Egyveleg.
Egyveleg.
Szomolnokon, hol eddig gyakorlat hiánya miatt a’ született magyar is elfelejtheté édes anyanyelvét, Jendrasik Miksa kir. bányatörvényszéki ülnök inditványa ’s buzgó iparkodása következtében, a’ mult évben m. olv. társaság keletkezett, melly jelenleg 20 tagból áll; az előkelő házakban a’ szülék egymás közt és gyermekeikkel kirekesztőleg magyarul beszélnek, kik pedig nem tudnak, legalább magyar cselédet tartanak; sőt a’ nemzetiség terjesztése tekintetéből az ottani csinos szinházban, melly a’ tisztikar tulajdona, magyar szinmutatványok előadása szándékoltatik, ’s rövid idő mulva néhány buzgó tag által magyar szindarab fog adatni. Egy szomolnoki tisztviselő egyébkint iparkodó fiát a’ rozsnyói gymnasiumba küldé; bemutatás alkalmával kérdeztetvén anyja: járand e a’ fiu privátára? szük tehetségei miatt „nem”-mel felelt; mire a’ tanitó ugy nyilatkozott, hogy „a’ fiut mit sem is fog tudni ’s tanulni.” Nem késtek a’ szomoru hirek a’ gyermekkeli nem legjobb bánásmódról ’s annak hanyagságáról; de minden megváltozott, mihelyt a’ priváta-dij nagy nehezen összeszedegetve elküldetett; azóta a’ grammatica latinát igen jól tudja, ’s viselete ellen legkisebb panasz sincs. Szép, ha istentől van! – Szakolczán tavaszutó 14-kén az ujonczállitás minden baj és akadály nélkül befejeztetett, az összeirt 113 egyed közül csak 18 találtatott alkalmatosnak; ’s miután a’ helyetteseknek 2–300 frt tőkéjük biztosittatott, ’s a’ várostól adott 90 pfrot utköltség köztük szétosztatott, – díszesen, számos nép kiséretében hagyák el születésök helyét. – Az Egerben tanyázó Benzur-ezred ujonczai két havi tanitás után dicséretes ügyességgel végzék katonai gyakorlataikat; ’s e’ részben csak az volna ohajthaó, hogy tanitásukkal egyedül olly tisztek bizatnának meg, kik magyarul tudnak, nehogy az ügyekező ujoncz tanitójának idegen ajkú szavain fejté törve, mindkét részről a’ czél elérése nehezittessék. A’ katonai életnek az ujonczokkal megkedveltetésére nem csekély ingerül szolgálna a’ tanyahely gyakoribb változtatása; mert nem ritka eset, hogy az ujoncz ott tölti ki szolgálatidejét, hol besoroztatott, ’s ekkint tapasztalás nélkül tér vissza rokonai és barátai körébe, kiket leginkább szerzett tapasztalatainak elbeszélésvel buzdithatna az általa már megfutott pályára. – Alpáron egy ujoncz neje kicsalván a’ birótól hamis levél mellett férje 40 pengőfrtját, 2 kis gyermekét közel a’ helységhez a’ gyepre leülteté, ’s az ártatlanok keserves sirásán sem indulva meg, szivtelenül elhagyá; szerencsére a’ szőlőkből jövő munkások hallván a’ kisdedek jajait, bevitték az elhagyottakat a’ faluba, hol mindkettőnek azonnal találkoztak nemeskeblű ápolói, kiknek egyike Rigler Ferencz, helybeli urodalmi tiszt. – Unyon (Esztergom vgyében) a’ megyeilet fölépitendő hid alapjának ásásánál tavaszutó 29-kén egy epeli jobbágy a’ leszakadó partföld által agyonnyomatott, ’s halva ásatott ki a’ hantok közül, a’ másik pedig, 4–5 óra keresés után, csudával határos szerencsével ragadtatott ki a’ halál torkából. Nagyon czélszerű lenne a’ munka ügyetlen vezetéséből eredő szerencsétlenségekre nézve a’ mestereket és embereiket felelősekké tenni; a’ ns megyétől pedig bizton várhatni, hogy, miután a’ megyei munkában elvesző marhát a’ jobbágynak meg szokta tériteni, – most, midőn ember veszté életét, a’ szerencsétlenek özvegye és gyermekéről szinte nagylelkűen gondoskodandik. – Győrből irják, hogy ott a’ magyar szinészeti egyesület ellenében egy német oppositio keletkezett, mellynek feje L. J. ügyvéd, ki saját nyilatkozása szerint német patriotismusának (!!) bizonyitványát adni kivánja, ’s e’ czélból tanácskozott is a’ német szinészek biztositásáról; de szándékát ki nem viheté. E’ viszhatás főkép onnan eredettnek mondatik, hogy a’ magyar szinészet egy-két tulságos baráti majdnem hazaárulással vádolják azokat, kik mámoros istenitéseikben nem osztoznak; holott köztanácskozások alkalmával, midőn a’ hon érdekével szorosb kapcsolatban levő kérdések jőnek szőnyegre, nem csak hogy hallgatnak, de még a’ szabad szót is elfojtani törekszenek. – Azonban mégis csak különös neme az ész és szív logicájának, melly korássem azon iparkodik, hogy az ugynevezett tulságot mérsékelje, hanem csupa merő reactióból Magyarhonban német patriotává lesz.
A’ lapjaink 42. sz. „Fővárosi ujdonságok”-ban érintett szinész igazolásaul ezeket adja: „Az asztalosdalt harmadfél év óta már többször igazgatói jóváhagyással, mint ollyat, mellyben semmi czélzás nincs, (mert hogy az említett játékban asztalos voltam, ’s a’ titoknok ur neve is Asztalos, az csak történet) énekeltem, mielőtt Asztalos Károly urat mint embert ismerni szerencsém volt; ’s igy a’ megrovást, mint elsietettet és méltatlant tiszteletel visszautasitom.”
