Trencsin.
Trencsin.
Trencsinből, october 6-káról levelet vettünk, mellynek névtelen irója a’ Pesti Hirlap 59-ik ’s 80-ik számaiban két szolgabiró ’s egy eskütt ellen felhozott súlyos vád ügyében, az első közlés végsoráiból, mellyek igy szólanak: „azonban bármennyire kivánatos az illy visszaélések megbüntetése, vannak mégis mindenféle viszonyok, mellyek az olly igen megérdemlett szigoruságra kevés reményt nyujtanak,” megyéjére némi méltatlan homályt hárulónak vélvén, kötelességének ismeri, nemes Trencsin megye szeplőtelen igazságszeretetének fényes igazolásaul tudatni: hogy a’ vád folytában azonnal tiszti nyomozás rendeltetett egy olly férfinak elnöksége alatt, kinek igazságszeretete ’s lelki tökélyei tűkör gyanánt szolgálhatnak; minek következésében a’ nyomozás megtörtént; még pedig olly rögtön történt meg, hogy a’ vádlottaknak védeszközökről gondoskodni sem volt idejök. – Folyó hó 4-kén tartatott közgyülésben pedig nem „cortes”-ek (mint a’ Hirlap 80-ik számában egy közlő szerencsétlenül jósolá), hanem egy müvelt közönség jelenlétében, rokonsági tekintet miatt a’ másod alispán elnöksége alatt, e’ szomoritó tárgy is szőnyegre került, ’s a’ tanácskozás rövid eredménye az lön: hogy mind a’ három vádlott ellen ügyészi kereset rendeltetett; ’s igy a’ megye olly férfiak ellen, kiket az intézkedés szigorusága irányában világi állásuk, eldődeik és szüléik érdemei ’s az egész megyébeni szoros rokonsági összeköttetések elegendően védelmezhettek, nem csak arányos elégtételt adott, hanem a’ tetthez mérve, sokkal keményebben is rendelkezett. És pedig tévedne, a’ ki azon gondolatra jutna, hogy talán az idézett hirlapi czikk készteté ns Trencsin megyét illy szoros eljárásra; mert az említett rendelmények a’ hirlapi közlést jóval megelőzték. Mivel tehát ezekből kiviláglik, hogy nem létezhetnek olly viszonyok, mellyek nemes Trencsin megye közönségét igazságtalan lépésre ingerelhetnék, felszólit a’ levéliró: neveznők meg a’ felhivott czikk közlőjét, hogy ismerjék meg a’ megye rendei, ki az, ki igazságszeretetöket gyanusítani merészlette. – Eddig a’ levél; mi emlékeztetjük tudósitó urat, hogy a’ szerkesztőség részéről mindjárt az 59-ik számbani közlés alkalmával reményünket ’s hitünket fejeztük ki, hogy a’ nemes megye igazságszeretetét semminemű magányviszonyok nem paralyzálhatják; e’ remény fényesen valósult, ’s a’ dolog e’ helyzetében a’ közlőnek ép’ azon körülményekből levont homályos sejtelme, miket maga a’ levéliró is erős védelmi eszközöknek ismer el, a’ megyére, mint erkölcsi testületre, homályt annyival kevesbbé vethetett, minthogy azt különben is csak egyes hatalmas párt törekvésére, nem pedig az egész megyére, melly különben is az egész közlésben mgé csak egy betűvel említve sincs, vonatkozónak itélhetni. – Mi tehát a’ közlő megnevezésének helyét egyáltalában nem látjuk; annyival kevesbbé pedig, mivel a’ közlött tény valóságát maga az october 4-kén hozott végzés legerősebben tanusítja. – Részünkről annak idejében gonddal leszünk, hogy a’ ns megye igazságszeretetének végeredménye, az ügyészi perben hozandó itélet, szintugy eljusson a’ közönség tudomására.
