Vezérczikk. (Sz. kir. városok. III. Szavazatjoghistoria.)
Vezérczikk. (Sz. kir. városok. III. Szavazatjoghistoria.)
Ha sok olly eredményű gyülést érnénk, mint minő ns Fejér vmegye közelebb mult gyülése a’ házi adó ’s kir. városok tárgyára nézve volt, ’s ha illy gyüléseket érve, képesek lennénk (de nem leszünk) megfelejtkezni, hogy politicai religiónk alaptanjához tartozik a’ haladás ügyének ’s alkotmányunk és ezzel együtt semminek föl nem áldozható, semminek alá nem rendelhető nemzetiségünk kifejlődésének olly előmenetelt, olly győzedelmet ohajtani, mellynek diadalíve nem a’ rettegtető megalázás, hanem a’ kibékitő érdekkimélés alapkövére épüljön, – ha ez ohajtásról megfelejtkezni képesek lennénk: némi kárörömmel mutathatnánk e’ ’s ama’ jelenetre, mint megannyi kiáltó bizonyságra, hogy nem tévedénk, midőn a’ dolgok felszinétől magunkat elkapatni nem engedők azokra nézve, kikről irva van: hogy meg fognak méretni, és könnyűeknek találtatni. zonban mi e’ történhetőségek végkövetkezményéről megmondók véleményünket a’ „kelet népérei Felelet”-ben; ’s ha e’ véleményben valami jóslatszerű van, ne vegyétek uraim! kérkedésnek; hiszen csak azt mondók, mit a’ történetirás mindenkinek nyilt lapjaiból olvasánk, – azon lapokból, mellyeknek tanulságáról igaz, hogy: „Die Lehre ist ewig, wie die Welt.” – A’ minek ez örök tan törvénye szerint jőni kell, minden bizonnyal eljövend: mi tehát erre nézve magunkkal, hitünkkel és reményünkkel tisztában levén, mindig és folyvást korszerűnek tartandjuk csekély fejtegetéseinkkel hozzájárulni: hogy a’ nagy nemzeti kérdések megoldása a’ közvéleményben előkészüljön. – Ezért nem is véljük szükségesnek bocsánatot kérni, hogy hosszasabbak ’s tán szárazabbak is leszünk némelly tárgyaknál, mint az érdekesség tekintete jóváhagyhatná, ha nem tudnók, hogy azok, kiket a’ Pesti Hirlap valódi közönségeül tisztelünk, sokkal erősebb akaratot táplálnak keblökben a’ cselekvés stadiumára feljutni, mintsem tartanunk lehetne, hogy már a’ discussio stadiumán egy kis recidivalis paroxismussal találkozhatnak. – Azért hát folytassuk a’ kir. városokróli inkább szükséges, mint mulatságos fejtegetést.
Mielőtt azonban folytatnánk, eredményeül azon általános vázlatnak, mellyet a’ városok országrendi állapotja historiájából előbbi számunkban nyujtottunk, köteles őszinteséggel kimondjuk: hogy a’ mennyire örvendünk őseink azon practicai bölcseségének, miszerint távol minden oligarhiai megkövesedéstől, egy egész néposztályt, a’ városi polgárok néposztályát az alkotmány sánczaiba fölvették: ugy más részről politicai lételünk ama’ nagy palladiuma a’ nemzetiség és az alkotmányos fejlődés érdekében, szerencsétlenségnek és roppant veszteségnek tartjuk, hogy ezen fölvétel nem assimilatio, hanem inkább elszakadás ’s érdek-elválasztás által, szóval: olly formák meghonositásával történt, mellyek a’ magyar institutiók kertjében idegen növénykint állanak. Nem akarjuk ezt tovább fejtegetni; elég legyen azon meggyőződésünket kifejezni: miszerint ha sz. k. várossá lenni honunkban kezdet óta nem annyit tett volna, mint a’ megyei rendszertől elszakadni, sőt az élet mindennapi viszonyaira nézve, annak érdekeivel ugy szólván ellentétbe jőni: ma már bizonyosan a’ sz. k. városok is magyarabb városok volnának, és Kőrös, Kecskemét, Miskolcz ’stb. városok sem állanának kivül az alkotmányos élet sánczain; sőt például N. Kőrös városának beligazgatása sem sinlenék azon nem épen örvendetes helyezetben, mint a’ mellyben a’ kir. városi belszerkezet példájának utánzása miatt sinlik; szóval: édes honunk sem nélkülözné azon valódi, szilárd, önálló polgárrendet, mellynek szabadság ’s civilisatio Europában olly sokat köszön.
De hiszen e’ jámbor ohajtásnak gyakorlati értéke csak annyiban van, a’ mennyiben egy kis vezérfonalat nyujthat a’ czélbavett elrendezésnél; jelenleg vennünk kell a’ kir. városokat ugy, a’ mint vannak; és pedig vennünk kell mint országrendet, mellynek követei minden városnak az országgyülésen egy egész szavazatot követelnek. – Mi azt gondoljuk, e’ követelés nincs az életre épitve, mellynek jövendője van; és azt gondoljuk, hogy e’ követelés a’ tenni akarókat az igazságban akadályozza, a’ nem-akaróknak pedig ürügyül szolgál, szép szerivel semmit sem tenni. Azért hát a’ kir. városok érdekében vélünk közredolgozni, midőn megmutatjuk, hogy e’ kérdést kár a’ „Corpus juris” tömkelegébe visszavezérelni; mert az avult törvények obscuritása e’ kérdésben a’ városok ellen fordul; mikép minap jobban megfontolva ’s egy kissé több vizsgálódás után mondottuk, mint azok vélnék, kik azt hiszik, a’ magyar publicumnak pénz helyett fagomb is jó, ’s a’ magyar jus publicum termésfájáról minden előkészület nélkül csak ugy téphetni gyümölcsöt, mint a’ berkenyét.
Tegyük föl egy pillanatra, hogy a’ kir. városok valósággal olly szavazattal birtak törvény szerint, mint akármelly törvényhatóság: ki gyakorlotta e’ szavazatot? A’ város maga, a’ polgárok összesége – „civium unitas” – mint Verbőczy szól. Mondók ugyanis, hogy kir. városaink országrendi állapotja országvédelmi tekintetből eredett: ugy kellett tehát belszerkezetöknek is alakitva lenniök, hogy ezen tekintetnek megfelelhessenek. És itt állanak elő a’ czéhek, mint politicai institutio, népképviselő szerepökkel. Minden erősebb czéhnek vagy a’ gyöngébbek közül többeknek külön zászlójuk volt, melly alatt szükség esetén a’ városi kerités védelmére fegyvert ragadtak; ’s igy a’ dolog természete hozta magával, hogy kik a’ czéhek politicai testületében legnagyobb tekintélylyel, legnagyobb befolyással birtak, a’ város beligazgatásába, az ugynevezett választott polgárságba meg kellett hivatniok; különben ha a’ czéhek a’ választott községben kellőleg képviselve nem voltak volna, igen könnyen megtörténheték, hogy szükség esetében a’ városi előljáróság fogadós nélkül teszi számadását. Ugyde viszont a’ czéhek is tartottak külön testületi gyüléseket, ’s ebben részt vőnek azok, kik tekintetöknél fogva a’ választott polgárok között állottak; ’s mivel ezeknek erejök, befolyásuk a’ czéhek testületi szelleme által volt föltételezve; mivel közöttük a’ legderekabb is nem annyira ön személye miatt volt erős és hatalmas, mint inkább annálfogva, hogy háta mögött egy organisált fegyveres testület állt, ’s minden szavának e’ nyomadékot elkölcsönözé: – igen természetes, hogy a’ választott polgárság mindenik tagját megannyi népkövetnek lehetett tekinteni, ’s az országgyülési követet, kik e’ testület választott, a’ városi polgárság követének; minélfogva mindaddig, mig a’ czéhek politicai jelentőségüket a’ hadseregek állandósitásával el nem vesztették, nehezen tudnánk példára akadni, hogy midőn az országgyülésen városi polgárok politicai jogairól volt szó, a’ polgároknak illy jogokbani tényleges részesitése ellen ép’ azok szóllaljanak fel, kik magokat kir. városok követeinek nevezik, mint ez az utóbbi országgyüléseken nem egyszer történt. – Ha ezen körülményeket figyelembe veszszük, ha meggondoljuk az idők fordulatát, miszerint a’ szilárdult socialis állapotban kellő védelmet találva, védszövetkezésre többé nem szorult ipar és szorgalom a’ szabadba vágyik, ’s e’ vágynál fogva királyi városaink lerontják lélekzetszoritó bástyáikat, ’s behuzzák, vagy kertviránynyá változtatják sánczaikat, – azon bástyákat és azon sánczokat, mellyeknek országrendiségöket köszönhetik; ha meggondoljuk, hogy a’ városoknak országvédelmi fontossága nem valamelly hatalomcsapás, hanem az idők csendes folyamának mindenható ereje által megszünt, ’s ezzel egyszersmind a’ czéhek politicai nyomadéka is elenyészett, – azon politicai nyomadék, minélfogva a’ különféle módositások változatai közt mostanig fenmaradott választási rendszer valóban népválasztás, ’s az ekkint választott követ valóban a’ polgárság követe volt, – ha mind ezt meggondoljuk: igen természetesnek fogjuk találni, hogy a’ városok országgyülési állása nyomadékának is korán sem a’ többi országos KK. és RR. htalmaskodása, hanem az időnek ép’ azon mindenható ereje által kellett csökkennie, melly elenyészteté az alapot, mellyre azon nyomadék feneklett volt. – És ha most a’ kir. városok visszakövetelik szavazatuk vélt hajdani nyomadékát: föl kellene a’ sirból támasztaniok mind azt, mi e’ nyomadékot föltételezé; és ha erre azt felelnék, hogy multat isten sem varázsolhat vissza többé: nem avas obscuritások holt betűire (obscrutiásoknak nevezzük, mert meg fogjuk mutatni, hogy bennök egészen már az értelem, mint a’ nem gondolkozó kéjelem hiszi ’s hirdeti) – nem avas obscuritások holt betűire tehát, mellyekből idők viszontagságai az éltető szellemet elfuvallották, hanem az életre, mellynek jövendője van, kellene épiteni követeléseiket, ’s mindenek előtt nem csak nem ellenzeni, de sőt előmozdítani, hogy követeik választása olly fenékre alapittassék, minélfogva a városi követek nemes önérzettel mondhassák, hogy az ipar, szorgalom, nemzetiség ’s polgári szabadság érdekeiben egybeforrott polgárság öszvegének ép’ olly valódi képviselői, mint elődeik hajdan képviselői voltak a’ városi védrendszer érdekében a’ czéhek politicai jelentősége által egybeforrott polgárságnak.
Egyébiránt mint minden nemzetnél, mellynek alkotmánya nem octroyirozott gyármű, hanem historiai fejleményű, az ősnépgyülések képviseleti rendszerré igen lassan olvadnak át, ’s a’ törvényhozás részletes szabályozását igen sok egyéb előzi meg: ugy minálunk is ezen átolvadás, ezen átalakulás tökéletesen végbe maiglan sem ment; minélfogva az országgyülési szavazatok egymás iránti súlya fölött nem is annyira törvények, mint inkább a’ körülmények ereje, ’s az idők logicája határozott. Azt, hogy kik legyenek a’ törvényhozás részesei, a’ törvények meghatározzák; de hogy a’ fejedelem irányában még mindig egyetlen testületet képező két tábla egymás iránt ’s azoknak tagjai egymás között minő súlyarányban állanak? világos törvény által elhatározva soha sem volt; mire nézve a’ habgyürüzés phasisait – ha szükség lesz rá – kimutatni nem késendünk. – Jelenleg elég legyen a’ mellett maradnunk, hogy az országvédelmi súly mutatkozván joghistoriánkban az országgyülési jog arányositó nyomadékának, habár semmi kétséget nem szenvedne is, hogy a’ kir. városok hajdan egyenkint sokkal nagyobb befolyással voltak a’ törvényhozásba, ezt nem annyira törvényeinkből, mint inkább a’ már most gyökerestül megváltozott körülményekből magyarázhatni; minélfogva, példaul, midőn Kassa városa olly nagy nyomadéku fontos hely volt, hogy a’ ki Kassát birta, ez által Felső-Magyarország igen nagy részének urává lön; midőn négy vármegye az országgyülésre volt kénytelen Kassa városa nyomorgatásai ellen ótalomért folyamodni, ’s az ország rendei különös törvényczikkelyben kérték meg a’ királyi felséget, hogy ezen vármegyéket a’ kassaiak ellen ótalmazza (1546: 52); midőn még 1647-ben is 13 megye panaszkodott az országgyülésen, hogy Kassa városa a’ vidéki nemesség fölött „absolutam cujusdam reipublicae authoritatem sibi usurpat,” – igen természetes, hogy a’ melly időnek körülményei a’ városoknak illy tulnyomó súlyt kölcsönöztek, azok a’ városok országgyülési állását is bizonyosan igen emelték, a’ nélkül azonban, hogy a’ mi e’ szerint nem annyira állandó jog 722mint puszta tény volt, egészen megváltozott körülmények közt visszaidézhető lehetne, vagy tulságos követeléseket gyámolithatna. – Egyébiránt az tagadhatlan, hogy a’ szavazatjog ismeretét az 1608-ki sarkalatos törvény határozza, mellyről tehát külön czikkelyre kell elmélkedésünket fentartanunk.
