Szepes.
Szepes.
Szepesből. Béla, oct. 1. Sept. 28-kán alispáni elnöklet alatt nyitott közgyülésünk egyike volt a’ gyérebb közönségüeknek, némelly tanácskozási tárgyaira nézve azonban annál érdekesebb. E’ gyülés leginkább a’ katonaság elhelyezése ’s élelmezése végett tüzeték ki, ’s habár Szepes soha sem termeszt annyit, mennyit fogyaszt, a’ Vallmoden vasas ezred berendelt 3/4 százada elfogadására rendelkezést tett. E’ gyülésen a’ húsár alább szállittatott, ’s hogy jövendőre nézve az árszabás a’ természeti árt – mellynek eltalálása a’ nemzeti gazdálkodás nem könnyű rejtélye – megközelithesse, javaslatadás végett választmány neveztetett. A’ hiánynak megismerése a’ tévesnek első stádiuma; a’ kór okai azonban itt mélyebben fészkelnek, mintsem hogy orvoslása mindjárt sikerülhetne; de elég az elismerés, hogy a’ limitatio körül csak tapogatózunk. A’ törvényhozásnak sem lehetett czélja, hogy annyi nemzedék az árszabással vesződjék. Ha a’ limitatióról szóló törvények inditóokait csak felületesen is nyomozzuk: meggyőződünk, hogy a’ szükség érzete hozta létre, ’s valamint most a’ fenyegető élelem szűke némelly megyében a’ pálinkaégetés tilalmát költi fel, a’ nélkül hogy ezután is az inség esetén kivül e’ tilalommal bajlódni kelljen: ugy a’ törvényhozás az akkori szükségen limitatio által segíteni kivánt, ’s minthogy az akkori belháború nem egy pár évi csapás volt, természetes, hogy minden termesztmények árának a’ nagyobb fogyasztás mellett felebb kellett szökni, kivált ha meggondoljuk, hogy a’ földmüveléstől szintugy mint az ipartól, számos kezek elvonattak, ’s igy a’ munkabér is magasbra rugott. Hát ha ehez még magában az árszabásról szóló 1625: 40 t. czikkben említett uj pénz behozását, ’s az idegen pénznemek – miknek belső értéke nem volt – a’ hazában elterjedt ’s ugyanazon évi 41. czikkben a’ nemzet gondoskodását igénylette forgsát veszszük, a’ limitatiót igen természetesnek fogjuk találni. De akkor sem segített a’ limitatio, hanem jobb értékü ’s országos hitelű pénznek 1659-ben elhatározott verése ’s a’ háborúinség szünése. Egyéb pénznemeket nem említve, Bethlen Gáboré – miért az övé? fejtegetni nem akarom, ’s nagy neve is elégg fejtegeti – bőségben forgott; annak pedig – kivált mellyet Opuliában veretett – értéke nem volt, ugy hogy Dewerdek e’ körülirással: „Gabriel Dei gratia S. Romani Imperii et Transylvaniae Princeps, Partium Regni Hungariae Dominus, Siculorum Comes, ac Opaviae, Ratiboriae Dux S. 1623” veretett aranyairól azt állitja, hogy Sziléziában silányabb pénzt soha sem láttak. Illy inditóokok létesitették a’ limitatióróli törvényeket, mellyek teljesitése valamint az okok megszüntetése nélkül akkoron, ugy most is kivihetlen. – Olvastattak több rendbeli körlevelek ’s intézvények, mellyek közt azon rendelés fordult elő, hogy a’ kir. táblához felebbviteli megvizsgálás végett eredetiben felküldendő váló- ’s más polgári perekkel együtt egyszersmind a’ felebbvivő felek szegénységéről szóló bizonyitvány is terjesztessék föl, egyébkint pedig a’ pernek vizsgálat alá vétele végett a’ felek által a’ bejelentési folyamodás ’s perfölvétel a’ szokott módon nyujtassék be. Egy másik körlevél oda utasít, hogy ezután minden személy- ’s egyéb leiratok ’s oklevelek, mellyeknek országszertei közöltetése kivántatnék, magyar nyelven szerkesztve terjesztessenek föl. E’ körlevél azt gyanittatja, hogy találkoznak törvényhatóságok, mellyek ezt eddig nem 691teljesítették; ha ez ugy van: az ok talán azon körülményben rejtezhetik, hogy a’ körlevelek az utólsó országgyülés óta magyarul ’s néhány törvényhatóságok számára még deákul is nyomtattatnak ’s küldetnek szét. – A’ szepesi káptalan felszólitására határozatba ment, hogy a’ parasztok csak csütörtökön tarthassanak lakodalmat. – A’ tanácskozás szőnyegén forgott egyéb tárgyak között a’ legnagyobb figyelmet a’ másodalispánnak vámróli jelentései gerjesztettek. Első vámjelentése Kézsmárk városát illette. Az alispáni itélet ’s jelentés fölolvasása után a’ főügyész inditványba hozta, hogy miután az utcsinálás azon törvényhatóságoknak, hol rendszeres kereskedési- vagy postaut vonul át, kötelességökben áll, ’s a’ vámkiváltságok a’ törvények értelme szerint ugyis csak addig volnának érvényesek, meddig az okok, mellyek miatt a’ kiváltságok adattak, nem változtak, ’s Kézsmárk rendszeres utak készitése óta a’ városon keresztülvivő utat jó karban tartani ugyis köteles volna, e’ vám töröltessék el. A’ gyülés azonban az alispáni törvényes uton hozott vámerősitő itélet fejtegetésébe ereszkedni nem kivánván, az inditványt a’ követutasitások közé – hol Szepesnek azon különös kivánata, hogy vámkiváltságok csak törvényhatóságoknak adassanak – jegyezteté, ’s az alispáni itéletben annyival örömestebb megnyugodott, hogy csak galicziai ’s külmegyei adózók kötelesek a’ vámfizetésre; a’ vámpénz szabását akkorra halasztván, mikor valamennyi vám iránt be fognak a’ jelentések adatni. Ezt követé a’ lublói, gnezdai ’s podolini vámok felőli jelentés ’s a’ vámeltörlő itéletek felolvasása. De mielőtt a’ tárgykimeritő itéletek támogató főbb okait említeném, azon körülményt kell kiemelnem, hogy a’ vámjegyzéket az előtt a’ XVI városi kerület szokta kidolgozni, mibe Szepes vármegyének befolyása soha sem volt; de a’ XVI városi kerület illy közügyű tárgyakat, minők a’ vámkérdések, a’ közgyülés elébe nem hozván, hanem mint limitatioi ’s többnyire minden municipiumainak ügyeit, zárt ajtók mellett csak bureaucraticailag kezdvén el, Lublón, Gnezdán ’s Podolinban az ut nem javult, de mellette mint a’ rossz utnak már csaknem mindenütt attributumává vált vám megmaradt, mig taval egy kir. leirat a’ vámszabást a’ megyei hatóságnak alávetette. A’ XVI városi kerület ebben sérelmet látott; Szepes vármegyének pedig egy kis rés nyilt a’ XVI városban hatóságát gyakorolhatni, ’s igy adózóit a’ vámtehertől fölmenthetni. Az alispáni eljárást a’ városok törvényszerűnek ismerni nem akarván, egy lublói küldöttségen kivül, melly az alispánnak azon felszólitására, hogy mutassa elő azon kiváltságot, minél fogva a’ város vámot szed, egy kerületi utasitásra, mellyben a’ kiváltságok előmutatásától eltiltatik, hivatkozott – meg sem jelentek, ’s a’ vámosokat is eltávolították. Az erre következett elmarasztaló itéletek olly okokkal támogattattak, hogy egyetlenegy is elegendő a’ vám-eltörlésre. Lublón a’ Poprádon hid nincs, ’s a’ közlekedés csak egy lélekvesztő pallón történhetik; három utja közül, melly határán átvonul, egy sem készült, ’s a’ mellett vámzsarolások vámmenteseken is követtettek el. Gnezdának hidja nincs, arasznyi utja pedig járhatatlan, ’s vámzsarolásaitól még a’ sófuvarosok ’s nemesek szekerei sem mentek. A’ podolini vám szintén járulmánya a’ kocsidöczögtető ’s keréktörő utnak, ’s e’ vidéken lakókra kiváltképen nyomasztó, mert ha csak a’ legközelebbi vásárra is indulnak, másfél mérföldnyi távolságra sem, három vámon, t. i. a’ lublóin, gnezdain ’s podolinin, kell nekik áthaladni, ’s ugy szólván minden lépésnél, mellyel elég baj közt haladnak, rivalják a’ vámpénzt. Vitázott már a’ gyülés: valljon a’ vámtörlést országszerte, vagy csak a’ megye kebelében kelljen e kihirdetni? mig meggyőződött, hogy végrehajtás előtt, melly elmaradt, vámfölmentő hirdetésnek helye sincs. ’S minthogy azon körülmény mellett, hogy az itélethirdetést sem hallgatta senki, a’ végrehajtásnál ellenállást gyanithatni, már a’ puszta föltevényre is karhatalmat inditványoztak némellyek határozni; mások ezen eseteket csak ugy ohajtották tekinteni, mintha vámjogos szabad kir. várossal vagy nemessel forogna fen a’ kérdés; a’ többség azonban felirás mellett nyilatkozott, mellyben ő felsége megkérendő, hogy a’ XVI városi kerület, melly a’ megyei törvényhatóság illy megvetésére izgatta föl a’ városokat, ’s a’ taval költ k. leiratnak nyilvánosan ellenszegült, engedelmességre intessék. Kitetszik az egészből, hogy a’ vámkérdésbe itt egy kis törvényhatósági meghasonlás, vetélkedés ’s tán féltés is vegyült, ’s hogy a’ birósági illetőség kérdése a’ XVI városok municipiumaiba vág; ’s azért attól tartok, hogy minden vámeltörlés ’s végrehajtás mellett a’ vám ezután is csak ugy fog szedetni, mint szedetik mai napig. E’ három városnak vámkiváltságai lengyel királyoktól származnak, kiktől azon korban illy kiváltságot megnyerni könnyü volt; és szinte különös, hogy a’ többi városok illy kiváltság után nem áhitoztak, ’s vámmentességökkel megelégedtek, mert a’ vámkiváltság csak azon föltevényen alapult, hogy a’ vámot ugyis csak magyarhoni adózók fogják fizetni; ’s ugy is volt, mert a’ lengyelektől a’ vámszedést a’ starosták akkor engedték, mikor nekik tetszett. A’ magyar királyoktól a’ megerősités szintén meg nem tagadtatott, mivel alkalmuk volt, ha nem is másképen, legalább kiváltságadás ’s megerősités által, a’ korona ezen elszakított tagján a’ felség jogait gyakorolni, még pedig olly engedményekben, mellyeket ugy sem akadályozhattak volna. Az ország a’ harminczadokban a’ kereskedésnek megannyi bilincsét látja, észre sem vevén azon sorompokat, mellyek az országot behálózzák, ’s a’ jó utaktól a’ rosszat – csak vámfizetésre nyilót – elzárják. Nem megyek én Szepesnél tovább, mert exempla sunt odiosa; de már e’ megyében is a’ járhatatlan utakon szedik a’ vámot, azon szép utakon pedig, mellyek a’ megyének dicsőségére válnak, mindenki szabadon járhat ’s kelhet, a’ nélkül hogy sorompra ’s a’ sorompnak elzárt rossz utjára kelljen buknia. A’ vámszedés Németországban „kalauzpénz” alatt volt ismeretes, mellyet kiséretért annak fizettek, ki az utast kirablás ellen biztositá, ’s azon utakat kimutogatá, mellyeken vagyonától meg nem fosztatik. Illy keresetebb utak, hogy a’ birtokosnak, ki kalauzpénzt kiséretéért huzott, még jobban jövedelmezzenek, jobb karban is tartattak, ’s a’ kalauzpénz – melly Arábiában, sőt még Siciliában is mostanig „rablópénz” alatt ismeretes – vámpénzzé vált. A’ körülmények, mellyek a’ vámkiváltságokat létre hozták, honunkban is egészen megváltoztak; ’s ha meggondoljuk, hogy az késziti a’ jó utakat, mellyeken mindenki ingyen járhat, ki a’ rossz utért fizetni kénytelen: nem lopózik e azon vallomás ajkainkra, hogy ez is baj, ’s a’ száraz vámról szóló törvényeinknél – mik szintén mutatják, hogy a’ törvényhozás, mig mielőtt rendszeres utkészitésről szó vala, a’ vámzsarolásoknak gyakrabban gátat vetni tudott – egy lépésecskével odább kell ballagnunk.
