Fejér.
Fejér.
(Fejér vármegyéből.) A’ Pesti Hirlap 7-ik számában többek közt Fejér megyének télhó 18-kán hozott végzései közöltetnek, Hirlapjaink legszebb feladata: a’ polgári közélet korraható nevezetesb jeleneteit az olvasókkal tudatni, ’s ez által anyagot nyujtani a’ gondolkozásra, mellyből aztán tettek fejlődjenek ki; – azonban a’ közlő tollát pártérdek, önvéleményének túlbecsülése, vagy mellékes tekintetek soha ne vezéreljék, mert ebből egyoldaluság támad; hanem legyen a’ közlemény hiv ’s elfogulatlan rajza a’ történteknek. A’ Fejérmegyei levelező az 1-ső pontban foglalt inditvány szeretétől kissé felhevülvén, azt akarja az olvasókkal világosan elhitetni, mintha a’ háziadó egy részének a’ nemesség általi elvállalását, mint elvet, annyival inkább elfogadta volna e’ gyülés, mivel az 1832-ik évi utasitásban mellynek figyelembevétele a’ válaszmánynak meghagyatott, az elv állitólag elfogadva megyhagyatott, az elv állitólag elfogadva van.– Azonban az inditvány a’ többség előtt sokkal meglepőbb, váratlanabb rendkivülibb ’s szép szavakba burkoltabb volt, mint hogy az elvnek elfogadásáról, vagy elmellőzéséről illy rögtön kimeritőleg ’s eldöntőleg lehetett volna tanácskozni, ’s igy csak mint puszta inditvány tétetett által az országos tárgyakban munkálódó küldöttségre, melly véleményt adjon, valljon itt e az ideje, az inditványt, mint elvet elfogadni, ’s ha itt van, miképen, melly részben ’s melly föltételek alatt lehetne azt létesiteni? De maga az 1832-ik évi utasitás sem fogadja el olly általánosan az elvet, mint levelező mondja. Sokan, ’s köztök ollyanok is, kik a’ haladás szellemét igen jól értik, ’s kik szabadelvüségöknek ’s áldozati készségöknek e’ gyülés alatt is fényes jelét adák, ellenvéleményöket igen érdekes okokkal támogaták, miszerint alkotmányos hazánkban mindaddig, mig alkotmányunkat szeretjük ’s épségben fentartani kivánjuk, mig törvény lesz, melly a’ sarkalatos törvények tanácskozás alá vételét eszméje az illy lényeges, és alkotmányunk életerébe vágó ujitásokat okvetlenül nem kivánja: nem látják megérkezettnek az időt, mellyben a’ nemesi kiváltság illy rögtön áldozatul adassék, annyival inkább, mivel száosak azon áldozatok, mellyeket a’ nemességtől olly engedményeket nyert, mellyek képessé teszik eddigi terheinek könnyebben viselhetésére; – mivel az illy kérdések nem egyebek, mint a’ vagyontalanok harcza a’ vagyonosok ellen, mellyből csak örökös zavar ’s nyugtalanság származik, mi hogy a’ nemzeti jólétnek előmozditására szolgálna, senki sem állithatja. Ezek ’s több illyenek mondattak, olly hozzáadással, miszerint idővel, ha ezen lépést a’ nemzeti haladás bővebben megkivánni fogja, a’ nemesség ebben sem lesz idegen czél- és korszerű engedményektől; egyszersmind a’ határozat kiegészitéséhez az ellenvéleményú rész azt kivánta adatni, hogy a’ mennyiben a’ nemesség kiváltságos jogainak egyik életkérdése forogna fenn, azon gyülésre, midőn a’ választmány véleménye felolvastatni fog, az egész nemesség különös körlevél által hivassák meg; de e’ kivánat az inditványi elv pártolóinak inyökre nem levén, elmellőztetett, ’s valljon miért? hiszen ha jó, korszerű ’s haladásra czélzó az elv, ki fogja vivni magát; ha pedig nem illyen, vagy a’ nemesség általi megbuktatása várható, ugy még nem korszerú, ’s kár volt szőnyegre hozni. Azt pedig senki tagadni nem fogja, hogy a’ nemesi jogok ’s kiváltságok ügyében minden nemesnek szava van, ’s ez csak akkor köteleztethetik valamire, ha nemesi jogának feláldozásával is vagy önkint, vagy a’ nevezetes többségnek hódolva, a’ terhet elvállalni kész. – Miért tehát e’ félénkség, főkép nálunk, hol sokkal csekélyebb érdekú tanácskozásokra gyakran nagy számú nemesség vagy meghivatik, vagy a’ nevezetes többségnek hódolva, a’ terhet elvállalni kész. – Miért tehát e’ félénkség, főkép nálunk, hol sokkal csekélyebb érdekű tanácskozásokra gyakran nagy számú nemesség vagy meghivatik, vagy behozatik – némi idő óta? – A’ mi a’ portio, contributio szavakat illeti: ki tehet róla, hogy ezek annyit tesznek, mint adó, adózás; ’s ki tehet róla, hogy az az inditványi elv pártolóinak fülében olly rosszul hangzik, mint az adó szó az ellenvéleményüekében? Ezeket kivántuk levelező iratára megjegyezni, azon kéréssel vevén tőle bucsut: legyen igazságos, ’s ne vélje, mintha az, ki vele ellenvéleményben van, az illy dolgok puszta eszméjétől is, valamint minden haladási lépéstől, visszaborzadna; ne vélje, mintha ezek értelemhiány, elfogultság, szűkkeblüség miatt látni vagy nem tudnák, vagy nem akarnák a’ nyereséget; – vagy ha igy vélekedik is, legyen szives véleményét kissé felfüggeszteni, ’s bevárni, mig az ügy felől az idő, ’s közszellem hozand itéletet. – Végre kivánatos, hogy az inditványok általában, főleg pedig azok, mellyek a’ polgári szerkezet életkérdéseibe vágnak, mindenkor egy gyüléssel előbb tétetnének le a’ tanácskozási asztalra, hogy ott megtekinthetvén azokat, felettök a’ jövő gyülésig mindeki gondokozhatnék, ’s jól megvizsgált ’s megérlelt gondolatait a’ tanácsteremben elfogulatlanul előadván, irántok czélszerü határozatokat lehet hozni.
Sz.P.
169Eddig a’ beküldött czáfolat. Minekünk első részére igen sok megjegyzéseink lennének: azonban a’ házi pénztár terheibeni részesülésről levén szó, mellyet mi, czáfoló ur véleményével merőben ellenkezve, a’ nemzeti jólét, sőt többet mondunk, az igazság és alkotmányunk tiszta szelleme által okvetlen, még pedig nagyon is okvetlen megkivánt dolognak tartunk: arról alkalmas időben t. i. a’ házi adó országos állapotjáróli adatoknak egybegyüjtése után, külön ’ex professo” értekezendünk. – Mindazáltal kettőt addig is nem lehet meg nem jegyeznünk. Első az, hogy miután itt arról vala szó: bizassék meg egy választmány tervkészitéssel, miszerint majd a’ jövő országgyüléssel, küldendő követeknek utasitás adassék olly dologra, melly kedvezőbb esetben is csak a’ jövő országgyülésen forduland elő, ott törvényhozásunk minden stadiumán keresztül vitattatik, ’s törvénynyé csak a’ nemzet és király ünnepélyes megegyezéséből válhat, melly megegyezésben Fejér vármegyének inditványozott szavazata, nem is tudjuk, hanyad kis részt teszen: mi valóban meg nem foghatjuk, mikint lehet illy inditványocskát „a’ nemesi kiváltság rögtönös feláldozásának” fennen hangzó phrasisával vádolni. Másik észrevételünk e’ szavakat illet: „illy kérdések nem egyebekm mint a’ vagyontalanok harcza a’ vagyonosok ellen, mellyből csak örökös zavar ’s nyugtalanság származik.” – Megvalljuk őszintén, szivünk mélyében rejtezik az igazságnak egy szent ösztöne, melly erre melegen, igen melegen késztet felelni; mert gyanusitást látunk a’ szavakban rejtezni, és olly olygarchiai szellemet, melly alkotmányunkkal merőben ellenkezik; – de hiszen e’ szavak mutatják legvilágosabban, mi gyönge ügy az, mellyet illy okkal kell támogatni. – Tegyük fel, hogy egy vagyontalan igy szól a’ vagyonoshoz: „Illő, hogy kiki azon mértékben járuljon a’ honnak terheihez, mellyben részesül a’ hon javában: és ime én vagyontalan vagyok, e’ honnak, csak kevés, ugy szolván, semmi javában nem részesülök, ’s mégis viselem minden terheit, ajkaimtól fogom el a’ véres verejték közt keresett falatot, hogy lerójam, a’ mivel e’ honnak tartozom: ellenben te vagyonos vagy, te éldeled a’ hon minden javát, és nem viseled semmi terhét, kivevén az irgalom-fillért, mellyet néha kegyelemből adsz, légy igazságos irántam, légy igazságos hon ’s ember iránt”, – és tegyük fel már most, hogy az igazság ime’ szózatára a’ vagyonostól illy felelet jő: „Nem, – mert ez a’ vagyontalanok harcza a’ vagyonosok ellen” (!!) – ehez, uraim, nem kell commentár. E’ felelet maga hangosabban kiáltja, hogy igazságos volt a’ kivánság, mint mikép gyönge szózatunk ’s a’ legszilárdabb logica kiálthatnák.
