UTÓHANGOK
UTÓHANGOK
a’ magyar orvosok ’s természetvizsgálók első gyülekezetéből.
a’ magyar orvosok ’s természetvizsgálók első gyülekezetéből.
Édes remények szárnyain indultam én is fővárosunk felé, ’s kimondhatlan volt örömöm, midőn az egyszerü és váratlan összehivásra, mellyet csak néhány héttel előbb olvastunk a’ hirlapokban, olly meglepő szép számmal találtam összeseregelve hazai orvostársaimat. Ime a’ jel, gondolám magamban, milly mély már hazámban is egy orvosi egyesület szükségérzése. És sikeres létesüléseért forró ohajtásokkal siettem e’ fontos ’s jövendőre irányt adandó gyülés szinhelyére, három alapgondolatba pontosítván össze előleg minden kivánságim ’s illy szövetkezés felőli régi elmélkedésim körét. Első az volt, hogy a’ magyarok istene óvja meg a’ gyülekezetet azon néhol már megpendített eszmétől, miszerint a’ német természetvizsgálók ’s orvosok ismeretes gyüléseiknek mintájához hasonló intézetet alakítson; második: hogy tisztán kifejezett, és nem felette széles, hanem gyakorlati határok közé szorított czélt tűzzön ki hatáskörének; harmadik főkivánságom végre az volt, hogy az ekkép kitűzött czél elérésére ’s az ezzel összekötött munka elvállalására és szakadatlan folytatására már némelly megyékben létező orvosi egyesületek általános létesitését eszközölje, maga magát nem egyébnek mint ezek kiegészitő részének ’s ama’ munkás tagok mintegy szívének tekintvén. – Nézzük már most e’ 3 alapkivánságot közelebbről:
1. Ámbár Németország kevesbbé kedvező helyzetben van a’ természettudományok müvelhetésére nézve, mint p. o. Angol- és Franczhon; ámbár gyarmatai, terjedelmesb hajózása és tengeri kereskedése nincs, és számos csekélyebb tartományaiban a’ kormányok csak igen meggondolt pénzbeli áldozatokat hozhatnak e’ tudományok ápolására: mégis kétségtelen, hogy mit Némethon egybevéve adózik a’ természettudományok müveléséhez, nem kevesebb mint mit akármellyik más, e’ tekintetben szerencsésb nemzet tesz, ’s bámulni vagyunk kénytelenek a’ kis kormányok buzgalmán ’s a’ magányosak önfeláldozásán, kik mindenféle egyesületek által lehetségessé tették, miszerint számos német természetvizsgáló idegen országokban, legtávolabb világrészekben utazhat, ’s gyüjtheti a’ sok tudományi anyagot német gyüjtemények számára; lehetségessé tették, miszerint most minden universitáson, csaknem minden német fővárosban találkoznak állat-, fűvész-, ásványtani ’s geognosticai gyüjtemények, természettani könyvtárak, physicai és chemiai laboratoriumok, clinicai és boncztani intézetek ’stb. Huszonkét német egyetem, tehát német szorgalom huszonkét műhelye! egyik gazdagabb a’ másiknál, a’ természettudományok képviselőiben; számtalan tudós társaság, roppant irodalom ’s ennek legalább felét tevő terjedelmes journalistica tartja fen a’ haza minden részében a’ soha sem nyugvó tudományi mozgást. Mind ez azonban egy közös ugyan, de terjedt és széllyelszakadt hazának különféle részeiben fekszik és történik, az erő nagyon megosztott; nincs Páris, nincs London (’s ez megint sok okból szerencse), melly a’ szétszórtat maga körébe hozná, összegyüjtené, összepontosítaná; itt annyi a’ középpont, mennyi a’ kisebb tartomány. Illy külső viszonyok mellett, mellyekhez még az is járul, hogy 20 566év előtt a’ közlekedés még nem volt olly könnyű, mint mai napon; el kell egyszersmind azt is ismerni, hogy két-három évtized előtt még a’ régi kizáró aristocraticus rendszer hatalmasan uralkodott német acedemiákban, a’ critica egész a’ kiállhatatlanságig volt csípős és kiméletlen, a’ közös hon tudósai elenségesek, pártosak, féltékenyek, magokat még a’ néptől is, mellyben már most élénkebb lett a’ természettudományokhozi vonzalom, bizonyos magicai és láthatlan körvonal által elzárók. Mind ezeknél fogva, tehát természetes és valóban áldott volt egy nagy férfinak azon gondolata, miszerint a’ természettudományokat, mellyek napról napra nagyobb befolyást nyernek a’ köztársas életre, ’s Némethonban olly szép sikerrel, olly közös részvéttel ápoltatnak, még azon bilincstől is megszabadítsa, mellybe a’ hon politicai elrendezése és eldarabolása, közlekedés hiánya ’s az iskolai szellem által verettek. Tehát személyes ismerkedések, és mi ezekkel összefügg: enyhébb critica, könnyebb értekezési, társalgási mód ’stb., valamint a’ szűnidőkben hasznos és czélszerű utazás, – ez volt Okennek, egyedül ez, teljességgel nem más czélja, midőn 1821 évben, minden német természetvizsgálót felszólitott, egy nagy, lipcsébeni összejövetelre. ’S ámbár még azon évben (lásd: Isis 8-ik füzet 1821) más czélok és feladatok neveztettek is, mellyek a’ gyülekezetekhez tartoznának, u. m. a’ physicai tudományok Encyclopaediájának kiadása, ’s természeti ritkaságok eladásának ’s kicserélésének szolgáló intézet; – ámbár idő folytában az eredeti eszme évről évre zavartabb lön, a’ sok részvevő saját egyediségéhez képest, más- és máskép fogván fel a’ gyülés rendeltetését: Oken mint teremtője mindazáltal változhatlanul tartotta szembe kitűzött czélját, ’s még Berlinben 1828 évben, hol e’ gyülés Humboldt ’s Lichtenstein elnöksége alatt ama’ nagyszerű alakját nyerte, ’s 450 részvevőből állott, kerekdeden oda nyilatkozott: hogy a’ közönség maga-magának tulajdonithatja, ha felette nagy várakozásokat ápolt e’ gyülések tudománybeli eredményei felől, melly gyülések koránsem „vándorló academia,” ’s mellyeknek főczélja mindig csak az marad, hogy személyes ismerkedésekre nyujtsanak alkalmat, – sőt hogy az egész nem egyéb mint szünidői utazás. Jól tudta a’ jeles férfi, hogy illy gyülekezet hatása korlátolt, hogy a’ tudomány örvényébe nem ereszkedik, ki néhány napra egy idegen városba jő, itt régibb baráti viszonyokat megujitó, ott ujakat kötő; itt egy dúsan megrakott asztalnál áldomásokat harsogó, ott egy hangversenyt megtapsoló ’stb. – ’S igy ha ama’ szűkebb körű ’s azért bizonyos irányban koránsem hatásnélküli czélját némileg el is érte a’ német természetvizsgálók gyülekezte: a’ tudomány ’s életrei közvetlen eredményeiről csakugyan igen keveset mondhatni. ’S váljék bár tagadhatlanul legnagyobb diszére is a’ német szorgalomnak azon sok uj találmány, észrevétel ’s igazság, melly anyagát képezte az eddigi tizennyolcz gyülésben előfordult számos értekezésnek: nem lehet mindazáltal tagadni, hogy annak legalább nagyobb része ezen gyülések nélkül is a’ tudományos közönség tudtára jött volna, ’s hogy talán alig van találmány, alig a’ tudomány csak egy másodrendű meggazdagitása is, melly egyenesen ezen gyülések szülöttjének neveztethetnék. –
Ezek után, kérdem már most, ok nélküli volt e azon első kivánságom, melly keblemet szorongatta, midőn első – ’s talán elhatárzó – gyülésünkbe léptem? ’s nem méltán aggódtam e azon eszme lehetséges elterjedésén, miszerint mi is Magyarhonban azon minta szerinti gyülekezeteket életbe léptetünk? Mert hazánkat Némethonnal összehasonlítgatván: hazánk egy universitását a’ 22 német egyetemmel; hazánknak a’ természettudományok képviselőiben szegénységét a’ német ebbeli gazdagsággal, hazánk városait a’ német irodalommal ’s annak criticájával, – ki lehetne ugyan olly vakbuzgó vagy merész, itt csak távolról is némi hasonlatosságot állitani akarni? kicsoda tehát, olly különböző állapotra hasonló javaslatot okszerűen építeni? haszinte megengednők is, és tisztán kimondanók, hogy egyesülésünk által mi sem akarunk most többet, vagy egyebet elérni, mint a’ németek, ’s hogy mind azon számtalan és sürgő kivánatosságot, mellyet tudományunk ’s ebbeli viszonyink ügyében mindnyájan érezünk, ’s mellynek csak közös erőink egyesitésével lehet megfelelni, majd későbben ’s más uton akarjuk figyelmünkre méltatni – nem hallgatván ama’ gúnyolóra, ki azt találná fülünkbe sugni: filius ante patrem, uraim. Vagy talán azon reménynyel kecsegtethetnők magunkat, hogy magyar éghajlat alatt illy irányú gyülések hatósbak mint a’ hidegebb német climában; hogy ha ott e’ vándorló gyűlésekben 20 év alatt, a’ tudomány ’s annak orvosi osztálya igen kevés, directe talán egy szerzeményt sem tett fő életkérdései- ’s érdekeiben, ’s azt alkotójok Oken kimondta czéljoknál fogva, tenni nem is szándékolta, hogy ez, mondom, majd nálunk máskép lesz? máskép mert tudományi földünk is talán olly buja, mint alföldünk termő rétege, mellybe – mint mondják – a’ gazda is néha csak kétszerest vet, ’s a’ legtisztább buzát aratja, földjének ős ereje inkább kedvezvén a’ nemesebb növénynek, ’s az alábbvalót elnyomván?
egészen mások, mint a’ németekéi, midőn vándorló évi gyüléseket határoztak; ’s igy tehát mi más czélhoz más utakat is választani vagyunk kénytelenek. De e’ szerint
2. Mellyik a’ mi czélunk? „Személyes ismeretség, ’s orvosi és természettani tapasztalatok ’s ismeretek közlése, ’s a’ hazában terjesztése, gyarapitása” – szól a’ felelet. És én erre előlegesen csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy ez utólsóban egy kissé nagy ugrást találok, hogy mielőtt valaminek terjesztéséről lehetne szó, annak megszerzéséről kell gondoskodni! Minket Magyarhonban a’ korszellem, melly másutt a’ természettudományok nagy eredményeit mindinkább a’ gyakorlati életbe léptetni rendeli, még nem szólít fel arra, hogy 22 universitásiukban régi idő óta összegyüjtött és némiképen iskolailag elzárt tudáskincseket iparkodjunk az egész hazába elterjeszteni ’s közbirtokává tenni; nálunk, igen csekély véleményem szerint, ellenkező a’ javaslat, t. i. az, hogy törekedjünk édes szép hazánkban elterjedt ’s elszórt kincseinket kikutatni, azután összepontosítni ’s összeszedni; a’ magányos, elfelejtett, elkülönzött helyzetben munkáló szellemi erőt összegyüjteni, a’ tespedőt fölserkenteni, amaz iskolákat ’s intézeteket képezni, mellyekben magyar férfiak tudományilag ’s pedig osztályilag is (Fachmänner, Fachstudien!) müvelhessék a’ természetvizsgálás parlagon fekvő mezőit. A’ személyes ismeretség pedig nálunk megint inkább a’ kimondott főczélokhoz nem tartozhatik. Oken tervében ez azért mondatott ki, mert ama’ szűnidői utazásnak, mellyre ő egyedül czélozott, csak ez lehetett biztos várható eredménye, melly által a’ helyesen számoló tudós méltányosb criticát az irodalomban ’s a’ számos német tudós közt barátságosb közlekedési ’s társalgási módot eszközleni remélett, minek eddig vastag, soha át nem lépett iskolapor ’s ama’ kizáró academiai szellem utjában állott. Ez azonban nem lehetvén a’ mi gyülésinknek feladata ’s egész reménye, a’ személyes ismeretség sem neveztethetik főczélunknak, melly amugy is, akár neveztetik akár nem, össze van kötve minden gyüléssel, mint conditio sine qua non, ’s nálunk egyébiránt is, még most inkább csak szíves viszonlátásra szorítkozván, nem olly jelentőségű a’ tudományra nézve, mint szívmelegitő, életédesítő.
De czélt mégis ki kell tűzni, ki kell mondani? bizonyosan és mulaszthatlanul, mert e’ nélkül az egész csupa buborék. Sőt hogy ha a’ németek is gyüléseiket mindjárt eleinte határozottabb czél alapjára állitották, vagy ha legalább Oken eszméje lassankint szem elől el nem vesztetvén, a’ hatáskör nem tágittaték vala: ugy most azoknak is nagyobb gyakorlati sikerét láthatnók. Nézzük p. o. az angolokat, kik szinte illyen gyüléseket hoztak életbe, csakhogy practicus tapintatuknál fogva, mellőzvén a’ távol fekvő eredmények után vágyódni, mellyek illy gyülésekben széles tudományi közlésektől várhatók, mindjárt közelebb simultak az élethez, ’s kit sem zárván ki egyesületökből, ki rerum gerendarum nervusával – pénzzel – hajlandó volt czéljaikat előmozdítani, nagy pénzöszveg birtokába jöttek, mellyet azután bizonyos, határozott és gyakorlati czélok elérésére forditottak. Igy 1834-ik évi gyülésökre már 3000 font sterling iratott alá, mellynek felét mathesisre és physicára szánták, 80 fontot chemiára, 400-at geologiára, 200-at az orvostudományra ’s physiologiára (jelesen a’ viszérrendszer és szivmozgások vizsgálására), ’s igy tovább mechanicára ’stb. Azután a’ kormányra is befolyást nyerni el nem mulasztván, oda hatottak, hová pénzerejök ’s hatalmuk nem hathatott volna; ’s igy számtalan tudományos vizsgálatok, mindig specialis feladat irányában rendeltettek, ’s ezekre tetemes pénzsummák ajánltattak a’ kormányál, csupán e’ társaság inditványainak következtében.
Tehát nálunk is czélt, bizonyos határozott, tisztán kimondott czélt és munkakört, és az istenért! csak ne nagyon szélest. Minél távolabb t. i., minél bajosabban elérhető valami jó, bizonyosan annál nagyobb a’ részvétlenség, a’ bizodalmatlanság, a vis inertiae, de egyszersmind zavar, vélemény- és fogalomkülönbség, ’s igy végre a’ vállalat bukásának veszedelme is. Csodálkozhatunk e p. o., hogy egy illy országos gyülekezetben, ha munkaköre nincs meghatározva, tagjainak egy része azt egyedül tudományos értekezések ’s közlések helyének akarja tartani, – más része ezeket inkább otthon olvasván, itt, mennyire lehetséges, inkább a’ nyomorult lábon álló hazai orvosi policzián rázni, ’s felsőbb helyeknél eszközlendő javitásához legalább adatokat szolgáltatni, – hogy más megint a’ csökkent orvosi méltóságot visszahelyezni, – más országos orvosi helyleirást, – más egy orvosi ’s természettani magyar folyóiratot alapítani, vagy a’ már létezőt szélesb alapra állitani, – más orvosi özvegyek ’s árvák ápolására szolgáló, – ez megint más orvosi intézeteket akar vitatásra, ’s a’ gyülekezet pártolásába ajánlani, – ez országos pharmacopoea, amaz egy orvosi taxa felől tanácskozni ’stb. ’stb. Uram isten! mennyi itt a’ nézet, mennyi a’ kivánság, ’s mégis mindegyike olly kiáltó szükségű, hogy leghidegebb vérű hazai orvost képes álmából felrázni, mindegyike inditványozójának meleg szivét ’s haladási akaratát tanusitó. De mindazáltal hogy felelni egyszerre ennyi feladásnak, főleg egy kezdő, ’s e’ felett még pénzetlen országos egyesület által; hogy egyesítni az egy évi gyülésben a’ sok eszmét, a’ különféle nézetet és igényt? Nem, ezt közülünk bizonyosan senki sem hiszi, senki, hogy állapotunk, hogy szükségeink ne legyenek
Itt tehát alig marad más fen, mint a’ sok jóból valamit ’s eleinte csak keveset kiválasztani, ’s azt azután minden töekvéseinknél kizárólag ’s állhatatosan szemben tartani. Igy p. o. most a’ helybeli fiókegyesületek jó organizátiója, és mihelyt ezek organizálva volnának, azon módok és utak vizsgálása vétethetnék czélba, mellyek által orvosi policziánk nyerhetne némi javitást. ’S éressék el ekkép csak egy-két feladat is, majd csinál az másoknak megint helyet, vagy már megerősödött gyökereiből majd kihajthatja jövendőben talán magánál is nagyobb növénynek uj csemetéjét. Emlékeztetek itt a’ gróf Széchenyi alkotta hazai lóversenyre, mellynek kis köréből, talán alkotója szándoka nélkül, ime kinőtt a’ magyar gazdasági-egyesület! Valljon ott volna e, a’ hol van, e’ két intézet mindegyike, ha a’ kezdet az utóbbinál történt vala?!
3. Ekkp választott ’s kitűzött czél elérésére azonban, mint mindenütt a’ világon, hol valamitől gyümölcsöt várunk, itt is már most munka kell, – állhatatos, ’s minthogy a’ czélba vett feladás egyes erőt halad, szövetkezett erővel szünet nélkül végzendő munka. Ez pedig, csekély nézetünk szerint, vándorló ’s egy évben egyszer tartandó gyülésektől soha kellő arányban nem várható. Azért – megengedvén, hogy a’ hazai orvosoknak minden évbeni egyszerű összejövetele szinte nem marad egészen minden haszon nélkül – én csak olly országos orvosi és természettani egyesületbe helyeztetném reményemet, melly existentiáját minden megyében előbb létesitendő fiókegyesületekre épitené, azaz, egy levén ezekkel, magát csak ezek közös gyúpontjának tekintené. A’ közös szétszórt erő igy egyesítve, több kisebb műhelyekbe pontosíttatnék össze, mikbe minden munkás könnyebben érne, mikben gyakrabban, szabadabban, szorgalmasban dolgozhatnék. E’ műhelyek, mint ama’ közös testnek egyenlő tagai, egy szellemben iparkodnának a’ közakarattal kitűzött munkairánynál fogva a’ kivánt czél felé, ’s folytonos munkával egész éven át, kisebb meghittebb körben érlelnék ’s egyesitenék az eszméket, a’ dolgozatokat ama’ nagy, igy már előkészitett, ’s csak eredményekkel foglalatoskodó országos gyülésbe. Igy bizton lehetne várni, hogy a’ czélba vett feladások, a’ felállitott kérdések, nem maradnának örökké csak feladások és kérdések; mert 52 munkás egyesület vetélkednék a’ nagy gyülésre egész évi szorgalmának gyümölcsét beküldeni. – Nem szorosabb volna e igy a’ frigy, melly egész hazánk orvosait ’s természetvizsgálóit, ’s pedig még a’ tehetetlenebb- ’s elfoglaltabbakat is, kik a’ messze tőlök tartandó évi gyülésnél nem képesek megjelenni, kötné össze nem csak egymással, de a’ nagygyüléssel is? nem lenne e általánosb igy közmunkára az inger? nem sokszorozott a’ szellemi erő, vagy talán a’ pénzbeli is, ha ennek összegyüjtése idővel szükségesnek találtatnék?
De elég illy intézkedés számos és nagy hasznairól, azokat mind előhozni, nem itt a’ hely, ’s csak az látszik még emlitésre igen méltónak, hogy az e’ tervnek alapul szolgáló eszme, t. i. ama’ helybeli orvosi egyesületek, nálunk is már nem csak jámbor kivánság, hanem élénk szükségérzés, melly magát már akkor is világosan mutatta, midőn 1839-ik évi Orvosi tárunkban illy megyei egyesületeket ajánló felszólitás olly igen örvendeztető pártolásra talált; miből bátran következtethetni, hogy azok általános létesitése nagy akadályokkal nem küzdene, ha egész országból összesereglett orvosi collegium által határoztatnék, – eltávoztatván igy sok balitélet, melly eddig sokakat a’ kezdettől visszatartóztata, ’s melly néhol egyedül illy tudományos szövetkezés és szabad tudományunk adta törvényes állásunk fonák felfogásában alapult.
Ennyit további eszme ’s javaslat ébresztéseül, mellynek azon üdvös hatása lehetne, hogy septemberi gyülésünkben módosithatnók, javithatnók, kiegészithetnők első gyülésünkben még tökéletesen tisztába nem hozott tervünket, melly terv ugysem lehetett a’ három napig, ’s pedig minden előkészület nélkül tartott nagy közönséges gyülés által megoldható feladás, ’s melly véleményünk szerint vagy kisebb körű, a’ nagy gyülésben kinevezett választmány tanácskozása, vagy sokoldalu irott értekezés mezejére tartozik, hol az ideák szabad kifejtésének sem a’ szűk idő, sem annyi akadály és sokféle tekintet utjában nem áll.
’S igy értessenek bár félre, vagy czáfoltassanak meg egészen itt csak alapvonásokban adhatott e’ jó szándéku gondolatim, ha azok csak más javaslatokat is ébresztenek ’s hoznak nyilvánosságra, csak más, én nálam mélyebb belátásu férfiakat birnak hasonló szabad nyilatkozásokra: ugy egyedüli czélukat elérték tökéletesen e’ különben igénytelen sorok.
**ch**
