Bihar.
Bihar.
(V. Olaszi, tavaszutó 18.) Tavaszutó 10-kén kezdetvén meg tisztujitásunk, a’ helyhatósági élet napjainak legszebbikét ünnepeltük. Főispán-helyettes ur, abbeli szándokának nyilvánitása után, miszerint az egész tiszti kart szavazattal kivánná választatni, kijelöléshez fogott. Az első alispáni hivatalra jelöltek közül egy férfiu nevét hallá a’ néptömeg, ’s mintha ugyanazon húr pendült volna meg minden szívben, villámsebességgel terjedt ajkról ajkra a’ „Beőthy” név. Estve felé a’ szavazásnak vége lett, ’s eredményül országosan tisztelt polgárunknak első alispánná választatása mondatott ki. A’ teremben pedig éljenezés lön, az éljenzést csend váltotta föl, és Beőthyi Ödön szót emelt. Hely szüke miatt beszédéből csak azon nyilatkozatot jegyzem föl, miszerint „hivatal után soha nem vágyott, nem esdekelt; most enged ’a közfelhivásnak; – de ünnepélyesen kimondja, hogy nincs erő, nincs hatalom, melly az elválasztás órájától számitandó három éven tul alispáni székében megtartsa.” – Tavaszutó 11-kén a’ másod alispán választása következett. Főispáni-helyettes ur felolvasá e’ hivatalra tett kijelelést; általa azonban Bernáth József országgyülési volt követ nem emlittetvén, a’ teremben ’s megyeház előtt összegyült, mintegy 4000 egyedből álló néptömeg a’ kihagyott nevet szakadatlanul éljenezte. Hogy a’ kedélyingerültség csilapittassék, bizodalmasan kérve emeltek igen sokan szót, kijelentvén főispáni-helyettesünknek, hogy a’ közohajtás Bernáthban pontosul, hogy Bernáth a’ közönség választottja. Főispáni-helyettes ur – előtte tudva levő okból – kijelölési jogát tevé leginkább a’ közkérelem ellenébe; s’ ez volt az ok, hogy délelőtti időnk szóváltással telt el. A’ közkivánság ellen azonban senki sem nyilatkozván, végre engedett a’ kérelemnek – mint kifejezé – saját meggyőződésének ellenére. E’ tett példája lön a’ közkivánat méltánylásának; s valóban főispáni-helyettesünk nem hibázá el számitását, mert engedékenysége által többeket lekötelezvén, fölemeléssel ’s hosszú „éljen”-kiáltással üdvözöltetett. – A’ szavazás eredménye Bernáth alispánsága lett, ki is Beőthy Ödön nyilatkozatának utóbbi részét sajátjának vallotta. – Volt főjegyzőnk, a’ két pénztárnok és váradi járásbeli főszolgabiránk, az egyesült közakarat világos nyilatkozása miatt, felkiáltással választattak; a’ többi tisztviselő pedig, főispáni-helyettes ur kivánsága szerint, szavazattal, ’s ebből eredt a’ hosszadalmasság, minélfogva tisztujitásunk a’ hét kezdetétől annak utójáig tartott. – A’ választásra sereglett néptömeg magaviselete, némelly kicsapongások mellőztével, mik tömegek együttléténél szinte elkerülhetlenek, kielégitő volt. Annak tudhatása végett, hogy nemeseink körülbelől minő arányban vettenek a’ tisztujitásban részt, nem tartom feleslegesnek említeni, miszerint a’ résztvettek száma mintegy 4150-re megy, a’ szavazásra jogosított nemeseké pedig, az utólsó összeiráshoz képest, 10,327-re, ide nem számitva sem a’ népészeket, sem a’ nemetlen ügyvédeket, kik az említett összeirás után kaptanak szavazati jogot. – Tavaszutó 17-kén az uj tisztikar hivatali esküt tön, minek végeztével táblabiró Péchy László azon inditványa került szőnyegre, hogy a’ falusi főbirák, tekintélyes fentartása végett, a’ kor szelid kivánatához képest, botütlegek alól fölmentessenek. Örömmel irhatom, hogy e’ szép inditvány elfogadtatván, érette Dobozy Mihály főügyvéd a’ nép nevében köszönetet szavazott. Nehogy azonban a’ tisztviselő büntetési körének illy módoni korlátozása a’ birákat nyakasságra ’s kötelességmulasztásra ösztönözze, határozattá lön egyszersmind az is, hogy a’ megyei tiszt iránt több ízben engedetlen vagy kötelességét nem teljesitő főbiró a’ törvényszéknek jelentessék föl, ’s a’ törvényszék által a’ vétség súlyához képest büntettessék. – Ezután gróf Haller Sándor az anyagi ’s közvetve a’ szellemi jólét előmozditása tekintetéből, megyénken keresztülmenő utvonalak jókarbani tartását inditványozá; mivel azonban e’ szép czélt az adózó nép erejével kivihetőnek nem tartotta, jogérzetéből keletkező azon javaslatot tevé indítványához, hogy a’ megyei nemesség segélyadásra szólittassék föl, e’ felszólitás történte előtt pedig választmány neveztessék ki, melly az utvonalak czélszerű elkészitéséről ’s jó karbani tartásáról tervet készitsen. – Ezen indítvány közpártolásra talált, ’s a’ választmány üléseiben megjelenni akaróknak első alispánnak általi szíves fölkérése örömmel fogadtatott. Engem biztat a’ remény, hogy az annak idejében történendő felszólitás viszhangra talál, ’s nem marad követetlenül a’ szép példa, mit az inditványozó gróf ur adott az által, hogy a’ fent irt czélra 400 vfrtot szánt olly hozátétellel, miszerint ez öszveg addig maradjon nála, mig kivánja, ’s ezen idő alatt csak a’ kamatot – t. i. 100-tól 6-ot – 348tartozzék évenkint lefizetni. – Volt még egy tárgy tanácskozási szőnyegen, ’s e’ tárgy felett a’ szokottnál kissé ingerültebb vita keletkezett. Főispáni-helyettes ur ugyanis megyei főorvosnak orvostanár Zs. I. nevezvén ki, a’ rendek e’ kinevezés ellen szót emeltek ’s azt elfogadni nem akarták. Cselekvésök inditóoka az volt, mivel levéltári adatok után mélyen meggyőződtek, hogy a’ főorvosi választás mind jogilag, mind százados gyakorlat után a’ megye közönségét illeti. Hogy pedig ebbeli joguk felett közelebbről is hiven őrködének, mutatja a’ jegyzőkönyv, mellyből világosságra jő, miszerint volt főispáni-helyettes urnak azon kinevezése ellen, minélfogva a’ fentisztelt orvostanárt megyei főorvossá tette, óvással feleltek, ’s világosan kimondák, hogy az érdeklett orvos urat csak ideigleni főorvosnak tekintik, egyébiránt választási jogukat annak idejében gyakorolni akarják. Erre a’ közgyülés semmi feleletet sem vön, ’s csak midőn jelenlegi főispáni helyettesünk a’ többször érdeklett kinevezést saját kinevezése által is erősiteni akará, vevék észre a’ megye rendei, hogy jelen az elhatározási percz, mikor t. i. nem csak óvást tenni, hanem tettleg is intézkedni kell. Főispáni-helyettes ur ugyan ajánlá készségét arra, hogy ha főorvos Zs. I. ur kinevezése elfogadtatik, jövendőben a’ megye által fölterjesztendők közül fogja választani a’ főorvost: de a’ közönség illyetén jogengedélyre magát felhatalmazottnak nem tekinthetvén, az ajánlást el nem fogadta, ’s végzésileg kimondá, hogy az érdeklett hivatalra önmaga akar választani.
Bihar vármegye ujonválasztott tiszti karának névjegyzéke: Alispánok: 1. Beőthy Ödön, 2. Bernáth József. Főjegyző: Toperczer Ödön. Aljegyzők: 1. Miskolczy Lajos, 2. Komlósy Imre, 3. Taar Károly, 3. Váradi járás: főszbiró: Thurzó János; alszolgabirák: Csanády Sándor, Jakabffy Joachim, Beliczay Ferencz; középponti: Hankovics György; esküttek: Szervánszky Sándor, Gedeon Ferencz, Szacsvay Imre, Miskolczy István és Drágossy János, Sárréti járás: főszb. Miskolczy Károly; alszb. Szilágyi Lajos, Csapó Lajos; esk. Szentgyörgyi Elek, Starchó Károly, Olasz Dienes. Érmelléki járás: főszb. Okolicsányi Károly; alszb. Kazinczy Victor, ifj. Fényes József; Baranyi Menyhért; esk. Végh György, Ercsey László. Szalontai járás: főszb. Ambrus János; alsz. Thurzó Ignácz, Sughó József, Sisáry Lajos; esk. Lestyán Károly, Szilágyi László, Thurzó Miklós, Lakatos János. Belényi járás: főszb. Gázsy László; alszb. Szerdahelyi Imre, Ónody Lajos; esk. Mág Manó, Sughó László, Hónapy Ferencz. Főügyvéd: Dobozy Mihály; alügyvédek: 1. Fráter Pál, 2. Nagy Samu. Számvevő: Budaházy Ferencz. Házi főpénztárnok: Hrabovszky Albert; hadi: Verner László. Alpénztárnokok: Szilágyi Imre, váradi; Budaházi Zsigmond, sárréti; Fényes Dienes, érmelléki; Stepán István, szalontai; Nadányi Ferencz belényesi. Fizetéses táblabirák: Porubszky István, Lakatos Benedek, Medve Márton, Bagossy Lajos. – Tiszteletbeliek: Aljegyzők: Báró Gerliczy István, Noszlopy Antal, Besenyei Boldizsár, Baranyi Ágoston, Fráter Bertalan, báró Gerliczy Felix. Szolgabirák: Szlávy Victor, Csotka Lajos. Ügyészek: Molnár Ferencz, Lázár Ferencz, Szarukán Gergely, Dancsházi Nagy József, Holczman Sándor, Hrabovszky János, Selmeczy Ignácz, Millye Lajos, Zilahi Lajos, Gozman János, Török Antal, Kovács János, Torday Ferencz, Tornay Ferencz, Beregszászi Nagy Antal. Esküttek: Jedlicska Károly, Péchy György; központi eskütt: Drágos János. – A’ levéltárnál alkalmazott egyedek, továbbá a’ mérnökök, orvosok és sebészek, raktári és csendőri biztosok, előbbeni hivatalaikban megerősittettek, kivéve a’ sárréti raktárbiztost, kinek helyébe Melczer Ignácz sárréti volt csendőri biztos; e’ biztosi állomásra pedig Lőrinczy János neveztetett; valamint az élesdi megürült seborvosi állomásra Losonczy József orvostanár, és a’ belényesi szintugy megürült csendőrbiztosi helyre Boer Antal.
Közli Lukács György.
