ÉSZREVÉTELEK BANK-ÜGYBEN
ÉSZREVÉTELEK BANK-ÜGYBEN,
nemes Szatmár megye választmányának véleményére.
nemes Szatmár megye választmányának véleményére.
Remélem, hogy miután bankot illető dolgokról magam is olvasgattam ’s gondolkoztam, ’s ez ollyan tárgy, melly a’ szerint, a’ mint jól vagy roszszul intéztetik el, hazánkra kiszámithatlan jót vagy kárt fogna hozni, a’ tisztelt választmány nem fogja rossz néven venni, ha némelly csekély észrevételeimet szinte nyilvánitom.
Véleménye a’ választmánynak röviden ebből áll: Az ország vagy vegyen fel kölcsönt, vagy bocsásson ki bankjegyeket 100 millió pengő forint erejéig; ezek a’ kölcsönvevő birtokosok által évenkinti 2 századbér (procent) fizetéssel 50 éve alatt rovassanak le, ’s amortizáltassanak.
A’ mi az elsőt illeti: ha talán valamelly külföldi bankur (bankier) az országon, e’ szabad és hatalmas (?) országon megkönyörülne, ’s vagy 100 milliót, befolyásával (mert maga ennyit egy sem adhat), jó nagy kamat mellett szerezne, ez ellen csak azon kifogásom van, hogy az évenkinti 5 vagy több kamatot (tehát 100 milliótól 5-öt), minden évben külföldre vándorolni látni, nem volna igen nagy öröm.
A mi a’ másikat illeti: ez ellen már igen fontos észrevételem van. A’ historia kivétel nélkül, nevezetesen az eddigi legszilárdabb angol, amsterdami, maga a’ hamburgi 750bank is, annyival inkább az éjszakamerikai, franczia bankok ’stb. tanusitják, hogy a’ melly bankok, kötelezvényeiket (tehát a’ jegybank jegyeit) mindenkor kész fizetéssel, arany- és ezüstpénzzel nem födözik, vagyis, mellyek a’ pénztáraiknál akármikre bemutatandó kötelezvényeket ’s jegyeket jóértékü pénzzel be és föl nem válthatják, ezeknek kötelezvényei ’s jegyei a’ legjobb esetben is cursust kapnak, rosszabb esetben a’ közönségtől el sem fogadtatnak, minden esetben pedig az országot, ha a’ bank nagy kiterjedésü, ’s kivált ha országos, a’ legnagyobb zavarba döntik. Megmagyarázása igen könnyű. Ha p. o. ns. Szatmár megye választmányának véleménye törvénynyé válnék, és a’ 100 millió bankjegy akár egyszerre, akár lassankint, bár biztos hypothecára (hitelzálogra) részben vagy egészen kiosztatnék, a’ legelső ember, kinek a’ kölcsönvevő azokkal fizetni akarna, azt kérdené: ,Hát, barátom! adnak e nekem ezért, mikor akarom, jóértékü pénzt?’ A’ felelet lenne: „Nem adnak ugyan: hanem mégis az, valamint nálam, ugy másoknál is, biztos hypothecán alapszik, mellyek által ezen jegyek 50 év alatt le is fognak rovatni.” – ,Jaj, barátom! ötven év alatt sok történhetik a’ világon; de ha én rossztól nem is tartanék, ’s ezen darab papirost pénz gyanánt el is fogadnám, kérdés: mások, kik a’ jövőt szinte nem tudják, tőlem elfogadandják e? ’s ha nem: akkor én rajtam veszne e’ papiros, és én várhatnék vagy 50 évig, mig kezemből lerovás végett bankotokba kerülne; hisz igy, bár addig semmi baj nem történnék is, 50 évi kamatot veszitnék.’ – „De ha mások is elveszik tőled, semmit sem veszitesz, különben is törvény szerint minden közpénztár tartozik elfogadni.” – ,Jól van, de ezek sem dugják zsebökbe, hanem ujra ki kell adniok tiszteik fizetésébe ’s egyebekre ’stb. Aztán, a’ mi közpénztárainkban nem is forog minden pillanatban 100 millió forint. És a’ mi legföbb, én a’ közpénztárakkal semmi viszonyban nem állok, ’s épen nincs oda fizetni valóm.’ – „Tudod mit? száz forintot kellene most neked fizetnem, minthogy olly nagyon félsz ezen jegytől (’s megvallom, már másokkal is egyeztem ekképen), adok neked 100 forintnyi bankjegy helyett 200 forintnyit.” – ,Isten neki! már ezzel megpróbálom a’ szerencsét.’ – Ime hazámfiai! itt a’ bankjegy cursusa, 100 ftos bankjegy csak 50 ftot ér. És miért? Mert nincs pénztár, melly azt akármikor jóértékü pénzzé váltsa. ’S milly zavart szülne ez, banktervemben már megérintém; ha tetszik, itt is mondok valamit. Tegyük föl, Pál kapott jószágára 100 ezret. A’ mint fizetni akar velök, mindenütt elveszt belőle 50 procentet, azaz a’ 100 ezer neki nem ér többet 50 ezernél. Segítettünk e rajta az illy bank által? Ugy hiszem, még rosszabb állapotba helyeztettük. ,Ez talán nagyitva van’, mondjátok. – Hát elfeledtétek már azon jegyeket, mellyek szinte a’ legjobb szándékkal bocsáttattak ki, ’s mellyekre ez van irva: „Welcher in allen Contributions-Kameral- und Banko-, dann in allen landesfürstlichen Kassen, etc. so wie in allen Zahlungenfür baares Geld angenommen, und mittelst der Grundsteuer getilgt wird.” Emlékeztek e ennek cursusára? – ,Jaj! azok más körülmények voltak.’ – Hát tudjátok ti, ’s ha ti tudnátok is (!), tudja az egész közönség, 50 év alatt milly körülmények fordulandnak elő? Ne csaljuk magunkat, barátaim! Az illy papirpénzben, melly részint készen levő, részint rövid idő alatt okvetlenül befizetendő arany-ezüstpénzzel nincs födözve, egy országra nézve, minden jó szándék, ’s biztos hypotheca mellett, a’ legnagyobb zavar és veszély lappang.
az ősiség sokkal ismeretesb hazámfiai előtt, mintsem a’ tisztelt választmány véleményének megvitatása én rám szorult volna; azt azonban el nem hallgathatom, hogy olly törvény, melly a’ ,sicuti possidetis’-t megállapitná (,miszerint mindenki azon jószágoknak, miknek a’ törvény hozatalakor birtokában van, tulajdonosa maradjon’), melly több százezer polgárnak (alapos vagy alaptalan) reményeit egy tollvonással ’s egy pillanatban semmivé tenné – mert több százezer polgár van hazánkban, kik jövendő boldogságukat (jól vagy roszúl mindegy) poros leveleikben vélik rejleni – a’ legpoliticátlanabb volna a’ világon: midőn ellenben, ha ezeknek huzamos idő, p. o. 20–30 esztendő engedtetik akár kiváltás akár egyezkedés végett, a’ baj lassankint észrevétlenül szünnék meg. Több százados betegséget nem lehet egyszerre, egy pillanat alatt meggyógyitni. –
Fogarasi János.
