Gömör.
Gömör.
Gömörből, majus 2. Némi örömnek vagyok közlője, midőn megyénkbeli Dobsina bányaváros egyházában századok óta ma először lezengett magyar szentbeszédről teszek emlitést. Hazánk balsorsához tartozik, hogy nemzeti nyelvének szózatát számos vidékében ujdonságkint kell fogadnia. E’ bajt nemzetünkre azért mérte az ég, mivel a’ szabad földet elfoglaló ősök ezer év óta semmit sem tettek, hogy az elkövetett jogtalanságot testvéri jogosztály – és szeretettel helyerehozzák. – Innen belküzdéseink ’s az örök visszavonás mételye, melly e’ szép haza anyagi ’s fiainak szellemi müveltségét háttérbe veté. Szükség és eszmélet most a’ nyilt sebeket hegeszteni indult. És szeretet lángja csatolja le a’ méltányos nemzet iránt idegen gyermekeit. Dobsinát száz-német gyarmat népesité, és századokon át magyar elem nem férkezett keblébe; most is öt ezer lakosának mindegyike csupán atyai nyelvével él, csak a’ legujabb nemzedék nyer tanodáiban ’s a’ megye alsóbb részeiveli érintkezés által némi gyakorlat nyelvünkben: mégis a’ még magyarul nem is általánosan értő atyák önkint, semmi idegen befolyás által fel nem szólittatva, magyar szent beszédet kivántak lelkészüktől hallani, ez által figyeltetendők a’ népet a’ nemzeti nyelv eszméjére, a’ kor szüksége s’ a’ méltányos nemzet irnáti táblára. Bár a’ nők ’s öregek nagyobb része alig érté meg a’ nyelvet: de a’ megnyugovás, mellyel egyháztanácsuknak e’ határozatát vették, ’s nagy számbani megjelenésök biztatnak, hogy a’ magyar istentisztelet meghonosul, ’s egy évtized alatt ezrek nyeretnek meg azon nyelvnek, melly törvényeiben örök igazságu jogokban részesitendi a’ századok óta elfeledett, elhanyagolt alnéposztályokat.
Nyárádi Ede.
