Korpona.
Korpona.
Korpona, tavaszhó 17. Délutáni egy óra előtt városunk délkeleti részén közel a’ váczi kapuhoz – még nem tudni, miből – tűz támadván, délkeleti szélnél csakhamar elharapózott, és estveli hat óra táján 64 épület részint félig, részint falig hamuvá égett. Az evangelicusok egyháza és paplaka, az elemi iskolák, a’ cathol. paplak födélfosztottan állnak, és a’ piacz keleti oldala rom. A’ tűz különös szeszélylyel keresé martalékait; sort, rendet nem tartva, szalmát sok helyen kimélve, zsindelyes magasabb fekvésű tetőkhöz tapada, ’s ott jelent meg, hol még nem váratott. Népünk nagy részt szőlőkben dolgozott; ’s igy kevés kéz, még kevesebb oltó- vagy mentőszer, és legkevesebb együttmunkálás vala szemlélhető. Sok égett el, mit meg lehetett volna menteni, ha meg nem lep minket készületlenül a’ veszély; hogy pedig több kár nem történt, azt néhány egyesek buzgóságának, de leginkább a’ mennyei gondviselésnek lehet köszönnünk, melly fölöttünk virasztott. – Gondatlanság okozta készületlenség nevelte a’ csapást, melly ellen aránylag csak kevés volt biztositva. Minő hanyagság, hogy a város költségén fenálló cath. paplak és az elemi oskolák zsindelylyel födött épületei nem voltak biztositva a’ tűzkár ellen. – A’ tűz eredtét illetőleg, némellyek padlása eltakarított hamuból, mások vajtisztitásnál támadott gyuladásból, ismét mások tűznéli pálinka mézesitésből származtatják. A’ bünös vallomása az első vélemény mellett áll, mit a’ körülmények is látszanak erősitni. – Városunknál gyakori vendég a’ tűz, és mégsem okultunk eddig. A’ házak épitésénél, födözésénél ’s biztositásánál nincs figyelem; a’ tűz, világ, hamu eltartásában nincs óvakodás; tűzoltó-rendszerünk hiányos, mint talán semmi más városban; közszellem, közremunkálás ismeretlen jelentésü szavak; a’ kis városok minden átkai nyomnak bennünket, minden áldás és vigasztalás nélkül. Nincs nyelvünk, azaz sok nyelvünk van, ’s ez a’ főbaj; mert nem értjük egymást, nem szeretjük, nem érezzük magunkat egymáshoz kötötteknek, mihelyt kiki más nyelven beszél. A’ vegyes házasságok szomorú ügye föloldotta itt is a’ két vallási felekezet közt létezett ’s létre csak alig jött testvéri viszony kötelékeit, ’s kik egymáshoz közeledni kezdénk, ismét elfordultunk, kiki arca szerint menvén ’s testvérét ellenségnek hivén. – A’ városi pénztár adósságokkal terhelten, a’ tavali aratást, széntakaritást és szüretet egyaránt pusztította jégeső következtében, még mélyebbre apadott, ’s most uj költséggel terheltetett, melly nagy részt biztositás által kikerülhető leendett. A’ polgárság, silány termés, jégeső, hernyó, most ujra tűz által bevételeit csökkenni, kiadásait iszonyú arányban nőni érzi. Műipar, kereskedés, okszerű gazdaságüzés egészen hiányzanak; ’s igy nincs miből pótolni veszteségünket. Szőlők- és kertekben tömérdek szilva- és almafa kiszáradt, s’ e’ városban, mellynek főjövedelemága a’ gyümölcs, még faoskola sincs (!!). utja, csinált utja Korponának nics sehova; sokáig tartott, mig a’ kincstár kölcsönvételt engedett utcsinálásra; nem régiben ez engedelem leérkezett; meglátjuk, hol kapunk jutányosan pénzt, s’ mikor fogjuk mondhatni: van utunk. De ha ez meglesz is: nem az ország szivével Pesttel jövünk összeköttetésbe, hanem a’ fölvidékekkel, pedig nem fölülről várhatunk üdvöt, hanem alulról. Pestről a posta hozzánk Ipolyságnak. Lévának, Selmeczbányának, Ipolyságra pedig Balassa-Gyarmatnak jár; ’s igy mi, kik 16 óra alatt rendszeresített postán könnyen kaphatnánk pesti hirlapokat, most azokat rendesen nyolczad, gyakran 12-ed ’s néha csak 16-ad nap veszszük. – Minden más test, ha vagy belől zavarba jő, vagy kivülről megsérül, magában hordja a’ gyógyitás ösztönét, lehetőségét, sőt eszközeit is; e’ városi test azonban ugy látszik, ha kivülről nem jő segély – mit az értelmesebbek a’ jövő országgyüléstől várnak – mindinkább elerőtlenedik, ’s nem sokára a’ város nevét sem fogja érdemelni. Embereink mitől sem félnek ugy, mint a’ nyilvánosságtól: pedig ez előkészithetné a’ beteg testet az országgyülésileg minden városainknak adandó gyógyszer foganatos bevevésére*. 350Különös! Mivel kiki csak magát és a’ magáét védi, a’ tűzkár nagy pusztitást vitt végbe, ’smost, mivel kiki csak saját kárát emlegeti, becsülteti és panaszolja: a’ veszteség csekélyebbnek látszik a’ valónál; mert csak részleteket hallunk emlegettetni, összeséget nem; ’s igy országos segedelmezést sem igényelhetünk, ’s alkalmasint ugy fog történni, mint taval. A’ városi hatóság fölterjesztést határozott, adóelengedésért esedezendő a’ jégpusztitás tekintetéből; akkori kára a’ városnak 40,000 vforintra becsültetett. A’ határozat megvan, a’ fölterjesztés a’ jegyzők tollaiban maradt. Ennyit ma Korponáról.
Mi meg nem foghatjuk, mikint lehet, hogy az illy korszerű szózatokat a’ városiak olly kevéssé méltányolják. Csaknem azt kellene hinnünk, hogy a’ sok szó az országgyülésen csak szócsatafény, ’s hogy állásuk javitását ők magok ohajtják legkevesbbé; különben lehetlen megfogni, mikint eshetik, hogy azokra nézve, miket a’ sokszor vitatott jogok életbelépésére a’ közvélemény csaknem általában előzményül követel a’ királyi városok részéről – egykét kivétellel – mondhatni semmi sem történik.
Szerk.
Szerk.
Belár Géza.
