Vezérczikk. (Bot for ever.)
Vezérczikk. (Bot for ever.)
Emlékeznek tisztelt olvasóink a’ falusi borbélyről, ki a’ világon minden bajt, lázt, hagymázt, körömmérget, tyúkszemet sódarral ’s érvágással gyógyitott? Ez a’ bohózat több mint tréfamű. – Igazán, vannak orvosok, kik csaknem minden orvoslást hánytatóval kezdenek; a’ népnek minden betegség ellen első gyógyszere borsos pálinka; Chinában pedig és még valahol a’ statusélet minden bajait bottal gyógyitják, csakhogy Chinában Orléans Fülöp egykori neve teljes mértékben divatozván, a’ legtisztességesebb mandarint is megbotozzák, bárha körme olly szép hosszú legyen is, mint egy sólyomé: amott valahol ellenben még az utonálló mandarin is ment a’ bottól, mellyet deresen osztogatnak*; de a’ ki nem mandarin, megbotoztatik, ha mindjárt tolcsvai biró volna is’ már az aztán akár lopott, akár ölt, akár az adót be nem hajtotta, akár verebet nem ölt, akár erővel ellene szegült a’ törvényhatóság fegyeres erejének, akár hajtóvadászaton a’ nyulat kiszalasztotta, akár hét óra helyett nyolczkor jelent meg az ütlegvirtuóz parancsnokánál, akár pedig vonakodott magára vallani a’ bünt, mellyet el nem követett. Ez mind egyre megy. Sódor és érvágás! mond borbély uram. – Ütleg neki! szól Chinában a’ mandarin, Ukrajniában a’ kozák ataman, keleten az utólsó effendi, Angliában a’ husvétot ben a’ templomban kilencz farkú macskával ünneplő lord Cardigan, valahol pedig csaknem mindenki. – Előttünk fekszik Somogy vármegye törvényszékének a’ mesztegnyőiek ellen hozott itélete. Ez a’ mesztegnyői eset – mint tudjuk – igen-igen szomorú esemény volt. Mondhatnók, egy egész község boldogsága esik áldozatul a’ legvastagabb tudatlanságnak; mert valóban a’ baromi oktalansággal határos butaság lehetett csak képes a’ megátalkodott zavargást előidézni, mellyért a’ szerencsétlen mesztegnyőiek most olly igen méltán lakolnak. Vegyük szivünkre, uraim! hogy mi vagyunk, kik magunkat a’ „szegény adózó nép” atyáskodó gyámjainak szeretjük nevezgetni, ’s kik mégis annak nevelésére századokon át semmit sem tettünk. – A’ szenvdés, mellyet vétkökkel a’ tudatlanok megérdemlettek, egy részben mi ellenünk kiált el az örök biróhoz, ki számot kérend sáfárkodásunkról, és követelni fog attól, a’ kinek adatott. – A’ botok száma, mellyet a’ büntetőtörvény reájok mért, 4253-re megyen. Igaz, sokak közt és sok időre oszlik el, ’s egyszerre 32-nél egy sem kap többet, (pedig mi látunk már tizezeren túl is kiosztani egy folytában ötven- ’s hatvanos adagokkal) meg kell vallanunk, hogy miután a’ botbünteté törvényszerű szokássá vált, ugy rémlik előttünk, mnitha ns Somogy vármegye törvényszéke méltányos tekintetet vetvén a’ nép tudatlanságára, a’ birói szigoruságot emberi irgalommal mérséklené: mi azonban komolyan átgondolt véleményünkhöz híven nem szününk ismételni, hogy nézetünk szerint a’ bot embertelen, jogtalan és czélszerűtlen büntetés, melly csak a’ boszú szinét viseli; de sem példa tekintetében, sem javitólag nem foganatos. Azonban különös, mennyire rabjai vagyunk mi emberek a’ megrögzött hiedelmeknek. Azt gondoljuk, bot nélkül nem lehet gyermeket nevelni, bot nélkül nem lehet a’ bűnöst büntetni (hacsak nem nemes), bot nélkül nem lehet verebet pusztítani, bot nélkül nem lehet házat tartani, bot nélkül nem lehet országot kormányozni, sőt talán még csak üdvözölni sem. Már most tehát a’ mesztegnyőiek felháborodnak a’ törvény ’s azt végrehajtó megyei hatóság ellen, ésbüntetésük megboztatnak; a’ mármarosi paraszt pedig rossz madarász levén, nem elég verebet öl, és büntetésül hasonlókép megboztatik. Közbevetőleg szólva, meg kell vallanunk, hogy csekély nézetünk szerint ns Mármaros vármegyét nem sok nagyobb természeti csapsá érhetné, mint ha 155,000 embere rögtön a’ verébölésnek adná magát. Az ausztriai birodalom egyik délszaki, különben igen gyümölcsdús tartományát a’ hernyók több éveken át kegyetlenül elpusztitgatták; mire nézve a’ kártékony csapásnak elháritásáról gondoskodó igazgatás azon meggyőződésre jött, hogy a’ hernyók tömérdekségét a’ verebeknek ’s apróbb madárfajnak néhány év óta nagyon elhatalmazott gyikolása okozta. Tudjuk ugyan, hogy Mármarosnak nem sok gyümölcse terem, de terem tölgymakkja ’s főbb kincsét földszinen felül mindenesetre az erdők teszik. – Nyomor-lakta vidék az, mellynek verebe nincs. A’ természet tudja, mit csinál. Ezzel azonban nem akarjuk mondani, hogy a’ Buddha követőit utánozva, magtárakat épitsünk az ég madarainak, mint a’ szelid Banián; csak azt gondoljuk, hogy illyes dolgokat legjobb az önérdek ösztönére bizni, ’s nem bottal parancsolni. – Nézetünk szerint a’ büntetőjog körében alig van egy-egy károsabb eredményű dolog, mint az egy tekintet alá teljességgel nem jöhető törvényszegések eszméinek összekeverése. Ebből olly boszorkánypép kerekedik, a’ minő csak a’ Macbeth-féle katlanból kerülhetne. Érezték is ezt minden törvényhozók, ’s azért alig van büntetőtörvénykönyv, melly a’ kellő különböztetéséről ne gondoskodnék. Igy a’ „Code Pénal” még az 1832. april 28-kán hozott átvizsgáló törvény után is mindjárt legelső czikkjében e’ különböztetést határozza meg, „contravention”-nak neveztén azon törvényszegést, mellyre rendőri büntetés (peines de police) van szabva; a’ mi javitó büntetéssel (peines correctionelles) fenyittetik, az „délit”; a’ mire végre a’ törvény affictiv vagy becstelenitő büntetést szab, az „crime”. – Igy az ausztriai régibb törvényben Criminal- és politische Verbrechen; az ujabban Verbrechen és schwere Polizeiübertretungen; a’ bajor codexben Verbrechen, Vergehen és Polizeiübertretungen osztályozatok jelennek meg. vannak ugyan példák, hogy az illy különböztetés elmellőztetett, igy Badenben az épen most ujolag tanácskozásra kerülő uj törvénykönyvnél, hol azonban a’ vétségek helyett a’ büntetések osztályoztattak (peinliche Strafen, bürgerliche Strafen). És ez tulajdonképen egyre megyen; sőt ha meggondoljuk, minő nehéz volna a’ törvényszegéskor belső jellemök szerint szétosztályozni, ez utóbbi mód talán még biztosabban czélhoz vezet. Akadnak ugyan büntetések, mellyek fokozat ’s alkalmazási különbség szerint mindenik osztályba tartozhatnak (például fogság); ez azonban csak olly büntetéseknél történhetik, mellyeknek általában véve nincs becstelenitő bélyegök ’s becstelenitőkké csak alkalmazási különbség által válhatnak; de hogy olly büntetések, mellyek a’ legszelidebb alkalmazásban is minden esetre becstelenitők, válogatás nélkül a’ legnagyobb vétségre ugy, valamint a’ legcsekélyebb kihágásra, sőt némelly esetben még óságos statusgazdasági csudálatos tanaink végrehajtására is alkalmaztassanak, ez csakugyan a’ legfonákabb ’s eredményeiben igen boldogtalan egy gondolat. Pedig ha van büntetés, mellynek a’ becstelenség már fogalmában benfoglaltatik: illyen kétségtelenül az, mellyről lapjaink 26-ik számában mondók, hogy az embert oktalan állat fokára sűlyeszti, ’s minden megbotozott emberben az egész emberi nem méltóságát sérti, a’ mit tenni nem szabad; mert embert barommá alacsonyítani joga senkinek nincs. – És mégis minálunk az emberöléstől a’ veréb-nem-ölésig mindenért bottal büntetnek! A’ miből aztán természetesen következik, hogy a’ deresre fektetett ember keblében nem a’ sértett emberi méltóság érzete, hanem csak a’ testi szenvedés félelme él. Ő e’ szót gyalázat nem ismeri; pedig a’ ki ezt nem ismeri, az e’ szót becület sem ismeri, ’s hol a’ tömegből e’ szónak még csak sejtelme is számkivetve van, az lehet csorda, ’s néha igen is felbőszült csorda: de nem lehet nép; mert e’ szóban NÉP magasztos gondolat rejlik. – Bár a’ néppel hivatalos állásuknál fogva közelebb érintésben levők figyelmökre méltatnák, hogy az emberiebb bánásmód a’ nép jellemére ki sem mondható hatással van, ’s bár ne tekintenék a’ botot minden valódi és képzelt bajoknál olly panaceának, mint a’ borbély az érvágást!
Lengyelhonban a’ hatalmas sztaroszták udvaraiban szolgált nemesek nem voltak botmentesek: de mégis annyi kiváltságuk volt, hogy matráczon fekve kapták a’ 30 botot.
–Szerk.
–Szerk.
Azon emberek közt, kik – az országnak némelly részeit (nevezetesen egy-két királyi várost) és minden részein némelly nemesebbkeblűeket kivéve – legtöbbet üttetnek, botoztatnak és pofoztatnak, csaknem első helyen áll a’ cselédosztály. Mi olly hosszú lajstromban, 322mint Leporello a’ Don Juan kedveseit, el tudnók csak magunk saját tapasztalásából sorozni a’ szelid hölgyeket ’s müvelt uracsokat, kik fölött év folytában ritkán nyugoszik le a’ nap a’ nélkül, hogy amazoknak gyöngéd kacsócskáit szakácsnéjuk, szobaleányuk arczán, ezeknek súlyos markát bottal, bot nélkül inasuk fején patriarchaliter ugrándozni ne látta volna. Egész vidékek vannak, hol még a’ megfoghatlanságok közé tartozik, mikint lehet házat botozások és pofoncsapások nélkül fentartani; hol a’ patriarchalis kényuracskák még példáknak sem akarják hinni, hogy a’ cseléd, kivel becsületesen bánunk, hűbb, ragaszkodóbb ’s igy engedelmesebb is, mint az örökös ütleggel emberiségéből kivetkőztetett buta rabszolga. – E’ számos néposztály, melly a’ közálladalom családi elemében olly fontos sokszorozó; mellyen mintegy csatornán a’ felsőbb körökben honos szokások, erkölcsök, erények és bűnök a’ néptömegbe átszivárognak; mellyre nézve egy részt a’ házi ’s nyilvános rend az uri hatalom bizonyos nemét, szabatos korlátok közt fentartani parancsolja; más részt azonban jog, szabadság, emberiség ’s más igen fontos statustani tekintetek határtalan durva kény elleni biztositást követelnek, ’e számos néposztály érdeke sürgetőleg int, hogy országos törvény állapitsa meg a’ cselédrendet. Mi magunk sem fogunk késni elmondani, mikint van e’ dolog más civilizált országokban elrendezve, ’s mikint gondolnók mi municipiumaink sajátságos helyzetében elintézendőnek. – Jelenleg czikkecskénk czíme következtében azt az egyet meg kell említenünk, miképen Pest városának legfelsőbb helybehagyással megalapitott cselédrendjében (34. §.) olvassuk: hogy „a’ cseléd, ha illetlen magaviselete által a’ gazdát haragra inditja, ’s általa ez állapotban szitkokkal, vagy csekély testi bántással illettetik, elégtételt nem követelhet.” Ezen rendszabás csaknem szóról szóra a’ porosz törvényből van véve. Poroszországot ugyan O’Connell a’ legjobban kormányzott (best governed) országnak mondotta még néhány év előtt (mikint gondolkodik a’ Cölniadák óta? az más kérdés): mi azonban a porosz törvényt sem tartjuk szent evangeliumnak, és jobban szerettünk volna e’ részben, kivált Pestre nézve, a’ bécsi szabályhoz közeliteni. De psychologiai okoknál fogva itt még hagyjánt mnodhatnánk, kivált ha egy részről az illetlen viseletet, más részről hol van a’ csekély testi bántás határa? egy kissé meghatározottnak látnók; de midőn a’ 37-ik §-ban már nem az illetlen viselet által haragra lobbantott indulat-kitörés elnézését látjuk, hanem egyenesen jogot látunk a’ házi gazdáknak tulajdonittatni, hogy mérsékletet túl nem haladó testi fenyitéshez nyulhassanak; és pedig látjuk ezt a’ nélkül, hogy e’ mérséklet fogalmáról, e’ fenyiték módjáról, határáról csak egyetlen egy betűt is olvasnánk: megvalljuk őszintén, hogy elpirulunk és botránkozunk.
