Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Olvastunk egy hirdetést, melly szerint Pesten az itteni két szinházi hangászkar tagjai uj hangászegyesületet szándékoznak alakítani, mellynek feladása: minden évben „concerts spirituels” nevezet alatt négy nagyszerű hangversenynyel a’ közönség előtt föllépni. Ámbár megy vagyunk győződve, hogy az illyes, bizonyos czél és terv nélkül, csupán mások bosszantására improvisált társaságocskák magokban ismét összeomlani szoktak, ’s e’ szerint az itteni dicséretesen működő ’s országszerte tisztelt férfiak vezérlete alatt álló hangászegyesületnek legkevesbbé sem fognak ártani, mit, bár a’ becsületes ’s mások kisebbítésével vagy kárositásával nem járó concurrentiának hő barátai vagyunk, már csak azért is igen sajnálnánk, mivel olly országban mint a’ miénk, hol a’ müvészet csak fejlődésben van, az erőknek illy nyilvános meghasonlása minden nevezetesb, nagyszerűbb kifejlést megakadályoz: mégis a’ dolgot, mint bélyegző jelét az itteni müvészi confraternitas szellemének, studio nem akarjuk olly csekélynek tartani, mint valóságosan az, ’s néhány észrevételt mellőzni, melly e’ szellem tisztaságát kitüntesse. A’ hirdetésben ollyasmi uj igértetik, mit már mint nem ujat, régen birunk. A’ két testvérvárosi hangászegyesület régóta főczélul tűzte ki magának a’ legjelesb hangkölteményeket ’s a’ hangmüvészet nagyszerű emlékeit hazaföldünkön honosítani; ’s habár fiatal, de sokat igérő talentumok buzditásaul némelly műtanitványát néha e’ vagy ama’ hangversenyben föl is lépteté: mégis főfigyelme és főtörekvése oda irányozvák, hogy az avatatlan ugy mint a’ műavatott a’ nagy mesterek halhatatlan szerzeményeit édelhessék, ’s azokon épülhessenek. Ezt előbocsátva, lehetetlen kissé nem csudálkozni, midőn a’ többször említett jelentésben mintegy kimondva látjuk, hogy a’ muzsikai megváltás forrón ohajtott idejét csak ezen uj egyesülettől lehet reméleni. És még egyszer csudálkozunk, midőn ezen megváltás körül ollyan emberek napszámoskodnak, kik eddig többnyire a’ hangászegyesület kegyéből élősködtek, ’s kiknek ’s gyermekeiknek jövendőjét ugyanazon egyesület ujonnan felállitott ’s legfelsőbb helyen jóváhagyott nyugpénzintézete által szándékozik biztosítani! Olly egyesület ellen törekednek, melly, bármilly csekély volt is pénzbeli tehetsége, énekiskolát alapított, mellyben szegény hangászok gyermekei ingyeni oktatásban részesülnek, ’s melly csak most, legujabb időkben, az olly köztetszéssel fogadott ’s közmegelégedésre méltatott három dalmű: „Norma, Bájital és Alvajáró” előadásával bebizonyitá – ’s ebben bátran hivatkozhatik a’ közvéleményre – hogy erőit és tehetségeit sikeresen használta legyen. Valóban kár, ’s mi, részünkről legalább, ép’ olly nevetséges mint sikeretlen próbának tartjuk, elzárni, elszigetelni akarni magát olly egyesülettől, melly kicsinytől, nagytól olly kitünőleg pártoltatik, ’s magát ezen pártoltatásra eddig érdemetlenné nem tevé. Nem kellene elzárni magát azon idegeneknek, kik uj hazát keresve, ide tévedtek, ’s az egyesülettől nyilt és barátságos karokkal fogadtattak. Ez nem teszi, meghálálni a’ magyar szivességet; mihez nekünk ugyan tapasztalásból már szokni kellett volna: de miben mi örökké tanulók fogunk maradni. A’ müvészet minden esetre csak nyer, ha az erőket mindinkább központosítani iparkodunk, ’s nem engedünk boszús felingereltségnek helyet ott, hol valamelly hasznos czél kivitelére együtt szükség munkálkodni. – Ma szombaton Perlasca Domokos a’ már említett czélra hangversenyt adand. – Mult szerdán estve, mintegy hetedfél órakor, hirtelen támadt iszonyú szélvész, minőre hosszú évek óta környékünkben alig emlékezni, sok és igen tetemes kárt okozott fővárosinkban. A’ városi redutépület rézkapuját tetemesen megrongálá, és ereszcsatornáit a’ háztetőről le az udvar közepére ’s a’ dunaelőtti térre hordá, több cserépzsindelyes és egyéb házak födeleit, mellyek leginkább kitétetvék dühének, nagyobb részint lebontá; többek között a’ pesti hidfőnél levő csinos vámházak egyikének egészen lapos rézfödelét felhajtotta, ’s a’ szó teljes értelmében kifordította, a’ dunán levő malmokat elragadá, fákat kisodrott ’stb. A’ legérezhetőbb, noha nem legtetemesb kárt azonban hajóhidunkon okozta, mellyet három helyen elszakasztott, ’s állásából annyira kiforgatott, hogy a’ közlekedésnek tegnapelőtt egész nap csolnakokon kellett történnie, mi elég alkalmatlansággal ’s – mit illy hirtelen támadt baleseteknél elkerülni nehéznek tartatik – lassusággal volt összekötve. Mi azt tartjuk, ’s tán mindenki – a’ hidbérlőt kivéve – velünk egyet fog érteni, hogy az illyes előre nem látott ugyan, de megtörténhető balesetekre nézve eleve elkészülve, ’s igy, ha valamelly szerencsétlenség történik, tüstint jelen kellene lenni. Azonban itt mi történt? a’ hídat – bár tetemesen meg volt rongálva – elegendő erővel és buzgósággal, millyent egy elébbeni bérlő kifejteni tuda, pár óra mulva, ’s ha sokat mondunk, félnap alatt meg lehetett volna csinálni; – de „csak ne hamarkodjunk” mond egy régi magyar közmondás; és nem is hamarkodtunk ám; mert egy éjszaka, egy egész nap és ismét egy éjszaka almult, mig a’ hidon átmehettünk.
