Zemplén.
Zemplén.
Zemplénből. (Berettő, télutó 20.) A’ jövő hónap 1-jén kezdődő közgyüléseink eredménydus (?) hireit előzőleg a’ következőket. Miután szolgabiráink, majdnem évnegyed előtt exoffo firdetgeték az ujonczállitás minden perczben előfordulható szükségét: az elriasztott nép nyakrafőre kezdé toborzásait, ’s faluk, hol a’ huszas szent képe gyér istenáldáskint szokott mutatkozni, hogysem – balga hit szerint – lócserébe adják gyermeköket, A’ mármár szétrepedő vész istennyilait 100, 120, sőt 140 és 160 pengő forint mindeható villanyfogójával ügyekeztek némileg elháritni szegény fejökről. (Pedig e’ megye 944 ujonczot ad!) – Incidit in Scyllam, qui vult vitare Charybdim. Napok és hetek és hónapok töltek el, ’s óriási hatással növeszték az uj kovácsolatú, többnyire hontalan bitang hazahősök tüzet és vasat fölemésztő gyomrainak szertelen vágyait. Választás kettő: a’ számtalan költséggel és zsiros előpénzzel vérdrágán vásárlott léleknyugalom feláldozása, vagy a’ naponkint tulzottabb követelések kielégitése. Példa amarra kevés, erre számtalan. Mi, igaz, irtunk és követelénk, kértünk és esengénk: de sükeretlenül. Végre, végre! mondánk, az ujonczok átvételére rendelt ezredi számderék választmány Kassára érkezését hallva. ’S mi lett belőle? prodilt ridiculus mus, azaz a’ sok egyszer helyett kétszer teszünk. A’ sorshuzás tegnapelőtt vette kezdetét,* de az ujonczok átadása megyeileg a’ jövő hónap 3-kára határoztatván, előbb haza bocsáttatnak, hogy a’ honvédelem iszonyú crisise elől a’ Krajnya ős rengetegeiben keressenek menhelyt, vagy, mint szokás, ujjaikat metélgessék el, fogaikat verjék ki ’stb. Napirendű példa, uraim, kivált a’ felsőbb járásokban! – Miért ez (az átadás t.i.) most igy, majd máskép? annyi igaz, hogy én nem tudom; ’s talán máski sem. Minden esetre igen furcsán van. – Példatársul kell hozzá sorolnom azt is, mikint Stépán László ujhelyi központi főszolgabirónak még a’ mult őszön történt halálával kiürülvén e’ hivatal: az őszutói gyülésekből főispánhelyettesünk lehetőleg rövdebb idő alatti helyettesitésre szólittatott föl; a’ népes ’s kivált illy állapotokban képzelhetni, milly roppant terhű megyerész ügyei a’ kerületi fiatal esküttön ’s egy, Ujhelyben lakozó (Zemplén) alszolgabiró szivességén feküdvén. És ennek harmadik hónapja, és még semmi válasz; ’s a’ kerület ügyei 152mindig nagyobb és nagyobb zavarokba örvényzenek. Főszolgabiró! ubi es? – Börtönügyeink minden képzetet felülmuló siralmas állapotáról a’ szükséges adatok megszerzésekor teendek néhány felvilágositó jegyzést. – A’ roppant tél, melly a’ felföld magasb tájain őszutói hó alól szedette föl a’ szűk árviz perspectivjével riasztgatja a’ mult évben, jégcsapásokon kivül, tizszeres áradással tönkre jutott szegény népet. A’ fenekig fagyott vizek medreinek fehér bazalt szirtrepedékekhez hasonló jéghegyei mintegy búcsuszót látszanak előre kiáltani ut- és hidainknak, ’s eszmélkedésre riasztani fel: méltóztatnánk végre ne csak a’ szegény pór veritékétől várni az ótalomsüker zsiros falait. Elmondám máshol a’ felföldi vizszabályzó-egyesület alakultát; a’ szabályozásnak Breczenheim herczeg által inditványozott folytatása ügyében: az ott előleges költségekül határozott 2000 pengő forint, mint hallom, már födözve van; tobábbi eredményekről annak idejében. – Szabad legyen végül e’ sorok irójának elmondani, hogy az őszi gyülés alkalmával ő pendité meg tojásgömbölyű utaink mérnökei helyett az országos tiszteletű Beszédes választását.
Ki kell emelnem, hogy nálunk költségkiméletből a’ sorshuzó választmány csak a’ járásbeli fő- és két alszolgabiróból áll.
inczy
