ANGOLHON.
ANGOLHON.
Irlandban nagyon divatozik választások alkalmával az ellenszavazók elorzása (kidnapping) ’s elzárása, mi némi részben ugy történik, hogy ezek lerészegittetnek, ’s aztán mint eszméletlenek letartóztatnak. Igy például a’ kerryi grófságban két egyházi személyről állittatik, hogy ezek formaszerinti illynemű emberlopást vállaltak volna magokra. Tipperaryban több helyen véres összeütközések történtek a’ választók ’s a’ rendőrség közt. – Banshában egy ember agyonlöveték, ’s már 9 megsebesitteték. Ezek a’ tory-lapok szavai. Ellenben a’ Sun szerint a’ toryk a’ peterlooi rendszert* kezdik követni a’ választásoknál. Ugyanis Hawickban (scot város) a’ roxburgshirei lord-helyettes egy sereg vasassággal töretett a’ választók közé, hogy őket lecsendesítené, a’ népet lovakkal legázoltatá, ’s két személy, köztök egy ártatlan ősz ember, kardéllel megsebesittettek; a’ vasasok még a’ házak ellen is vezéreltettek, ’s kardjaikkal bevágtak az ablakokon keresztül. A’ lovasság eltávozta után az utczákon kőhalmazokat rakott a’ nép, ’s bizonynyal lövésekkel fogadta volna a’ visszatérendetteket.
Vonatkozólag az 1819-ki gyászos eseményekre, mellyek Manchester mellett a’ peterlooi pusztán történtek.
Armand Marrast, mint ki az angol választásoknak szemtanuja levén, alkalmasint ismeri a’ pártok állását, ’s a’ következő ministerium felőli véleményeket, azt állitja a’ National egyik czikkében, hogy e’ napok kérdései közé tartozik főkép: minő kilátás lehet egy toryministerium fönmaradásához? A’ tudósitó két esetet vesz: t. i. ha a’ toryknak 60–80 szótöbbségök lesz (mi az eddigi választások szerint már megvan), akkor meglehetős hosszú életre számolhatnak; de ha e’ szótöbbség felényivel megkedvesednék (mint azt a’ whigpárti lapok remélik), akkor Peelnek nem sokára vissza kell lépni az ellenzékhez. És azon nem kell csudálkozni, hogy a’ toryknak legalább 80 szótöbbség kell, hogy győzhessenek; két okból van erre szükségök: 1-ször mert toryk, azaz mert a’ nép kivánata, a’ közép osztály érdekei, a’ szellemi mozgalom ’s a’ reformbill következményei ellenére, szóval: a’ korszellem ellenére fognak kormányozni. A’ legmindennapibb körülmények szerint is nehéz lesz nekik egy 300 tagból álló olly kisebbséget legyőzni, mellynek támasza a’ nép sympathiájában van. Már 59-ik számunkban emlitők röviden azon három pártot, mellyek Peel Roberten függnek, vagyis őt vezéröknek türik, habár nem szenvedhetik is; e’ pártok keblökben hordják a’ föloszlásnak számtalan elemeit; mert mind a’ mellett, hogy a’ toryk jelennen „conservativ” nevet öltöttek magokra, el nem temették az előbbenit. Nem mondott még le a’ status egyháza tulnyomóságáról, nem a’ püspökök hatalmukról, sem a’ nemesség ősi uraságáról, sem az irlandi orange-párt zsarnok-elnyomási szokásairól. Peel, a’ közép osztálynak gyermeke, már születése által is idegen és gyanussa lett az aristocratia ellenében; hiába reméli ő a’ régi pártot az által megváltoztathatni, hogy magát egy tős-gyökeres család fajába oltotta, – a’ torysmus nagyon meggyökerezék, ’s ennek csak az baja, hogy rosszul képződvén ki, kezdett növését megtartá, és igy annál inkább ki van téve a’ népszerüség viharának, melly már többször megrázkodtatá, egykor pedig szétszaggatva fogja földre dönteni. – Az említett pártok egyike olly férfiakból áll, kik a’ tulajdonnak előjogát illetetlenül kivánják fentartani, ezek főnöke a’ buckinghami herczeg, neve ős, ’s az eszmék sem kevesbbé azok, miket képvisel; nincs ugyan megáldva fényes lelkitehetséggel, sem magas gondolatok röptével, sem vonzó külsővel: de gazdag, magas születésü, ’s megyékben megnyerte a’ népszerüséget, bálványa a’ haszonbérlőknek ’s földmüveseknek, kiket ollykor parkjába is bebocsát, számukra ünnepélyeket ad, öztök jutalmakat osztogat, szóval: ki ezek által azt akarja elhitetni, hogy az „édes hűbérszolgaság” valami derék dolog. A’ herczeg néhány nappal az egyes választások kezdete után mindenkép rábeszélni ügyekezék Peel Robertet, mikép itt az idő megtámadni ’s megbuktatni a’ whigministereket, ellenök emelvén a’ bizalmatlanság szózatát. Peel sokáig ellenkezék, mig végre a’ herczeg sürgetéseit elfogadva, igy nyilatkozott: „Jól van tehát, megegyezek kivánatában; de tudja kegyed, mikint napjaink egyik legfontosb kérdése a’ gabonatörvény; elhatározott véleményem szerint ez javitást kiván, ’s én kikötöm, hogy ama’ törvényeket nézetem szerint változtathassam, a’ nélkül hogy ti utamba vágjatok.” Ekkor a’ herczeg kalapját véve bosszúsan eltávozék, távoztakor ezeket mondva „Vegye ön, mintha semmit sem mondtam volna, ’s többet e’ tárgyról ne szóljunk.” De a’ párbeszéd csakhamar tudtára lett a’ toryknak, aztán a’ whigeknek is. Ez utóbbiak azt hivén, hogy Peel még időzni ’s diadalát a’ jövő évre halasztani kivánja, a’ helyett hogy elsőben a’ gabonatörvényt vették volna föl, saját érdekeik ellen a’ czukor- és favám kérdéseit tárgyalták, ’s megbuktak; azonban mind a’ mellett is, hogy a’ buckinghami herczeg gazdag nagy befolyásu férfiú, aligha nyerend helyet Peel ministeriumában; de ekkor ismét a’ gazdag ember minden erejével a’ ministerium tervei ellen dolgozandik, és ha csak 10 tagot huz is maga részére, ez már nagy vesztesége leend a’ ministeriumnak. – Másik, nem kevesbbé nevezetes kérdés az angol egyház felsősége. Az egyháziak elrémülvén azon számtalan vallási felekezettől, mellyek az angol egyház anyjától eltérve, naponta mindenfelől emelkedtek, kápolnákat emeltek, jeles szónokaik által fenhangon papoltattak az utczákon, de különösen azon vallásfelekezettől, melly Pusey oxfordi tanártól veszi eredetét, ’s melly már az angol aristocratia legkitönőbb férfiaira is kihatott. A’ főegyház tehát most minden erejét összeszedi ezeknek megtámadására; Inglis lord ellenben inditványt teend, hogy még több uj templom épittessék statusköltségen. Kérdés, hogy miután a’ három országban különben is feles számmal vannak a’ templomok, ’s az utazót majdnem süketté teszi London számtalan harangjainak zugása, rá fog e Peel allani, hogy a’ templomok száma még joban szaporittassék? ha igen: akkor elleneinek kezébe adja fegyverét; ha nem: elpártol tőle mintegy 20, csupa vakbuzgóságból lett tory, kik készek lesznek Peelt az angol papságnak föláldozni. E’ két hatalmas párt mellett ott áll a’ harmadik, az engesztelhetlen gyülölségü irlandi párt; ennek csupán egy elve, egy czélja van, elnyomni Irlandban O’Connellt, vallását és papjait. Peel itt mérséklett szerepet készül magára ölteni, midőn Irland helytartójaul Wharneliff lordot tűzte ki, egy olly férfit, kit egykor a’ magas toryk Judásnak nevezének, mert a’ reformbillre szavazott. Peelnek eme’ politicája irlanddali kibékülésre mutat; de megakadályozhatja e, hogy az ellenvéleményü toryk, különösen Roden lord a’ felsőházban, Jackson ’s más rokon érzelműek pedig az alsóházban ellene ki ne keljenek, és Peel ezek által is veszthet 20 szavazatot: mi marad igy majd ama’ többségből, melly a’ mostani követválasztásoknál a’ toryk részére látszik hajlani? Mind ezeken kivül Peelnek küzdenie kell még majd több nehézségekkel is, mik a’ közvéleményben, a’ királynő udvarában, de a’ leendő ministernek saját jellemében és állásában is léteznek. És habár most a’ választások eredményei meghiusították légyen a’ részünkről is kijelentett abbeli reményt, hogy a’ toryknál minden esetre czélszerűbb whig ministerium megálland: mi egy lépéssel visszatérve, mégsem kételkedünk kimondani, hogy a’ következő toryministerium nem fogja megtarthatni állását; hogy hihetőleg a’ gabonatörvények is változást szenvednek, ’s azon édes reményünket, hogy termékeinknek tárva leendnek Anglia piaczai! csakugyan teljesedve látandjuk.
