Vezérczikk. (Gyermekkórház.)
Vezérczikk. (Gyermekkórház.)
Másfél éve mult, mióta Pesten gyermekkórház van a’ szegények gyermekeinek számára. Egyesület müve, nem a’ hatóságévagy közállományé. Ezt másfél év alatt 1490 beteg gyermeknek nyujtott ápolást, 400-nak ben a’ kórház 19 ágyában, és pedig száznak anyjával együtt, a’ többinek járovoslatilag; t.i. szabad órában oda hozatnak a’ kisdedek gyógyrendeletre. A’ kórház ágyaiba különösen olly gyermekek vétetnek föl, kiknek nyomorgó szüléik hon az inség lakásban ápolást nem adhatnak. De az intézetet fentartó irgalom nem azon szükkeblüeké, kikben az emberszeretet nem terjed tovább, mint lakóhelyök szük határaig. Vidékiek is vétetnek föl különbség nélkül, eddig is voltak 115-en. Az intézet országos a’ szeretetben; bár azzá válnék minélelébb a’ nemzet részvétében is! – És pedig van több tekintet, melly ezt joggal kivánni hagyja. Legelsőbben is a’ népesség tekintete. Vannak országok, mellyekben különös körülmények olly sürü népességet idéztek elő, hogy a’ javak világábani szabadságot későre halasztott szükkeblüség miatt a’ termékszaporodás a’ népszaporodással lépést nem tarthatott; és voltak, kik a’ természet arányositó mechanismusát ’s a’ földtermékenység dynamicus tehetségeit feledve, gyógyszerekkel állottak elő, a’ tulnépesülés inségét megorvoslandók. Ismerjük terveikel, a’ 150 év előtt megriadt Hall nyers kisérletét, Malthusnak, a’ hires hertfordi tanárnak, ’s Ortes és Fodéré és Weinhold többé kevésbbé fonák, vagy nevetséges elméleteit. Nekünk magyaroknak nem kell e’ theorlákkal vesződnünk. Csak egy tekintet honunk földére, a’ kiaszott pusztákra, a’ végtelen homoktengerekre ’s a’ mocsárok és tavak Zeüsz kedvelte lakóira, ama’ kuruttyoló bajnokokra, kik minket alkalmasint legyőzött egereknek néznek, különben meg nem foghatnák, mikint engedhetünk nekik bátoritlan birtokul annyi földet hazánkból, menynyin egy pár millió munkás ember jól elélhetne; – csak egy tekintet ind e’ dolgokra, és meg leszünk győződve, hogy ha valahol, minálunk bizonyosan embererő a’ nemzeti gazdagság legfőbb eszköze. Azonban a’ gyermekvilág elhanyagolt állapotja miatt a’ népesség igen nagy része már az élet első éveiben elvész; mert a’ halottas lajstromok bizonyitása szerint (a’ mennyiben illyeseket itt-ott fehér hollókint láthatni) a’ halottak fele része, néha fejénél több, kis gyermekből áll. A’ lelencz és árva gyermekek közt pedig ezen arány az iszonyodásig nő. Száz közül alig marad 10–20 életben. E’ tekintet tehát emberiség és statusbölcseség szempontjából mintegy parancsolva int: vegyük nemzeti pártolásba ez intézetet. Mert koránse gondoljuk, hogy annak haszna csupán helybeli, ’s csak azokra terjed, kik az intézetben gyógyitást kapnak. Már alapszabályaibanis hármas czélt tüzött ki magának az egyesület: 1) gyógyitani a’ szegény szülék beteg gyerekeit, vidékieket ugy valamint helybelieket; 2) a’ kisdedápolás és gyógyitás körüli balitéleteket eloszlatni, ’s ez által a’ szegnységnél jobb gyermekgondviselést létesiteni; a’ mi nem csak az által eszközöltetik, hogy körülmény szerint a’ beteg csecsemők anyjaikkal vagy dajkáikkal együtt fölvétetnek és tápláltatnak a’ kórházban; hanem különösen a’ járorvoslati tanácsok utján; 3) kezdő ifju orvosoknak a’ gyermekbetegség körében gyakorlati tanulmányra, tapasztalára alkalmat nyujtani. És a’ 2-dik pontnak a’ példa vonzó ereje általi lassúdad, de biztos terjedésén kivül, különösen a’ 3-dik pont az, melly ezen intézetet mondhatni országos pártfogásra jogositja. Mert legyen város avvagy vármegye, melly itt-ott gyermekkórházról gondoskodnék, mindenek előtt orvosra lesz szüksége, ki a’ dologhoz gyakorlatilag értsen. A’ kisdedgyógyászat nem mondjuk alapelvekben (mert ezek az egész gyógytudományban ugyanazok), hanem a’ korjelek ismeretére nézve, sokkal több ’s némileg eltérő tanulmányt kiván; mert más, beteggel bánni, ki felelhet az orvos kérdéseire, és elmondhatja minden bajait; ’s más, csecsemővel, ki fájdalmában csupán sirni tud. De maga egy gyermekkórház elrendezése is nagyon különbözik más kórházaktól. Midőn tehát ezen intézet az ország egyetemi városában alkalmat nyujt gyakorlati tanulmányra a’ kezdő orvosoknak, fölszámithatlan hasznot hajt a’ tudománynak ’s általa az egész országnak. Pedig habár kezdetben kevés gyermekkórház fölállitásához lehet is reménységünk, mert nem tartozik erényeinkhez a’ tettre „hirtelen” kész, de kitürni tudó fogékonyság: a’ járorvoslatot legalább az ország legnagyobb részében helységenkint is könnyen kivihetőnek tartjuk, mert nagyon kevés költségbe kerül, ’s e’ kevés költség fedeztessék bár a’ házi pénztárból (mellyet reméljük, rövid időn mi nemesek is segitendünk) alig lehet e’ pénztárnak üdvösb rovatja. Mi tehát csekély véleményünk szerint jónak tartanók, hahogy a’ törvényhatóságok határozatilag kijelentenék: hogy mind azok, kik 1841. óta orvostanárokká fölavattatnak, csak ugy számolhatnak megyék ’s városok rendes orvosaivá lehetni, ha középponti gyermekkórházunk szorgalmas látogatásáról az igazgató főorvostól bizonyságot mutatnak. Ez csak szavakba kerülne a’ törvényhatóságoknak, ’s mégis végtelen sok jót eszközölne. Egy részről minden ingerek leghatalmasbikát, az önérdek ingerét adná az orvostanulóknak, el nem mulasztani e’ megbecsülhetlen alkalmat a’ tanulásra; – mert meg kell vallani, hogy ekkorig csak kevesen találkoztak olly jeles ifjak, kik tudományszeretetből ’s orvosi hivatásuk magasabb érzelméből siettek szorgalommal meriteni ez üdvös kárforrásból. A’ minek nézetünk szerint oka a’ magyar kir. egyetemnél bevett kényszeritett leczkék rendszerében van; mert a’ hol rendszer üzi hatalmát, ott előltetik az inger, eljárni a’ nemkényszeritett lecskékre. Más részéről az ifju orvosok és megkedvelnék szép tudományuk ime’ legkedélyesebb szakát, és egykoron hivatalt nyerve, szeretetteljesen ügyekeznének azt hatásuk körében tökélyesitve terjeszteni. Mert csak látni kell, uraim, e’ kisdedkórházat, hogy az embert – mondhatjuk – egy neme az ájtatos szent buzgalomnak foglalja el. Meglátogattuk volt egyik külvárosban a’ szegényeket, ’s még eltelve a’ borzalomtól, mellyet keblünkben a’ kimondatlan inség ’s különösen itt-ott a’ napszámosok gyermekeinek elhagyatott állapotja gerjesztett; mentünk másnap a’ gyermekkórházat meglátogatni; – már az első belépés mondhatlanul kedvesen ha az emberre; visitó gyermekek gyülhelyét várta látni, és ime a’ kisded betegek a’ gyüngéd ápolás és tiszta ruha szöketlan bájai közt mintegy felejtve fájdalmaikat, hallgatag elégültséggel pillangatnak föl ágyaikról, és – de mi ezt nem tudjuk leirni; annyi igaz, hogy a’ tisztelet hőbb érzelmével alig szoritottuk valaha egy férfi jobbját, mint távoztunkkor dr. Schoepf urét, az intézetigazgató főorvosáért, ki nemes emberszeretetből e’ szent czélra olly sokat áldozott ’s áldoz naponkint minden egyéb jutalom nélkül, mint mellyet az önérzet belbecse ád. És kiléptünkkor el valánk tökélve mindent megtenni, mi parányi erőnktől telik, hogy ez országos hasznú intézet országos részvétre találjon. – E’ lapok szerkesztősége tehát a’ kisded szenvedők nevében intézi kérelemszavát a’ nemzethez, ’s késznek nyilatkozik minden adományt egyessektől ugy valamint közönségektől elfogadni, rendeltetése helyére forditani, az adakozók neveit szives köszönet mellett a’ közönséggel tudatni, ’s nem 168csak a’ kezéhez jutandó adományokról, de az intézet mibenlétéről is időszakonkint nyilvánosan számolni. Más részről még alkalmat veszünk eleve figyelmeztetni tisztelt olvasóinkat, hogy leginkább derék szerkesztőtársunk Frankenburg Adolf ur eszközlésére, ki már az intézet javára másszor is igen sokat tett, folyó évi tavaszhóó 5-kén egy „literariai és zenészeti estély” fog a’ gyermekkórház javára adatni, mellyben a’ czélra közremunkálni, már a’ magasabb körökből is több nemes emberbarát ’s gyöngéd keblü urhögy ajánlkozott. Mi magunk is felszólittatunk azon alkalommal egy kis „vezérczikk”-nek elmöndására; mit örömmel megteszünk, ámbár bokros foglalatosságaink mellett erősen érezzük, hogy nem leszünk képesek az egésznek becsét nevelni. – A’ körülményesb jelentés annak idejében következni fog.
