Pest.
Pest.
Pest megye közgyülése folyó hó 8-kán vevén kezdetét, 17-kén végződött. A’ már említetteken ’s még némelly részben bővebben közlendőkön kivül jun. 16-ról érdekesnek véljük kiemelni a’ következendőket: 1) A’ KK. és RR. bepanaszolván a’ levelezés bizonytalanságának sérelmeit, alázatosan megkérik a’ nm. helytartóságot: méltóztassék intézkedni, hogy tudni lehessen, kinek kell beszámítani, ha valamelly levél elvész, vagy késleltetik; a’ biztositó módok közé számitván azt is a’ megye rendei, ha a’ postahivatalok köteleztetnének (más nemzetek példájára) a’ levél elinditásának, az utközbeni osztályhivatalok és utólsó állomások pedig a’ hozzájok érkezésnek napját, kivétel nélkül, mindenütt, a’ levél külsejére bélyegütéssel följegyezni; magok részéről, Borsod megye példájára, azt is elhatározván, hogy a’ hiatalos levelek külboritékára a’ megye kiadóhivatala a’ föladás napját följegyezni tartozzék. – 2) A’ n. kőrösi egyesült ács-, molnár- és kőmüvesczéh a’ nem czéhbeli (ugynevezett kontár) mesterembereknek a’ város által engedett munkaszabadság ellen a’ nm. helytartó-tanácshoz folyamodott. E’ folyamodólevél jelentéstétel végett a’ megyéhez felküldetvén, az illetők kihallgatása után föliratni határoztatott: miképen Pest megye rendei a’ czéhek kártékony egyedáruságának kedvezni, ’s pártfogásukat a’ mellőzhetlen törvényes kötelesség határán tul terjeszteni soha sem fogják: azért hát tűrik ugyan – mig a’ törvényhozás mást nem rendel – hogy a’ nem czéhbeli mesteremberek a’ czéhek kiváltságos szabadalmaival (minő például a’ legényeknek mesterekké felszabaditása ’s t. eff.) ne élhessenek: de a’ czéhbeli kiváltságnak olly magyarázatában, hogy kivüli kézi mesterséggel akárki is kenyerét becsületes szorgalommal ne kereshesse, megegyezni soha nem fognak; ’s azért az ugynevezett kontárokat élelemkereseti szabadságukban nem gátolandják, sőt pártfogásukat, mint ekkorig, ugy jövendőre is, törvényes kötelességüknek tekintendik. – Ez alkalommal emlités bejött, hogy ns Pest városában a’ czéhek kizáró egyedáruságukat már annyira terjesztik, miszerint nem csak a’ czéhenkivülieket mindenkép üldözik, a’ városban teljességgel meg nem szenvedik, és szerszámaik elkoboztatását ’s kézi mesterségeik gyakorlásában még fenyitékek általi meggátoltatását is eszközlik: hanem még ollyannak sem engednek maradást Pest városában, ki másutt az országban czéhbeli mesterember. Mivel pedig ezen egyedáruság nyomasztó súlyát leginkább a termesztők éreznék, ’s igy a’ dolog a’ ns vgyét közelebbről érdeklené, – inditvány tétetett kéressék meg ns Pest városa, hogy ezen visszaéléseket törvényhatósági hatalmával annyira inkább szüntesse meg, mivel a’ k. városoknak az iparüzés szabadsága nem csak érdekökben fekszik, de sőt lételökkel s’ álálapotuk fogalmával is ugyanazonos; melly megkeresésnek ha sikere nem volna: a’ nm. helytartó-tanácshoz a’ szükséges intézkedés eszközlése végett fölterjesztés történjék. A’ KK. és RR. ezen nézetekben közértelemmel osztoztak: hogy azonban eljárásuk sikerét biztosíthassák, egyes tevőleges (positiv) eset előadását kivánatosnak vélték; a’ minek is jövő közgyülésen előterjesztésére az inditványozó késznek nyilatkozott. – 3) Magányos körben tudva levén a’ RR. között, hogy mostani m. alispán Szentkirályi Móricz, ugy Zlinszky János főszolgabiró is, gondolkozásuk egyik kedvencz tárgyává tűzték, mikint lehetne a’ megyei adózókat tűz, viz, jég, szóval: elemi csapások ellen, kölcsönös kármentesitő-egyesületbe összeforrasztani: egy jégsapási eset előfordulása alkalmul szolgált a’ tisztelt urakat a’ gyülés színe előtt megkérni, hogy végetlenül üdvös szándokukról hivatalos foglalatosságaik által magokat hátratartóztatni ne engedjék; kik is e’ részben készségöket örömest felajánlván, buzgóságuk eredményének hő vágyakkal nézünk elébe. – 4) Néhai Karacs Ferencz rézmetsző özvegye, huzamosb idő előtt a’ ns megyéhez folyamodott, hogy b. férjének „Magyarátlás”-át aláirások gyüjtése végett a’ törvényhatóságoknak ajánlaná. Pest megye ezt örömmel megtette, s’ mindenhová mutatványul egy-egy példányt küldött, azon értesitéssel, hogy egynek ára 10 p frt. Ns Sáros vgyétől ismételt sürgetésre most válasz érkezett, olly tartalmú: hogy a’ megküldött mutatványpéldány eladatott, mellyért is a’ kilencz pengő forint gyült be*. A’ jegyzői hivatal által megkérdezett szegény özvegy ugyan késznek mutatkozott a’ 9 frintot is elfogadni: azonban Tahy József t.biró e’ válasz felolvasásakor kijelenté, hogy szegről végről sárosi birtokos is levén, a’ hiányzó 10-ik forintot „in honorem Cottus” ezennel leteszi. – Tetszéssel fogadtatott. – 5) Erdős Mózes Jánosnak tűzellenes épitési találmánya is szőnyegre jött. Ezt olly fontos ügynek tartjuk, hogy fentartanók magunknak, felőle egyik közelebbi számban körülményesen szólani. – Bár sikerülne gyönge szózatunknak részvétet ébreszteni iránta! mert a’ dolog olly ponton áll, hogy mi nem kételkednénk nemzeti veszteségnek állitani, ha részvétlenségünk mint a’ derék müvész termékeny eszének, sok évi fáradalmainak, áldozatainak eszmegyümölcsei elvesznének, és ismét beteljesednék, hogy müvésznek átok magyarnak születni.
Gyült be: ezt mi nem valánk képesek megérteni; miként lehetett ennek a’ 9 frtnak begyülni, miután eladásról van szó, a’ tulajdonos által szabott ár pedig 10 frt volt?
Szerk.
Szerk.
