Borsod.
Borsod.
Borsodból. Miskolcz, nov. 13. Harmadik napja még csak közgyülési tanácskozásinknak, mellyek e’ hó 11én kezdődtek; de remegő tollal kell ülnöm asztalomhoz, ha e’ napok eseményeit csak gyenge képekben ohajtom is a’ nagy közönség előtt föltüntetni. Valóban kétlem, hogy Borsod valaha nevezetesb gyülési napokat ért legyen. – A’ szatmári még hátralevő 7 pontoknak eleve közhirré tett tárgyaltatása egyébiránt is eléggé látogattatni szokott termünket ez alkalommal a’ rendek ’s hallgatóság rendkivüli sokaságával tölté meg. – Első napon szokás szerint elsorolá alispánunk a’ tárgyakat, mellyek e’ gyülés alatt tárgyalás alá veendők. A’ közönség azonban mindenek előtt főispáni-helyettesünknek a’ gyülés megnyitása előtt egy pár perczczel érkezett ’s alispánunk által még pecsételten a’ gyülés szine előtt bemutatott levelét olvastatá föl ’s tűzte ki tárgyaltatásul. Ebben mult gyülésükből tett kérelmünkre válaszul adatik: hogy miután tisztválasztásunknak törvényes határideje még csak a’ jövő tavaszon következik el, ő mltga azt némelly körülményei miatt addig meg nem tarthatja. Nehogy azonban megyénk legnagyobb járása Nagy Gedeon lemondása után addig is főszolgabiró nélkül legyen: javaslatot tesz e’ hivatalnak helyettesités utjáni betöltésére; czélirányos mód gyanánt emlitvén, hogy a’ rövid idő alatt többszörös helyettesitések kikerülése tekintetéből kineveztetésre hivatalon kivüli egyedek ajánltatnának. A’ megye rendei e’ módot kissé szokatlannak találák ugyan: mindazáltal a’ tisztválasztási törvényes időszaknak közelléte, a’ népünknél általánosan uralkodó szükség, melly különösen a’ sz.birákat csaknem minden órán nélkülözhetlenekké teszi, ’s némelly más körülmények által vezéreltetve, egyedül ez alkalomra azt elfogadák. Ekkint megnyittatván a’ kinevezés végett ajánlandó egyedek iránt a’ választás, a’ közönség eges akarattal ’s az eddigi szokás ellenére Szemere Bertalant egyedül magát kivánta fölterjeszteni. Az elnök felszólitásának azonban engedve, utána még hármat sorozott, iik közül csak egy volt jelen, ’s ez is – önnyilatkozata szerint – csak a’ szokás és Szemere Bertalan kedvéért kölcsönzé által nevét. Jelen volt a’ gyülésen maga Szemere Bertalan is, ’s rövid beszédében előrebocsátván: hogy vannak körülmények, midőn polgárnak hivatalért folyamodni, ’s ismét mások, hol még a’ megtagadás előérzetében is nem folyamodni egyaránt véte, a’ megye jelen helyzetében a’ RR. ajánlatát elfogadni polgári kötelességének ismeri, ’s azt hálás köszönettel fogadja. Beszédét, melly termünkben mindenkor kedves volt, ’s mellyet csaknem három év után most hallánk először, egy megye értelmes közönségének éljenkiáltása kiséré, ’s önfelajánltán a’ legbensőbb örömnek képe tündöklött a’ teremben mindenhol; csupán egy két, sötéten komor arczot lehete látni. – Ezután G. L. fősz.biró a’ mult gyülésen megalapított honoratiorok szavazati joga ellen emelet szót. Szavai nem találtak ugyan most egyetlenpártolót sem: de egy érdemdús tisztviselőnk azt állitá, hogy ő a’ mult közgyülésen ez ügyet nem megyeileg, hanem országgyülésileg kivánta eldöntetni. – Sajnos, hogy a’ vitatkozások félbeszakittattak, mielőtt a’ nagyon tisztelt férfiu – hitem szerint – feledékenységi csalódásából fölébresztetik; mielőtt emlékezetébe hozatik: hogy az érdeklett honoratiorok ügyébeni rendelkezések jövő tisztválasztásunkra tétettek, mellynek törvényes határnapja az országgyülés előtt egy évvel esik; továbbá: hogy a’ kérdéses gyülésben épen az volt vitatkozás tárgya, valljon illy nevezetes jogokat ajándékozhatunk e megyeileg országgyülésen kivül? melly kérdésnek épen a’ tisztelt ur volt egyik leghőbb igenlő bajnoka, többek, különösen pedig uradalmi kormányzó B. J. ellen. Sajnos, mondom, hogy mind ezek meg nem említtethettek, mert alig végzé a’ tisztelt ur beszédét, midőn a’ közönség e’ tárgyat mint már a’ mult gyülésen befejezettet félretevé. – Ezután a’ szatmári pontoknak 6-ika, melly az adónak a’ nemesek által is birtokaránylagos viseléséről szól, került szőnyegre, a’ tanácskozások azonban a’ rendes órák elfolyta ’s a’ tárgy fontossága miatt más napra tétettek által. – Aggodalomteljesen vártuk mindnyájan e’ napot, mert a’ lefolytnak estéjén többektől lehetett hallani: miszerint az elhalasztásnak némellyek csak azért valának baráti, hogy miskolczi ’s a’ közel falukból éjjel behozandó cortesek segitségével az ügyet megbuktathassák. ’S valóban többektől hallók, hogy Miskolcz városa birája parancsából tizedesek jártak el a’ városban minden nemes családot megjelenésre hivók. Eljött a’ várt reggel, ’s ime tanácskozási teremünkben egy még soha nem látott jelenetet kelle csakugyan szemlélnünk! A’ terem nagy részében, székeken, ablakokban éllel állva ’s egymásba csimpeszkedve hemzsegett a’ cortessereg; bor- ’s pálinkagőz büszhité el a’ tanácskozás szent termének ez ideig szabad levegőjét; majd a’ corteseken nagy bajjal keresztülhatoló értelmesebb részszel Szemere Bertalan is megérkezvén, az értelmiség barátitól üdvözlő kiáltásokkal fogadtaték. De épen e’ jel volt, mellyre a’ szajkókint betanított tömeg várakozni látszott; ’s most ime! egyszerre kitört a’ fergeteg, orkán módjára hangoztatván a’ tömeg kedveltjének nevét. Valahányszor az előzött nap jegyzőkönyvben előfordult a’ Szemere név, mindannyiszor ismételteték e’ kiáltás; sőt főispáni-helyettesünk által most kinevezett tiszteletbeli jegyzők ’s tiszti ügyészek neveinél történt néhány üdvözlő kiáltások is megujiták mulatságunkra a’ fergeteget, ’s ugy látszott, mintha e’ szegény nép minden „éljen” kiáltásban ellenségét vélte volna szemlélni. – Most látók által teljesen, hogy e’ sereget korántsem a’ házi pénztár érdeke, hanem a’ bor- és pálinkaszag csalta el békes kunyhóitól: az egri járás egyik alszolgabiráját, a’ főszolgabiróságra kijeleltek közé sorozni. Nagy küzdések után végre a’ zaj lecsillapulván, szeretett első alispánunk az érdeklettet felszólitá: hogy miután már eléggé lehete gyanítanunk, mikint a’ zajos kiáltozások a’ tegnapi napon tett határozat megváltoztatására irányozvák – mire ez ideig semmi uj ok nincs – a’ tömeget e’ részben világositsa föl, ’s czéljától mozditsa el. Ő azonban oda nyilatkozott, mikint váratlanul lepé meg a’ RR. tegnapi napon költ határozata, miszerint a’ főszolgabiróságra ajánlottak közül őt ’s másik alszolgabiró pajtását kihagyatni rendelték. A’ járásabeli nemesség (a’ nemesség nagy része más járásból hozatott) véletlenül értesittetvén a’ történtek felől, sietve jött be; mert ő ismeri legjobban emberté (kiáltás a’ cortesek részéről: „igaz az, uram!”) ’s bejött, hogy a’ „nil de nobis sine nobis” fölött őrködjék. Azért, hogy ő csak bundában jár, ’s hátán hordja bocskorát, jogait csak olly szabadon gyakorolhatja, mint más (kiáltás a’ cortesek közül: „bocskor, bunda, régi magyar ruha!”). Ha van, mi lelkületére ’s pajtásaéra árnyékot von, töröljék ki a’ rendek tisztviselőik sorából; de mig ez nem bizonyittatik, magát ’s pajtását a’ kijeleltek közé fölvétetni kéri. E’ kérelem, melly a’ RRnél szerényebb alakban és szelidebb uton könnyen pártolásra találhatandott volna, a’ jelen körülmények között egy nagy nemzeti vész magvának tekinteték. Senki sem hárithatta volna el e’ vészt könnyebben, mint az érdeklettnek érdemes atyja. Miután azonban ő is fia hangján szólott, actiót és re actiót, ’s fiának es a’ másik alszolgabirónak a’ kijelöltek közüli kihagyásával, pelengérre lett állittatását emlegette, ’s besoroztatásukat a’ győző hangján kivánta: minden kebel, ifju és ősz, lángra hevülni látszott, ’s a’ moralis erőnek hatalma szállott szembe a’ nyers tömeggel. – Több szónokok a’ legélénkebb színezetekkel rajzolák a’ veszedelmet, melly nemzetünket ’s alkotmányunkat az illy uton vivandó győzedelmek miatt érheti; hivatkozának a’ szerencsétlen Heves példájára; előadák: mivé fajulhat municipalis szerkezetünk, ha kormánya erőszak prédájává lesz. Szó sem volt többé a’ tárgy parányi érdeméről, a’ forma ellen voltak egyedül intézve szónokaink minden vágásai ’s a’ baloldalnak dörögve kárhoztató szózata. A’ támadónak egyetlenszónoka (mert atyja későbben a’ teremből eltávozott) magát csakhamar nevetségessé tevén, ő maradott egyedül ügyének egyetlen védője. A’ nyers erőben bizakodva, ollykor-ollykor indulatainak is rést nyitott, ’s illyenkor az ,actio’ kiáltásokra, mellyeket gondatlan szavai vontak magok után, banknótát mutogatott, értésünkre akarván adni, hogy ő erre eleve elkészült. Majd egyik érdemes táblabiránkkal magát mint férj, atya és gazda hasonlitá egybe ’stb., és mindig beszélni kivánt, ’s minden szónoknak felelgetni. És igy tölt el egész nap. De a’ mint e’ küzdelmek közben a’ moralis erő mindig fejledezve növekedett, a’ terem hátulsó része, padok és ablakok lassan-lassan üresedtek; a’ még benmaradott nemes urak közül sokan, részint bádgyadtságból, részint a’ hallottak által meggyőzetve elnémultak, ’s bámulva vevők észre, hogy a’ kezdetben olly félelmes erő egy pár óra után már minoritásban állott, ’s déli egy órakor az elnök alispán a’ már sokkal nagyobb többségnek zajos tapsai ’s elragadó „éljen” kiáltásai között mondá ki határozatul a’ etgnapi végzésnek változatlan maradását. Ennek következtében a’ szóban levő tiszt, különösen G. L. fősz.biránk azon nyilatkozatára, miszerint a’ történtek után vele becsülettel szolgálni sem lehet, – hivataláról lemondott, ’s lemondása zajos tapssal fogadtaték. Helyette, az előzött napon megalapított elv nyomán, 4 hivatalon kivüli egyedek választattak főispánunknak kineveztetés végett ajánlandók. A’ lemondottnak hű cortesvezére is le akará tenni biztosi hivatalát: de bizonyos kezelési vádak iránt megyeileg kirendelt vizsgálat még befejezve nem levén, ezen lemondás ez uttal el nem fogadtatott. – Igy végezők e’ viharos napot, melly minden fertelmei mellett is megyénk moralis erejének ’s hőkeblű fiai férfias energiájának ünnepnapja volt. – Sok illyen viadalt mindenütt a’ nyers erő ellenében! – Harmadik napunk hasonlított egy szép tavaszi naphoz, mellynek hajnalán az eltünt borúnak még némi nyomai látszanak, de mellyek a’ kelő nap sugárai alatt csakhamar szétfoszlanak. Tanácskozás alá került az első napról elhalasztott adóügy. Meg sem kezdettek azonban még a’ vitatkozások, midőn a’ tegnapi napról benmaradott, még most is eléggé számos nemesség köréből többszörösen hallaték e’ kiáltás: „Nem, soha sem fizetünk.” Küldöttségünknek e’ tárgyra nézve véleménye volt: a’ fejedelemmel kötendő alkukötések mellett, a’ nemességet birtokaránylag minden közterhekben részesíteni; a’ szerződések sükeretlen maradása esetében is azonban az országgyülésileg meghatározandó házi pénztár egy részét vele birtokaránylag viseltetni. – Szólottak a’ tárgyhoz megyénk jelesb egyedei csaknem mindnyájan; ’s méltán állithatjuk, hogy illy parlamentaris színben ’s annyi lelkesedéssel folytatott tanácskozásnak megyénkben még soha sem valánk tanui. Másod alispánunk P. L. lelkes és velős beszédében ’s honunk boldogságán dúló ezernyi ellenséges érdekeket, nemzeti gyöngeségünket, ezeknek ellenében pedig a’ veszélyt, melly hazánkat egykor különösen éjszakról fenyegetheti, ’s a’ közfalak távolitgatásának halasztást immár nem szenvedhető szükségét élethűn rajzolá. És e’ szellemben szólottak csaknem minden szónokaink, ’s a’ vitatkozások nagy része az agitatio körében forgott; mert csak a’ nemességre volt szükség hatni, megyénk rendeinek igen nagy többsége rég tisztában levén már e’ tágygyal. ’S bár nem hiányoztak e’ közben egyes nyilatkozatok, mellyek a’ jelenvolt nemességet többször ellenszegülésre riaszták, – ’s egy urnak – ki még most csak az utak, nevelés ’s tisztviselőkre forditni kellő költségekben kivánt részt venni – a’ liberalismus, ugrálva haladók ’s más erszényére határozók ellen szórt épen olly különös mint váratlan mérges nyilai: mind ezeknek ellenére azonban a’ tetőfokra hágott szónoklat varázs ereje ujra és ismét lecsöndesíté a’ habzásnak indult elemeket. Midőn pedig a’ nemzeti aggodalmat, mellyet P. L. olly nagyszerű alakban rajzolt, Szemere Bertalanunk eszméletünkhöz közelebb hozta, midőn végre a’ nemességhez fordult, ’s lelket-rázó ecsettel festé adózóink siralmas helyzetét: a’ nemzeti lelkesedés árja özönlött el tanácskozási teremünkben; ’s ki e’ pillanatban az örömtől sugárzó arczokon a’ lelkesedés szent tüzét lobogni, ’s a’ hosszu fürtű főket a’ tiszta meggyőződés érzetében mindenfelől bókolni látá: lehetetlen vala koszorús költőnkkel fel nem kiáltania: „még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor.” – Első alispánunk lelkes nyilatkozata rekeszté be a’ tanácskozásokat. Végzéssé lön: szorgalmaztassék követeink által a’ jövő országgyülésen egy országos választmány, melly ő felsége kiküldendő tanácsosaival értekezvén, ha olly alkukötéseket eszközölhetend ki, mellyek minden tekintetben biztos kezességet nyujtandnak, ez esetben a’ nemesség mindennemű közadót birtokaránylag viseljen; ha azonban ohajtott sükert nem érnének is ez alkudozások, a’ házi pénztárnak egész terhében mindenkor magok a’ megyék által meghatározandó mennyiségben nemességünk adózóinkkal együtt birtokaránylag részesülni kiván; az országos küldöttségre hagyatván a’ fizetés kulcsainak ’s rendes rovatoknak kidolgozása. – Ennyit e’ három napról, a’ még előfordulható nevezetesb tárgyakról későbben.
