Közép-Szolnok.
Közép-Szolnok.
Közép-Szolnokból. Zilah, sept. 15. Folyó hó 13-kára közgyülésre voltak egybehiva e’ megye rendei; ’s ugy látszik, beteljesült a’ közgyülés elleneinek jóslata, kik azt hivék, hogy a’ gyakori közgyülések unalmat és csömört fognak nálunk okozni; mert Közép-Szolnokhoz képest csekély számmal voltak a’ rendek; azonban az értelmes osztályból kevés hiányzott. A’ gyülés igen csendesen folyt, ’s tárgyai ezek valának: 1. Felolvastatott a’ kir. főkormánynak azon leirata, mellyben a’ juniusi tisztujitást visszaveti ezen okokból: a) az alispáni hivatalokra, a’ törvényes szokás ellenére, nem mindenik vallásból hármat, hanem vallástekintet nélkül csak hármat küldöttek fel a’ rendek kir. kegy. megerősités alá; b) a’ pénztárnoki és jegyzői hivatalokat, a’ törvényes szokás ellenére, nem is terjesztettek kir. kinevezés alá; c) a’ választáskor a’ szózatoló csak egy kijelöltre adott szózatot, nem pedig minden vallásból egyre d) az 1837-ki országgyülés megállapodása, mellyre a’ rendek hivatkoznak, csak akkor lesz törvény, ha a’ felség is megerősíti. Ezért a’ beiktatott tiszteket is csak annyiban hagyja meg, a’ mennyiben ezeket a’ főispán a’ beiktatás előtt helyettesítette volt. A’ rendek közül egy tag kimondván, hogy tiszteiket magok választotta tiszteknek tekintik 3 évig, ezt a’ rendek közakarattal elfogadták, ’s felirást tenni szükségtelennek vélték, hanem a’ jegyzőkönyvben* ragaszkodtak ujból az 1837-ki országgyülés elveihez, mellyeknek nem szükség megerősittetniök, midőn nem uj törvény javaslatok, hanem a’ meglevő törvények sérelmének felpanaszlása; ’s az illy törvény, mihelyt az ország hozzá ragaszkodik, mindjárt él. A’ vallás tekintetbevételét pedig eddigi gyakorlatukkal és a’ törvényekkel ellenkezőnek nyilvánitották. – 2. A’ kir. főkormány az olly nemesi bizonyitványokat, mellyekben a’ közgyülés tagjai az elköltözött nemesszemélyt nem ismerték, hanem maradékai esketéssel kötötték magokat egybe az e’ megyében maradt rokonaikkal, visszavetette; de a’ rendek, minthogy ez uj időszakot képezne, előbbi nézeteik mellett maradtak. – 3. A’ juniusi gyüléskor a’ rendek a’ Zilahon szállásoló lovaskatonaságnak november elsőjeig élést határoztak; de fölirtak, hogy mivel szénájok és őszi gabonájok nem fog az idén teremni, méltóztassék a’ kir. főkormány e’ katonaságot más helyre áttétetni. Most válaszul azt nyerék, hogy mivel Erdélynek más megyéiben is épen olly szűk a’ széna- és gabonatermés, a’ főkormány a’ megyén nem segithet. Erre a’ rendek szóba hozák, miszerint az Érmelléken annyi sem termett, mennyit vetettek, némelly faluban nem is kaszáltak, ’s magok a’ birtokosok is vesztegetik, sőt elajándékozzák marháikat ’s a’ makk hija miatt sertéseiket; Tövisháton pedig az őszi vetés legfelebb egy, a’ tavaszi vetés két magot adott, ’s 10 helyett termett 2 szekér szénájok; és ha megnyuzza is a’ szolgabiró az adózó népet, nem fogja fölvehetni a’ rovatalt; felolvastaték továbbá két alszolgabirónak irásbeli, a’ tisztséghez régebben tett jelentése, miszerint némelly helységekből 5–10 calád elköltözött az éhség elől, ’s miszerint némelly helységekben kaszálás sem történvén, ők még a’ juniusi rovatalt sem képesek fölszedni, hasonlag nyilatkoztak a’ többi fő- és alszolgabirák is; fölemlitteték végre, mikint ezen év soványabb termésű még az 1817-ki éhséget okozta 1816-iknál is, midőn gyümölcs, széna és kerti vetemény bőven volt, de mos az sincs, és a’ szépen mutatkozó bortermést is a’ most kezdődött esőzés elrothasztja: mind ezeknek következtében fölirtak a’ n.méltóságu főkormányszékhez, hogy ő flgét méltóztassék rábirni egyfelől a’ katonaságnak készpénzeni tartására, mert a’ köznépnek nincs miből felhajtania az élést; másfelől az adózó népnek saját kincstárábóli fölsegitésére az 1817-iki példa szerint, ’s több elést ki nem róni, ’s ezen feliratukat gyorspostán küldeni határozták. – Szóba hozá Pelei Lajos főszolgabiró az egyházi és jobbágytelkes nemeseknek azon sérelmét is, hogy nemesi fölkeléskor katonáskodni, most pedig a’ katonákat majorságföldeik után is élelmezni tartoznak, ’s e’ sérelem orvoslását inditványozá. Ez inditvány a’ hátulsó tömegben, mellyet közelebbről érdekelt, éles pártolásra talált; de azon okból, mivel ez a’ köznépet a’ legnagyobb inség idején terhelné meg, elmellőztetett, annyival inkább, mivel különben sem levén miből, uj rovatalt nem is enged a’ közgyülés. Érdekes volt ez alkalommal hallani, mikint némellyeknek azon inditványa, hogy a’ tehetősbeknek is kellene a’ terhekben osztozni, önző vagy gőgös ellenzésre nem talált; de mint törvényellenes, országgyülés dolgának nézetett. Szóba hozta egy pár tag azt is, hogy a’ juniusi rovatal hátralevő részét a’ nemességnek kellene beadni; de ezt elmellőzék. – 4. Ezen tárgynál szóba hozaték a’ pálinkafőzésnek vagy szeszgyártásnak gabona szűke miatti betiltása; több szeszgyárbirtokosok nemeskeblűleg nyilatkoztak a’ betiltás mellett; két ok állott főleg egymás ellenében: „Ha betiltják a’ szeszgyártást – mondá az egyik fél – nem fog nyerészkedők által a’ gabona felvásároltatni, ’s olcsóbb lesz;” a’ másik fél: ha betiltják, széna és makk hija miatt, szemes gabonát fognak háziállataiknak adni a’ gazdák, ’s még több gabona fog elfogyni; de főkép csak az jő ki ezen tilalomból, hogy ha az egész országban be nem tiltják, a’ szomszéd megyékbeni szeszgyártó zsidók e’ megyében olcsóbban fogják kapni a’ gabonát. Ezért a’ szeszgyártást mindenkinek lelkismeretére bizták. – 5. Felolvastatott a’ kir. főkormánytanácsnak 3 leirata, mellyek közül mindenikben, külön esetekre vonatkozólag, parancsolja a’ tisztségnek, hogy 3 volt r. cath. személyeket, kik a’ hathéti tanitás kitürése nélkül vétettek át a’ ref. vallásra, azon tanitás kiállására kényszerítse; ’s a’ megye 1832 és idei februariusi e’ részbeli határozatának, hogy az illy rendeletek terjesztessenek föl közgyülésre, érvényességét annyival inkább tagadja, mivel a’ megyének a’ hatheti tanitást eltörlő határozata a’ flgnek 1833beli k. leiratával ellenkezik. A’ rendek a’ tisztségnek az illy kényszergetést ujabban is megtiltották, a’ főkormánytanácsnak pedig tisztelettel felirtak, hogy a’ rendeknek a’ hathéti tanitást eltörlő határozata igen megegyezik az 1837-ki országgyülésre jött azon királyi leirattal, melly az 1811-iki országgyülésnek a’ hathéti tanitás kölcsönösségérőli törvényjavaslatát, „mint a’ lelkismeret szabadságával ’s a’ bevett vallások egyenlőségével ellenkezőt” olly meghagyással küldi vissza, hogy helyébe mást, „a’ lelkismeret szabadságával ’s az alaptörvényekkel egyezőbbet” javasoljanak; ’s nem ellenkezik a’ vallást szabadon változtatni engedő approbatai törvénynyel, mellyhez az 1837/8-ki országos rendek is szilárdul ragaszkodtak. (Vége köv.)
Az erdélyi közgyülések jegyzőkönyvei felküldetnek a’ guberniumhoz és udv. cancellariához.
Sz. Gy.
Szabó György.
