Miskolcz.
Miskolcz.
Miskolcz, nov. 29. A’ P. Hirlap 94-ik számának a’ közelebb mult borsodi gyülésről közlött czikkében személyemre vonatkozó egy pár gyanusitást szó nélkül nem hagyhatok. A’ levelező szavai ezek: „aggodalomteljesen vártuk mindnyájan e’ napot (mellyre t. i. az adó kérdésének tárgyalása halasztatott), mert a’ lefolytnak estvéjén többektől lehetett hallani, miszerint az elhalasztásnak némellyek csak azért valának baráti, hogy miskolczi ’s a’ közel falukból éjjel behozandó cortesek segitségével az ügyet megbuktathassák, ’s valóban többektől hallók, hogy Miskolcz városa birája parancsából tizedesek jártak el a’ városban, minden nemes családot megjelenésre hivók.” Levelező tehát gyanusít, hogy a’ szatmári 6-ik pont bukásán törekedtem. – Mi engem illet: isten ’s világ előtt nyilvánitom: valamint egy részről az, hogy a’ nemesi rend különösen a’ házi péntár terhét a’ nemetlenekkel aránylag viselje, politicai hitem ’s érzelmemet fejezi ki: ugy más részről tünődésem’ nem titkolhatom, hogy ez még most is csak discussio tárgya, ’s azzá is csak illy későn lön; nemde innen magyarázható a’ pesti ’s más utak járhatlan rosszasága ’stb.? Ha igy érezek, mit levelező tőlem elvitázni nem fog: ugy azt is meg fogja engedni, hogy a’ miskolczi nemes családokat nem a’ szív ’s ész javalta inditvány elejtésére rendelém be; – azonban, ha szerencsétlenségre, az inditvány, még pedig a’ miskolcziak által, megbukott volna, azon csak sajnálkoznám, de oka mégsem volnék; mert a’ ns megye közgyülést kitüző határozata a’ szolgabirói hivatal utján a’ városi tanácscsal azért közöltetik, hogy azt minden nemesnek tudtára adassa, még pedig, midőn különös érdekű tárgy jő szőnyegre, annak különös kiemelésével. – Ám járjon végire levelező, nemez e az évtizedek óta divatozó gyakorlat? ’s ha ellenkezőn találja, gyanusitását a’ szatmári pont megbuktatására czélzó szándéknak elfogadom. De más oldalról véve a’ dolgot, nem tanácsosb e az illy ’s ehez hasonló fontos következésü tárgyakkal ’s törvényjavaslatokkal a’ népet ’s nemességet megismertetni, ’s ha ez azt valódi értékében vagy föl nem foghatná, vagy neki nem tetszenék, annak helyességéről meggyőzni? a’ mystificatióval monopolizálva alkotott határozat ’s ebből születendő törvény kivívná e magának a’ kellő tiszteletet? nem inkább olly bilincsnek tartatnék e, mellyet egy véletlen kettétör, ’s kötélnek, melly szorít, hogy megszakadjon? – Én a’ nép jogát csak ez okokban, a’ minden tárgyhoz hozzászólhatásban tisztelem; ’s ha hibázok, ugy Filangieri, Montesquieu, Hoffman ’s mások szinte hibáztak. A’ köznemességnek akár köztanácskozási, akár tiszt- vagy követválasztási gyülésekbe vitelét ’s véleménye megvásárlását lealázónak tartom mind a’ vivőre, mind a’ menőre; – ’s ezekről a’ „Nemzeti veszély” czímű vezérczikk szív és ész hangján már értekezett; de, hogy a’ meghivás, még pedig kötelességbőli meghivás is nemzeti veszélyt állitna elő, kereken tagadom. Ezen gyanusitását, ugy látszik föladja levelező, mert csakhamar mondja: „most látók által teljesen, hogy a’ sereget koránsem a’ házi pénztár érdeke, hanem a’ bor- és pálinkaszag csalta el békés kunyhójából, az egri járás egyik alsz.biráját a’ főbirák közé sorozni.” Erre röviden válaszolom: Miskolcz városában közel ezerre üt a’ nemesek száma; állitson levelező egyet, de csak egyet, ki ez érdekből Miskolcz városa birája parancsára ment a’ gyülési terembe. – Végre nem vagyok ugyan fölhatalmazva, hogy a’ miskolczi nemesség nevében a’ bor és pálinka hatását megköszönjem: de annyit merek állitani, hogy Miskolcz szép számu nemessége – csekély, de igen csekély kivétellel – a’ bor- és pálinkaszagnak eddigelé még véleményét föl nem áldozta; mindkettőt, ha kell, békés kunyhójában föllelvén, bor- és pálinkával rajta ’s meggyőződésén vásárt nem ütnek. –
Soltész Nagy János, Miskolcz városa főbirája.
