FRANCZHON.
FRANCZHON.
Páris, nov. 8. Mit kétszázezer aláirással ellátott kérelmek, mit skorpiofulánkkal szerkezett röpiratok, mit 32 milliónyi népnek nyilvános kivánsága Guizot ministernél ki nem vihettek, kivitte a’ Revue des deux mondes folyóiratban megjelent illy tartalmú czikk: Duvergier de Hauranne, a’ balközépnek szellemdús szónoka, hajtá végre e’ csudát; Guizot a’ reformnak engedményt akar adni, ő a’ kamarák megnyitásakor törvényjavaslatot terjesztend elő, minélfogva a’ jury (esküttszék) másodrendű jelöltei (ügyvédek, orvosok, jegyzők és müvészek, kik nem fizetnek 200 franknyi adót) választókká szabadittatnának föl; ő a’ dynastai bal oldalnak az értelmiség eme’ hozzákapcsolásával (l’ adjonction des capacités, mint parlamenti értelemben szokás nevezni) ajándokot szándékozik nyujtani; miért is ő nem kiván kevesebbet, mint e’ fractiónak összes szavazatát a’ cabineti kérdések vitatásánál. A’ választási jog kiterjesztésnek nincs fontossága az uj ministeri szemék között; végtelen fontosságot nyer azonban a’ reform elve, midőn egy olly ember, mint Guizot, az óriás előtt, kit megfojtani kivánt, most meghajlani kénytelen; midőn egy ember mint Guizot reformbaráttá lesz, – ő, kicsak kevéssel ezelőtt megesküvék, hogy a’ jelene kornak rohanó árja nyilvánitott programmjából legkevesbet sem fog elmosni! – A’ ministeri párt táborában anarchia uralkodik; a’ vészharang megkondult, a’ hadi dobokon közindulás hangjai rezegnek, minden zavarban van! mindenfelé futkosás! senki sem tudja, hol kell összegyülnie. Ezelőtt e’ 3 szó összehajtá az elszéledteket: „önkény, semmi reform”; e’ hadi jelszó most számüzeték, a’ mágnestű összetöreték, az ég beborult, a’ hajó nem tudja, melly világrészre fog hajtatni. Mióta az europai civilisatiónak máza a’ törökökre ragadt, elveszetteknek tarthatni őket, mióta Guizot a’ reformmal kaczérkodik, őt is elveszettnek mondhatni, mert bizonyos, hogy tetteiben nincs őszinteség, a’ szabadelvű fractióban nem támaszthat maga iránt bizodalmat; azok, kik őt ezelőtt vampyr-politicájában gyámoliták, most nem követhetik. azon ugrás, melly a’ kétségbeesettnek sikerül, borzasztónak látszik a’ kéjelem emberei előtt.
Duvergier de Hauranne minden pártot egyesíteni szándékoznék; már is sok követőt nyertek tervei; de valljon kivihetők e? ez a’ nagy kérdés; alakulhat e olly ministerium, mellynek tagjai Molé, Thiers, Guizot, Humann,Soult, Dufaure, Passy, elnöke pedig Odilon Barrot legyen? erre mindenki válaszolhat, kinek elve ’s értelme van. A’ szellemdús követ a’ septemberi törvényekben csak e’ czikket „merény” (attentat) ohajtaná megváltoztatni; de már itt Guizotban ellenzékre talál, habár az egész világ átlátja is, hogy e’ törvény nem más, mint káposztaföldre kitűzött rémalak, mi mellett azonban a’ nyulak lerágják a’ növényeket; valahányszor alkalom vala a’ királyra lőhetni, mindannyiszor megtörtént ez, a’ Fieschi merénye után alkotott törvény nem rezzenté vissza Alibaudt, Meuniert és Darmést.
A’ franczia udvarnál levő muszka követ Pahlen gróf rögtön visszautazott Sz. Pétervárba; ennek okául több hirlapok azt adják, hogy ne legyen kénytelen, gr. Apponyi ausztriai követnek távollétében, a’ franczia királyt ujévi tisztelkedés alkalmával üdvözleni. Mégis sok, 800 mérföldnyi utat tenni egy kis bókolat kikerüléseért!
