakhoz, miket bevezetésül mondottunk: hogy közzé, nemzetivé iparkodandunk tenni öröm ’s bánatnak, bajnak, hiánynak minden érzetét, mellyet a’ nemzet szivében egy hangrezgésre találni köz, magas és szent érdekek jogosítanak; pártérdeket kerülve, higgadt kebellel tapintgattuk az ezer alakú Proteusnak, a’ közéletnek ütereit, hizelgéstől távol mint félelemtől. És feljajdult ellenünk a’ szűkkeblüség. Mindenki akarná, hozzunk napfényre hiányokat, de csak azokat ne, mellyek az ő becses személyét érdeklik, mert az a’ kis kör, mellyben drága önje mozog, szent, mikint a’ föld, mellyen Mózes állt; e’ kis kör küszöbén le a’ sarukkal, mint a’ muzulmán, ha szobába lép; érintsünk bajokat, mik orvoslásért kiáltanak, de – Istenért! – csak azokat ne, mellyek e’ vagy ama’ tetület, e’ vagy ama’ „rend” gyöngéjét megilletik; ehez ne közelitsen vakmerő ujaival a’ nyilvánosság. Illyen a’ mi helyzetünk, uraim! Mi nem szoktuk meg a’ gondolatot, hogy a’ közönség örök éber szemének joga van be nem hunyódni semmi előtt, mi a’ közönséget érdekli. Alkotmányunk lobogóján keresztül vonul a’ nyilvánosság véres fonala, de nem birjuk meg a’ nyilvánosságot az életben; törvényes jogunknak mondjuk a’ szabadsajtót – de ha lehullnának a’ sajtó kötelei, tán még „gravament” csinálnánk belőle, mert mi szeretjük igenis a’ mérséklett, illedelmes, komoly szabad szót; de – magábanértetik – úgy, ha hibánkat föl nem fedezi, minket magasztal, ’s a’ mi érdekünknek ’s a’ mieink érdekének szépen hizeleg. – No de hiszen igy van ez mindennel, majd megszokjuk. Mi el nem csüggedünk. Durum, sed levius fit patientia.
Szabad lesz e ama’ 280 halott ügyében néhány szót szólanunk? egyet azokhoz, kiket közelebbről illet, másikat az emberi érzethez, harmadikat a’ nemzethez – száraz röviden: 1) Hibázunk e, ha azt gondoljuk, hogy azon rendőrszolgák, kik a’ holttesteket meglelték az utczákon, meglelhették volna három negyedrészét lealább, mig holttest nem volt, ’s a’ kiket temetés végett behordtak a’ kórházba, behordhatták volna egy részben legalább gyógyitás végett? De igaz, azon őrök, kiket éjjel az utczán „nem láthatni”, nem is láthatják a’ félmeztelen gyermeket, kinek nics hova kis fejét lehajtani, ’s ki egy kapu mellé vonulva didereg. Azok az éjjeli kóborgók pedig, kik kurjongatva barangolnak az utczákon, ’s a’ pihenő munkást álmából, a’ beteget szendergő nyugalmából fölriasztgatják – ezek reá nem érnek mámoros fővel észrevenni az utcza kövén haldokló nyomort, ’s ha észreveszik, egy fillért vetnek neki, ’s dalt kurjongatva tovább ballagnak. 2) A’ könyörületről akarunk egy szót mondani. Az irgalmas érzet nem hiányzik e’ nemzetben. Alig van vidék, hol egy vagy más uton ne történnék valami, inséget és nyomort enyhíteni. Miért nincs ennyi nemes készségből több eredmény? Legyen szabad Bülau szavaival felelnünk: „In einer übel geleiteten Wolthätigkeit besteht der edelste, aber uicht der unschädlichste Fehler der Zeit.” – E’ mellett még ha eszünkbe jut az őrjöngő farsang; a’ kéjtelen kéjvadászat több heteken át; ez a’ baromias gyönyörmámor, ezek a’ potencirozott római staurnaliák, hol azonban csak a’ népsalak, a’ rabszolgák – ’s ezek is csak négy napig – őrjöngtek, mig minálunk az egész világ heteken át ökökké szédeleg; – ha meggonduljuk, mikint a’ tánczvigalmak hősei ’s heroinái ha csak egyetlen egy bállal kevesebbe mennének a’ farsangon át, ’s mit ezen bálra, mellyet tán unalom ’s ásitás közt töltöttek, ’s a’ minek holnap egyetlen eredménye egy kis fejfájás, – ha azt, mit egy illy bálra költenek, a’ bölcsen intézett irgalomnak áldoznák: mennyi nyomornak vennék elejét! valóban, ha ezeket meggondoljuk, ki kell mondanunk, miképen nem jótékonyság, hanem lélekismeret elaltatása azt gondolni: hogy a’ tiz garassal, mellyen az asszony-egyesületi tánczvigalomkor egy sorsjegyet váltottunk, az egy forinttal, mellyel az ujévi köszöntgetés alkalmatlanságát nyakunkról leráztuk: már betöltöttük Isten törvényét, melly felebarátunkat szeretni parancsolja mint minmagunkat. 3) Illy jelenetek, mint ez a’ 280 halott – rendkivüli eseteket kivéve – nem mulékony okok eredményei. A’ baj főoka mélyen rejtezik. Ébredjen a’ nemzet annak érzetére, mi a’ közérdek; vegye föl szivvérébe a’ meggyőződést, hogy minden, mi a’ termesztési erő teljes kifejlését gáolja, nyomort és inséget szül, ’s árt még annak is, kinek érdekét legyezni gondoljuk. ’S ha e’ meggyőződésből indulva, a’ javak világába szabadságot és biztosságot hozott be; ha nem lesz kénytelen pirulva érezni: mikint a’ földmüvelés, műipar és kereskedés bilincseinek lerázását időn tul elmulasztotta; a’ munkásságot saját intézkedései által megcsonkította; a’ dolgozó néposztály nevelését, melly a’ nemzeti jólétnek lényeges föltétele, minden mértéken tul elhanyagolá; igazság szolgáltatását gyorsitani ’s egyszerűsíteni vonakodott; ’s a’ mi honunkban százados bajok gyökeres orvoslatának föltétele, a’ birhatási rendszer kiegyenlitéséhez hozzáfogni nem mert; ha mind ezt pirulva nem lesz kénytelen érezni, ’s a’ szegénység ügyét (Armenwesen) czélszerűn elrendezé: az élelmetlenség fogyni ’s vele nyomor és inség kevesedni fog.
