Csanád.
Csanád.
Makó, nyárelő 4. Évszaki közgyülésünk f. hó 1-jén kezdődött. Első, mit a’ napi rend szerint felhoznom kell, az 1647:14 t. cz. sértői felett itélő vegyes küldöttségnek eddigi munkálatait felkivánó cancellariai parancs. – E’ tárgy taglalatában megoszoltak a’ vélemények. Egy rész a’ leiratnak „re interea integre servata” záradékát oda magyarázta, mintha általa az eljárás helyeseltetnék, a’ mennyiben ezt maga épségében, rendes folyamatában hagyhatja: ugyanazért e’ szabályt vezérelvül tüzvén, a’ megkezdett munkálatot bevégezni, ’s az eddigieket tudósitás gyanánt másolatban fölterjeszteni javaslotta. A’ nagyobb rész azonban – a’ záradéknak illy elforditásával elégedetlen – más utat választott. Ez nyiltan kimondatni kivánta, mikép az eredeti irományok föl nem küldhetők; mert különben az innen szükségkép eredő halasztgatás által az 1647: 14 t. cz. sürgető rendeletét – mely azon szigorúságából, hogy minden perorvoslatot elzár, 392nyilván kitetszik, ’s mellynek hódolni elengedhetlen kötelességök – kényszerittetnének megszegni; ’s hivatkozván egyszersmind az 1790/1: 12 ’s 14, 1635: 12 ’s több t. czikkelyekre, ő felségéhez jobbágyi alázatossággal feliratni kivántak. Mi is egyesült akarattal elfogadtatván, végzéssé lön. – A’ megyei szokott munkálatok folyamát ezután több rendbeli inditvány-vitatások szakiták meg. l. I. tb. e’ hirlap 29-ik számában közzétett Csanád megyei ujonczállitásról szóló kis czikknek azon kitételében, hol némi visszaélésről tétetik emlités, mindazon tisztviselőkre nézve, kik az ujonczállitás gondjaiban részt vettek, méltatlan sérelmet találván, a’ nevezett czikk irójának megyei végzés által kárhoztatását inditványozná. E’ lépés azonban feleslegessé téteték az illető tisztviselő uraknak azon nyilatkozata által, miszerint ők a’ felhivott czikk czélzatát magokra érteni egyáltalában nem képesek.* E tárgy elintézte után inditvány következtében az ekkorig minden évnegyedben kétszer ’s igy évenkint nyolczszor tartatni szokott kis gyüléseink, mint feleslegesek, időkimélet és fuvarköltségmegtakaritás tekintetéből eltöröltettek, – mindazon tárgyak, mellyek intézkedése alá tartozának, az alispáni hivatalra bizatván; a’ polgári ’s fenyitő törvényszékek pedig e’ gazdálkodási czélból tett intézkedés az igazság pontos és gyors kiszolgáltatása elébe gátot vethessen: kötelességük téteték az alispán uraknak, miszerint az ügyek minélelőbbi tárgyalhatására szükséges előkészületek megtétele mellett, mindannyiszor, mennyiszer szükségesnek látandják, közgyülést vagy illetőleg törvényszéket hirdettessenek.
Mégis csak különös jeleneteket idéz elő a’ sötétséghez szokottaknál ez a’ nyilvánosság! A’ kérdéses czikk igy szól: „Csanád vármegyében az ujonczállitás nagy részben helyettesités utján nem sokára véghez menend. Az állitásnak ez uj és ki nem fejlett modorával nagyon is szoros kapcsolatban álló visszaélések az első alispán ur lélekismeretes pontossága által a’ lehetőségig eltávoztatvák.” – Ime tehát a’ rettenetes czikk! mellynek közlőjére L. I. tb. a’ kárhoztató megyei végzés anathemájával szeretett volna levillámozni. Talán felelnénk valamit, ha komolyabb dolgaink nem volnának, mint tisztelt olvasóinkat egy kissé megnevettetni. – Azonban egyszer, ha jó humorra virradunk, talán irunk egy czikket illy czim alatt: „Egy szerkesztő kinai.”
Szerk.
Szerk.
