Sáros.
Sáros.
Sáros megyei gyülés vége. 1) Pest megye azon megkereső levele, miszerint az utilevelek, minthogy magyar utasaink latin utilevéllel nem boldogulhatnak, eredetileg magyarul, másolatban pedig azon nemzet nyelvén, mellyhez utazni szándékoznak, adassanak ki, – ámbár itt nálunk a’ latin nyelv több egyes hiv pártolókra talál, kik rég érdemlett nyugalomra bocsátásából alkotmányos állásunknak bukást jósolnak: mindazáltal Pest megye levelének értelme elfogadtatván, határozattá emeltetett. – 2) Pozsony megyének a’ nagyszombati vaspálya pártolására felszólitó levele a’ járásbeli szolgabirákhoz utasittatott, kik legközelebbi gyülésre a’ sikerről tudósitásaikat okvetlenül beadni kötelesek*. – 3) Nógrád levele, mellyben a’ nm. m. kir. h. tanácsnak azon rendelete ellen, miszerint r. catholicus ifjaknak a’ protestans iskolába járást tilalmazza, országgyülésre fölterjesztendő sérelmét pártoltatni kéri, – az utasitást készitő választmányhoz utasittatott. – 4) Szepes megye levelére, mellyben Szeben városa által sófuvarosain történt vámzsarolásról panaszkodik, megiratni rendeltetett, hogy a’ vámkihágások iránt szoros rendszabályok tétettek. – Ez alkalommal inditvány tétetett, hogy a’ városokkal kötött utkavicsolási szerződések, mivel adózó népünket felette terhelik, megszüntessenek. Ennek felvilágositására némileg a’ multakra kell visszatérnem. – Mint hazánk csaknem minden kir. városának, ugy Eperjesnek is, olly utai valának, hogy ha alva ért reá az utas, bizonyosan fölébredt, ’s a’ vidék megtekintése 641nélkül is megtudta, hogy Eperjes határán döczög kocsija. A’ város a’ megye által fiscalis actio terhe alatt intetett még a’ mult őszön utainak jobb karba hozatalára; mert mind a’ mellett is, hogy csaknem járhatatlan vala (kivált a’ mult őszön ’s az idei tavaszon): mégis az illetőktől szorgalmasan beszedetett a’ vám. – Ha nem csal emlékezetem, még az őszi közgyülésből egy választmány küldetett ki a’ város kérésére, hogy adózóink részére, a’ városok utainak kikavicsolására hasznos alkukötést tegyen. Az alkukötések mind a’ 3 kir. várossal (u. m. Eperjes, Szeben, Bártfa) hat évre elkészültek, mellyek szerint megyénk, közmunkákra használható adózóival a’ városok utait részint ujra kirakatni ’s megkavicsoltatni, részint csak kavicsolás által jó karban tartani köteles. – Ostromoltattak ezen szerződések már a’ mult közgyülésen is, még pedig élénken; de a’ többség rányomá a’ helybehagyás bélyegét. – Azonban most az utkészités alkalmával fejlett ki jobban káros voltuk, mert mindazon szolgabirák, kiknek kötelességül tétetett ezen utak készitése, nyiltan megvallák, hogy ez adózóinkra igen nagy teher, kivált azon csekély díjhoz képest, melly érte fizettetik, t. i. a’ legmagasabb díj egy öl hosszaságu utvonal két rendbeli kikavicsolásaért 8 pengő kr; pedig utaink rendesen 6 öl szélességüek; de van vonal, hol egy öl hosszaság díja csak 3 kr v. p. – Ezek azon szerződések, mellyek megszüntetését sürgeté egyik oldal, de most is siker nélkül; fogadák azonban, hogy mint egykor Cato a’ római tanácsban „Carthaginem delendam esse censeo” minden közgyülésen sürgetendik ezen szerződés felbontását, mig végre sikerül, habár a’ nemesi pénztárból kellene is a’ városoknak érettök kárpótlást rendelni. – 5) Ezek után Eperjes városának vámkörüli kihágásái kerültek szőnyegre. Évek és évek óta számos vámzsarolási panaszok adatván fel a’ megyének, és a’ megye czélszerűen ’s egyszersmind gyökeresen akarván segitni a’ dolgon, választmányt rendelt ki, melly a’ vámbért a’ piaczi helypénzzel együtt kidolgozva terjeszsze a’ megye elébe, a’ mi meg is történt; – a’ választmányi munka pontonkint megrostáltatva elfogadtatott, és a’ nm. h.tanács által is egészen jóváhagyatott. Az e’ szerint elkészült vám- és helypénz jegyzéke több példányokban magyar és tót nyelven – hogy a’ falusi adózók is megtudhassák, mitől mennyit kelljen fizetniök – kinyomatva, a’ kir. városoknak szoros megtartás, a’ falusiaknak pedig tudomás végett, legközelebbi gyülésünkön kiosztatni rendeltetett. Ezen vámszabály életbehozataláról szó keletkezvén, Pulszky Ferencz táblabiró magára vállalta, hogyha segitség adatik melléje, ő heti vásár alkalmával a’ vámházhoz kimegy, ’s értésére adandja adófizetőinknek e’ megyei határozatot: az érdemes táblabiró meg is tette ezt, kiment a’ felső vámházhoz, valamint Gillányi László tb. ur az alsó vámházhoz. De kivánt sikert mégsem érheténk; mert a’ vám bérlője ellene szegült, melly ellenszegülést a’ város is, megyénkhez beadott nyilatkozatában magáévá tette, azon módositással, hogy a’ vám szabott árát elfogadja ugyan, de mellette kövezeti vámot szed és szedet. – A’ helypénz meszabása sem tartatik meg; mert a’ bejövő szegény asszonyok minden pár csirkétől 1 krt, minden kis libától 1 krt, minden, bár háton hozott juhbőrtől 1 krt, egy hordó gyümölcstől 25 vagy 28 krt, a’ gyümölcs mennyisége szerint, kénytelenittetnek a’ városnak fizetni; szóval: a’ megye által kimondott ’s a’ nm. h.tanács által jóváhagyott elvvel merőben ellenkezőleg, nem a’ helytől, mellyet az árus elfoglal, – hanem a’ behozott árúk mennyiségétől zsaroltatik ki a’ szegény árusoktól a’ díjfizetés. – Ezen visszaélések a’ kiküldött táblabirák hivatalos jelentéséből minden kétségen kivül levén, a’ kihágók ellen, minden egyes esetért külön, annyiszor a’ mennyiszer, törvényeink rendelete szerint az adófizetőkért a’ pártfogó tiszti ügyvéd felperessége alatt azonnal megindítandó hatalmaskodási pör rendeltetett. – Jövendőre pedig mind a’ 3 kir. városban két-két táblabiró neveztetett ki, kiknek adófizetőink a’ történendő zsarolásokat rögtön bejelenthessék, miről a’ kiküldött tbirák a’ tiszti főügyvédet a’ kereset meginditása végett azonnal értesíteni köteleztetnek; ezen végzés a’ járásokban nyomban közhirré tétetni rendeltetett. E’ gyülésre 24 zsarolás jelentetett be. – Ugy hallottam, hogy Eperjes városa tanácsa tiszti kereset alá vette vámbérlőjét a’ történt kihágásokért. – 6) Az első napon félbeszakasztott adórendszeresitésrőli munkálatban nevezetes vala még többek közt a’ lehető visszaélések meggátlására az udvartelki zsellérek és szolgák közti egyenvonalok felállitása*. Ez iránt a’ választmányi javaslat ez volt: „Egyedül csak azok, kik egész éven át bizonyos, előre meghatározott bérért, mindig az uraságnak és senki másnak nem dolgozván, élelmöket uraiktól kapják, mint valóságos gazdasági szolgák, szegődötteknek (conventionati) tekintetvén, legyenek mentek az adó alól.” Élénk vita után, Zsigmond IV: 3. szavait véve sinórmértékül, a’ választmányi javaslat megállapittatott. Emlitést érdemel még a’ nemesi fekvő javakat bérlő zsidók megadóztatása. Ezen megyében a’ zsidók mindeddig nem a’ dicalis összeirás szerint adóztak, külön kiki magáért, hanem az egész zsidó közönség fizetett egy bizonyos summát, a’ nélkül, hogy az adó tárgyai megneveztettek volna. Erre nézve a’ választmány igy vélekedett: „A’ zsidók és más adózók közti különbség megszüntetése végett, az izraeliták szintugy mint más adózók, rendesen dicalis összeirásba jövén, személyök és saját vagyonaiktól, habár marháik a’ bérlett nemesi javakon tartatnának is, minden különbség nélkül, már csak azon oknál fogva is, hogy azon szegények, kik hátukon hordják minden vagyonaikat, ezektől külön adóznak, adóznak a’ kisebb korcsmák bérlői marháiktól, adóznak a’ mesteremberek mesterségüktől, ’s ha a’ pénzesebb bérlők csak személyeiktől adóznának, mint a’ legszegényebb, az osztó igazsággal meg nem egyeznék, – egyenesen a’ megyei pénztárba a’ többi adózókkal együtt fizessék adójokat.” – Erős tusa után szavazattal vivatott ki a’ választmányi munkálat elfogadása. – 7) A’ mezei rendőrség teljes életbeléptethetése tekintetéből szolgabiráink szaporithatása végett tett második folyamodásra csakugyan a’ 6 járásban 6 szolgabiró választhatása megadatott. – Esküttekről az intézvényben szó nincs; ezek – mint a’ szolgabirói hivatal kiegészitésére mulhatlanul szükségesek – iránt, több megyénk ujabb, megadatásukat sürgető felirást határoztak. – Megyénk ezt nem teszi; mivel számos ifjuságunk nagy része örömmel kivánván megyei szolgálatban magának érdemeket szerezni, teljesen meg van győződve, hogy a’ tiszteletbeli esküttek be fogják adózó népünk terheltetése nélkül is azon hiányt pontosan tölteni. – 8) Egy nyilvános örökösödési ügyben az elmarasztott fél nem levén megelégedve a’ hozott itélettel, megsemmisitéseért a’ cancelláriához folyamodott. – Minden adatok fölkérettek, mellyek a’ mult közgyülésből óvás mellett terjesztettek föl; – most az adatok melletti leirat ezen szavaival: „pro statu notitiae sumpta haberi”, minden legkisebb beléavatkozás nélkül visszaküldettek. – ’S mi örvendettünk a’ törvényszerű lépésnek. – 9) Előfordult még egy kegy. intézvénye a’ nm. h.tanácsnak, melly az ágostai vallástételt követők gömöri esperessége lelkészeinek az iránti folyamodását, hogy hallgatóik által a’ mostani meghivólevelekben v. czédulában igért fizetésök ez után ezüst pénzben fizettessék, a’ mennyiben valaha ezüst pénzben fizették volna, ’s ha hallgatóik megadni vonakodnának, tétetnék a’ megyének kötelességévé behajtását eszközölni, – méltányosnak találván: ezen, hallgatóik tudta nélkül fölemelt fizetés behajtását a’ megyének meghagyja. – Az ágostai vallástételt követő egyedek – mivel, a) a’ protestans lelkészek fizetése alkukötésen alapszik, meghivásukkor előadatik leendő fizetésök mennyisége és minősége, teljes szabadságukban állván el- vagy nem fogadni, ’s ha elfogadják, nincs joguk azt hallgatóik tudta ’s megegyezése nélkül illy úton nevelni; – b) mivel magánosak erszényeiről igy rendelkezni a’ hatóságok hatalomkörén tul van, és c) mivel nem is e’ megyebeli lelkészek által tétetett a’ folyamodás, – a’ végrehajtást ellenzették; a’ többség azonban az eperjesi egyházividék főigazgatójával közöltetni kivánta; ’s igy oda utasittatott, irántai nyilatkozása beváratván.
Épen most veszszük Péchy Ferdinánd urnak ugyane’ gyülésrőli becses közlését, melly e’ tárgyra nézve a’ fentebbi jelentéstől kissé eltérve, igy szól: „Pozsony megyének a’ n.szombati vaspálya iránt tett felszólitása nem csekély vitára nyujtott alkalmat; a’ RR. egyik része hazafiui érzelmektől vezéreltetve, e’ dús eredmények csiráját rejtő első vállalat elősegitésére segédkezöket nyujtani ohajtván, néhány részvénynek nemesi pénztárból megvételét inditványozák; történt azonban, hogy főügyvédünk, a’ szegényebb nemesség jogait fentartandó, ezen már többséget nyerni kezdett inditványnak ünnepélyesen ellenmondott!! Eszünkbe jutott a’ „stat dubius“ ’s a’ többi. Voltak ugyan idők, mellyekben illy ellenmondásnak helye és szüksége lett volna, u. m. a’ közlakomáknál (mellyekben a’ szegényebb nemes részt nem vett), a’ megyeház szobáinak kifestésénél (mellyekben a’ sárosi bocskoros nem gyönyörködik), ’stb. Vagy tán akkor is helye volt volna, bár nem a’ nemesség, hanem az adófizető nép nevében illy ellenmondásnak, midőn a’ várossal szerződés köttetett, mellynek erejénél fogva a’ megyei adózók a’ városi utak kikavicsolására megyeileg köteleztetnek? Akkor nem hallottunk ellenmondásról, most az ellenmondás következésében a’ pozsonyi felszólitás megbukott, és ad graecas calendas utasittatott.
Péchy Ferdinánd.
A’ küldöttségi véleményt mai számunk Értekezőjében egészen közöljük.
Szerk.
